Benkő Imola Orsolya versei

Rekonstrukciós kísérlet; Levél apámnak

„A hatalmasságaink mindig a gonosz oldalára kerülnek, ha népírtásról van szó”

Nem volt író, mégis irodalmi értékű szöveget hagyott unokájára az 1924-ben született Waldhauser Teréz. Tóth Gábor Attila pedig felelősen bánt a kivételes örökséggel.

Haldokló emlékezet

Fábián Krisztina: Üzenet

Balogh Robert: Marad...

Kugler Viktor: kidobós

Kállay Kotász Zoltán versei

Nagy víz; Tor(ta)

„A hatalom számára az emlékezetpolitika a jelen uralásának eszköze” – Márai Sándortól Csurka Istvánig

Azt nem tudni, mennyire gondolják komolyan az aktuálisan kiemelt témákat, személyeket – jelentette ki a Népszavának Stefano Bottoni.

Csollán Tamara: Reanimáció

Fábián Krisztina: Kiskanalak tánca

Benkő Imola Orsolya: Az idő vésői

Zahuczki Dorottya: Nem volt helye

Köves József: Igen, itt van

A. Túri Zsuzsa versei

(emlék); (Sík vidék); Emlékszel?

Acsai Roland: Analóg masina

Takács-Csomai Zsófia: Pádimentum

Odze György: Két szoba összkomfort (Részlet a Diplomata-útlevél és Írói különszoba című könyvből)

Egy különleges élet. Vezető diplomataként négy országban teljesített szolgálatot. Külügyi munkájával párhuzamosan írói pályája is sikeres lett. Regények, novellák, politikai írások, filmek, sorozatok alkotójaként lett közismert. Humora, emberismerete, szenvedélyessége megérinti az olvasókat. Ebben a könyvében – mely a Gondolat Kiadónál jelenik meg az Ünnepi Könyvhétre – a szerző 75 kalandos évét összegzi.

Szabadság tér: lázad az emlékezet

A rendszer sokáig fog még tartani, de örökké semmi se tart. Ez a fasisztoid rendszer se lesz örök – jelentette ki Ungváry Rudolf író a német megszállási emlékműnél tartott évfordulós rendezvényen.

Bialkó László Gergő: Kísérteties

Elmondható-e az elmondhatatlan? (Manon Uphoff: Zuhan, mintha szállna)

Törő István: Tapéták Sztregován

                                                                         Madách Imre emlékére

Titokzatos történelem

A történelem fölöttébb törékeny, örökös alakulás, változás. Nagy kérdés, hogy az ember valóban képes-e tanulni belőle. Lehet pesszimista választ is adni erre a dilemmára. Abban viszont biztos vagyok, s erre napjaink, nyakunkon ülő történelme a példa, hogy az ember megkülönböztetett fontossággal és markáns felelősséggel bír alakításában.

Legéndy Jácint versei

Halottak éjszakája; Távozó árny; Kilincs

Szávai Attila: Fémvirágok a folyóparton

                                                                                                            Anitának

Nem kreálhatunk magunknak történelmi Disneylandet – Interjú Jánossy Lajossal

Olyan szabadsággyakorlatok gyűjteményét igyekeztem megjeleníteni, amelyek minduntalan egyfajta „belső emigráció” kialakítása felé irányulnak. A bezárkózó, önző, spórolós-kuporgatós szemléletre ma is lehet politikai propagandát építeni – mondja Jánossy Lajos, akinek Örök hely és mindenhol idő című, minden értelemben nagy regénye a Kádár-korszak világába kalauzol el az életlehetőségek megannyi stratégiáját felvonultatva. A szerzővel a történelmi archeológia mellett az archiválás fontosságáról is beszélgettünk. 

Székely Anna: Már nem emlékszem

G. István László versei

Amiért visszajönnék; Ímhol vagyok

Debreczeny György: fürdőzés a patakban

                                                      Gárdonyi Géza után szabadon

Benyó Tamás: Egy hajdani mentor emlékére

Ferenczfi János: Június 15-e

                                                                       Nagy Imre halálára