A baloldal oltásellenességgel rontja a járvány elleni védekezés esélyeit, tehát halálpárti. Erről a kormányzati propagandaszövegről „keresztallergiaként” az összeesküvés-elméletek juthatnak az eszünkbe, hiszen a történetbe vetett hit, hinni akarás itt is hasonlóan működik. Az is egy fejlemény, hogy amíg a konteó egykor népi megfigyelésekre szorítkozó kispolgári műfaj volt, és a négy fal között (esetleg az agórák pletykaterein) maradt, addig ma politikai vezetők és kormányok űzik magas fokon, a közösségi média hangszóróján harsogva a csúsztatásokat.
A putyini mintamutyi
A kortrend szerint egyértelműen változik a nyilvánosság és a közélet viszonya a politikai tények kérdéséhez. Krekó Péter, a Political Capital igazgatója, az összeesküvés-elméletek és álhírek kutatója (Tömegparanoia 2.0, Athenaeum, 2021) szerint a „valóság utáni” politikai mezőben a közvéleménynek is kevésbé van igénye az efféle igazságokra.
„A politikusok törzseknek beszélnek, akik a saját információs univerzumukban szeretnének élni, és az ezzel ellentétes dolgokat fake newsnak kiáltják ki – mondja a politológus, szociálpszichológus. – Ez annyiban veszélyt jelent a demokratikus berendezkedések számára – ahol van ilyen –, hogy a közbeszéd előfeltételei a tények, amelyben egyetértenek a felek, és a párbeszéd. Ha a szemben állók külön megismerési univerzumban élnek, akkor a párbeszéd lehetősége elvész.”
A válsághelyzeteket szerte a világon arra használják az autoriter rendszerekben működő kormányok, folytatja a kutató, hogy még jobban bebetonozzák a hatalmukat. De ez egyúttal kihívást is jelent számukra.
„Korábban az volt a narratíva, hogy a diktatúrák jók a koronavírus kezelésében. Ezt én egyáltalán nem látom. Én azt látom, hogy többet titkolóznak. Ne felejtsük el, hogy a koronavírus egy diktatórikus titkolózás miatt tudott kitörni Vuhanból, az egész világot beterítve, hiszen a kínai kommunista hatóságok eltitkolták a vírust, és aki beszélni próbált róla, elhallgattatták” – emlékeztet Krekó Péter a járvány 2019. novemberi, homályba vesző kezdeteire.
„Amikor aztán az emberek már kilátnak a túlélő üzemmódból, akkor elkezdik kritizálni a kormányukat. Ebből fakad egy ambivalencia is: a gazdasági cél az, hogy minél hamarabb hátra lehessen hagyni a vírust, a politikai viszont az, hogy minél tovább lehessen küzdeni vele. Addig lehet rendkívül jogrendet fenntartani, addig lehet könnyebben vagyontárgyakat magánkézbe juttatni, addig lehet a politikai ellenfeleket a vírus barátainak és a nép ellenségének beállítani. Nagy kérdés, hogy mekkora információs monopóliuma van ehhez egy adott politikai erőnek.”
Krekó Péter szerint szerte a világon sok politikai vezető él meg nehezebb időszakot, még az olyan autoriter karakterrel rendelkezők is, mint Vlagyimir Putyin. Számukra kulcsfontosságú, mennyire tudják ellenőrizni a nyilvánosságot.
„Nem véletlen, hogy a rémhírterjesztés egyébként valós problémájával – sokszor csak az ürügyén – arra használják a hatalmukat, hogy elhallgattassák a kritikus hangokat. Magyarországon a lakosságnak például csak a 36 százaléka van tisztában azzal, hogy mennyi halálesetet követelt eddig a koronavírus. Ez azt mutatja, hogy nem teljesen sikertelen az a politika, ami a napi esetekről beszámol, de nem helyezi kontextusba a számokat, és nehézzé teszi az állampolgárok számára, hogy kitekintsenek a napi hírek közül. Szerbiában sokkal inkább transzparens és módszertanilag könnyebben védhető kutatást láttam a vakcinák hatásáról. Az információs transzparencia terén, finoman fogalmazva, lenne hová fejlődnie a magyar kormánynak.”
Meglehetősen furcsa a magyar kormány retorikájában, mutat rá Krekó Péter, hogy a kínai és orosz vakcinaszállítmányokat nagy örömmel ünneplik (amivel szerinte nem volna probléma), de miért nem kap ugyanilyen üdvözlést a Pfizer- vagy a Moderna-vakcina? Az eleve erős, keleti geopolitikai vektor mintha még hosszabbá vált volna, mondja a szociálpszichológus. A vakcina-geopolitika védelmében azonban szerinte ki lehet jelenteni, akár a szerb adatok alapján is, hogy aki be van oltva, jóval nagyobb védettséget élvez, tehát az orosz és kínai vakcinák is fontos segítséget nyújtanak a vírus megelőzésében, visszaszorításában.”
A jó és a rossz csúfsága
A turáni átok, a végletes magyar szembenállás megkoronázásában évtizede jeleskedő Fidesz-kormány a járvány idején sem finomított az ellenséggyárának a működésén. Keresztes Zoltán pszichiáter, pszichoanalitikus szerint az úgynevezett hasítást a kormánypropaganda is sikeresen használja a külső vagy belső ellenségkép fölállításakor.
„A hasítás a primitív énvédelmek szintjére sorolandó elhárító mechanizmus, amely mindig a legkisebb közös többszörös felé viszi el az egyént, és a közösséget is – magyarázza a pszichiáter, aki Díványra, magyar! címmel elemezte a kormányt dicsőítő tömegek lelkiállapotát. – A hasítás hasznos és produktív eszköz a közeg vagy az egyed korai fejlődési időszakában, de a gyerek vagy a közösség idővel megtanulja integrálni az élményeket, együtt látni a jót és a rosszat, és megtanulja elviselni az összegzésből eredő ambivalenciát. A hasítás kettészakítja a világot jóra és rosszra. Egyszerű módszer, politikailag és lélektanilag egyaránt, mert „mi vagyunk a jó fiúk, mások meg a rosszak. Ambivalencia – hátha bennem is van hiba – nem merül föl”.
Keresztes Zoltán szerint minél inkább elidegenedünk, minél kevésbé értünk szót a másikkal, annál manipulálhatóbbak leszünk.
„A pandémia, az izoláció ezeket a jelenségeket erősíti meg és szüli újra. Ha izoláltak vagyunk, akkor nem tudunk közösséggé formálódni. Fantáziák töltik ki a valódi tapasztalatok helyét. Elképzelem a szomszédomról, hogy mekkora tuskó, és ugyan nem tudok találkozni vele, de meggyőződésem, hogy az. Akár nyuszika a fűnyírógéppel. Ezek a beégések egy idő után nehezen korrigálhatók, mert azonosulunk velük, személyes tulajdonná és látszólagos igazodási ponttá válnak. Ha pedig már van egy eligazodást jelentő előítéletünk, belső táblázatunk, ami nem a valós tapasztalatokon, hanem például propagandaszlogeneken alapszik, akkor ez ad egyfajta biztonságot az individuum és a csoportok szintjén is. Ez olyan, a másik meg amolyan.”
A keleti oltásokkal kapcsolatos – az Európai Gyógyszer Ügynökségre alapozó – ellenzéki aggályok a kormánykommunikációban odáig vezettek, hogy az ellenzék oltásellenes. A pszichiáter úgy látja, mindez még nagyobb feszültségekhez vezet akár egyéni szinten is, de társadalmi szinten mindenképpen. Emiatt azt is gondolja, hogy nagyon ronda választásnak nézünk elébe.
„Semelyik oldalnak nem lesz semmi sem drága. De a Fidesz oldaláról biztosan nem, a feketítésben, a valóság torzításában nem nagyon lesznek gátlásaik, ahogy eddig sem voltak. Ha kétséged van egy oltással szemben, akkor oltásellenes vagy. Ha szereted a kormányt, akkor szereted a hazádat. Ez olyan, mint a fasizmus vagy a Kádár-kor idején: ha szereted a mi nagy, bölcs vezérünket, akkor szereted a hazádat. Miközben a kettőnek nincs köze egymáshoz” – jelenti ki Keresztes Zoltán.
Szerinte az egyetlen, aminek ebben a helyzetben helye lehet, az a türelem, a bölcsesség, a szolidaritás.
„A Bibó-féle »szabadság kis körei« még fontosabbak lettek, belül is. Arra kell figyelnem, hogy meg tudjunk maradni önmagunknak. Jöhet bármilyen propaganda, meg tudjak maradni abban, amit gondolok. Ne legyek megingatható, az összes ambivalens rezgés ellenére. Ne gondoljam azt magamról, hogy ha nem vagyok valamivel azonos, akkor kifogásolható vagyok, nem vagyok elég jó. És főképp ne gondoljam azt, hogy egyetlen üdvözítő út van.”
Masszaország
A kormányzat számára adekvát lépés volna, véli a pszichiáter, hogy még átláthatóbbá teszi a működését, de ebben eddig sem állt valami fényesen.
„Ne azonnali intézkedések random strukturálatlansága kényszerítse szenvedésre a lakosságot, vagy ha igen, akkor legalább lehessen látni a tanácstalanságot. A tömegeket is a regresszió felé tereli, ha a politikusok megpróbálnak népmegmentő szólamokkal előjönni, és megtartani a populációt ebben a fejletlen, individualizálatlan, infantilis pozícióban. Mert akkor lesz egy cár atyuska, aki jól megmondja, és jól megment, és akkor nekünk nem kell felnőni. Amitől persze inkább leszünk masszaszerűek és manipulálhatók, de ez akkor is egy politikai retorika, aminek nincs köze a valósághoz. Ez egy elég nagy veszély. Nem biztos, hogy a Covid a legnagyobb veszély most.”
Mindezért a koronavírus-világjárvány nyomán minden kormányzatnak oda kellene figyelnie arra, hangsúlyozza a pszichiáter, hogy a mentálhigiénés rekonstrukciós lépéseket megtegye, akár pszichoterápiás ellátások elérhetővé tételével, kormánytámogatással. Mert akármekkora közhely is, de mégiscsak súlya van annak, hogy az emberek végtelenül frusztráltak. „A bezártság idején nem működnek az érzelmi feszültségeket is feldolgozó, szokásos kis elaborációs, problémamegoldó körök. Amikor mindez ki van húzva alólunk, mert nincs fitneszterem, színház, kocsma, akkor ennek a frusztrációja és a belőle adódó elégedetlenség túlterjed önmagán.”
A kutatások alapján a magyar közvélemény bénult állapotban van, több másik nemzethez hasonlóan befelé fordulóbb lett, ami a mély sokkot követő túlélési üzemmóddal magyarázható, véli Krekó Péter.
„Az erősen torzított médiakörnyezet és a korlátozott ellenzéki politizálás mellett nem látom azokat a sokkhatásokat, amelyek felrázhatnák a magyar közvéleményt. De mivel az aktív szavazóknak nem egészen a fele támogatja a kormánypártokat, néhány százalékos változás már a választási eredményben is megmutatkozhat. A héten elfogadott alapítványi törvénycsomag egyértelműen arra is utal: számolnak annak a lehetőségével, hogy elveszítik a hatalmukat. Már a kormány sem tartja betonbiztosnak a pozícióját” – értékel a Political Capital igazgatója.
