Aknamunka Orbán módra
Az ellenzéki vezetésű városokból egymás után érkeznek hírek a kisebb-nagyobb összezörrenésekről vagy akár kenyértörésekről. Az előválasztási előkampány sem mentes a hat párt olykor késhegyre menő vitáitól. Tetejébe a homofóbtörvény szavazásakor kiderült, hogy a Jobbik konzervatív párt. Szent szar! – horgad föl az ellenzéki szavazóban a nem múló Vonnegut –, mi történik itt? Ne hagyjuk a „történet gyilkosát” a húszezer karakter végére: semmi váratlan, csak a Fidesz (sic). Nem történik más, mint hogy rendre kiderül: a politikát politikusok csinálják. Más kérdés, hogy a Fidesz választójogi kottájából játszani nem éppen zene az összefogáspárti szavazófülnek. Az ellenzék élénken vitatkozik, hiszen az együttműködéstől még nem lett egyívású. A politikai sokszínűség fojtása éppen az egyik ok, amiért az Orbán-rezsim rászolgált a méretes útilapura. Az, hogy az ellenzék nemcsak a Fideszt, hanem az alapjogba erőszakolt autoriter mintájú rendszerét is múlt időbe kívánja tenni, egyrészt üdvös, másrészt zűrös, de hogy ehhez a legélesebb fegyvernek még mindig a szavazatot tartja, nagyon is megnyugtató. Az utcakőnek, bár éppen most viszi haza a Fidesz, a földön a helye.
