vers;emlékezet;nagyszülők;

Tass Bálint: Vasbetonból kispórolt

Nagyapám ötször költözött életében.
Én ugyanabban a szobában alszom,
ahová nagyapám kutyája először lefeküdt,
ahová hazavittek a kórházból.

Ismerem a fűtéscsövekben a víz surrogását,
a tiszafa ágainak zaját,
ahogy szélben a házfalat kaparják,
a parketta nyikorgását,
a megfeketedett foltot,
ahová a háború alatt a trágyát hordták,
a kézzel írt feliratot a nagyi gardróbjának alján,
a széf helyét a falban, a kódját,
a pisztoly hideg markolatát.

Értem a ház éjszakai neszezését,
az árnyak játékát,
a szomszéd kutya ugatását,
aki akkor is ugatott, amikor már senki nem kérte,
a könyvespolcon sorakozó nippeket,
az elhangolódott Bösendorfert,
az üresen hagyott ágyat,
amiben nagyapa utoljára a fal felé fordult.

Mert én vagyok a vasbetonból kispórolt vas,
a kertben pirosló cseresznyefa,
amit tövestől kivágtak és a teherautóra dobtak,
az éjszaka lebontott kerítés,
a négy ellopott autógumi,
az eltörött főnyomócső,
a pincébe beszakadt konyha,
a falnak támasztott pingpongasztal,
a magára hagyott labda,
a bili tartalmával öntözött jegenyesor,
a lyukas öntözőkanna,
a rózsatövek földjébe kevert kávézacc,
és a földben egymáshoz bújó két mázas urna.

Egyszer majd más is belakja a hiányomat.
Még akkor is, ha senki nem emlékszik,
hol állt a ház.

A tizenkét éves Robbie-t hat hónapra a Gracetowni Fiúiskolába küldik, a helyet a rossz nyelvek csak javítóintézetnek hívják. Robbie az anyja elvesztése óta látja a szellemeket, az intézet falai közt lévő szellemek pedig borzalmas dolgokról suttognak. A javítóintézet hátborzongató, az 1950-es években játszódó, antirassiszta történelmi horror, mely 2024-ben elnyerte többek közt a Bram Stoker-, Shirley Jackson-, Ray Bradbury- és World Fantasy-díjakat. A regény magyarul október 21-én jelenik meg a Magnólia Kiadó gondozásában.