Kipirosodott, meleg délutáni
kezébe veszi arcom.
Szája sarkából
barackfolyó indul.
Leszedi a fáról
közös emlékeink.
Dunsztolja,
vigyem el magammal.
Gerince ásónyél,
palántákig hajol.
Mesél a termésről,
hogyan születik a borsó,
hogy szakítják el szőlőtőkétől
koraérett gyermekeit.
Föld felé dőlünk,
imát mondunk egymásért.
Megígéri, ha nagy leszek,
felnevelhetem
kedvenc hegyeit.
Belém ülteti az időt,
visszaadom hangját,
minden hajnalban.
Bölcsőmtől sírjáig
sétálok vele.
