Amikor Jánossal először találkoztam, egy kicsi médiagyártó cégnél volt produkciós VEZETŐ. Így volt írva a névjegykártyáján, csupa nagybetűkkel. Akkoriban egy kereskedelmi tévének gyártottak különböző tartalmakat, például sokak körében népszerű volt egy bizonyos főzőműsor, amit egy nagyon dekoratív nő vezetett. Már csak ez hiányzott a családi boldogsághoz neki, mondta János, a férje a tudjukkinek a nagy barátja, így benyomtuk a tévébe. A nők kedvéért beletettük a gyerekeiket is, ott idétlenkedtek a konyhaasztalnál a játék késeikkel, meg aranyosan só-liszt gyurmáztak, miközben a Valika behajolva a melleihez nyomta a tésztakeverő tálakat. Dőlt a lé, csak hát nem tartott sokáig, mert aztán elváltak, és az új nőt kellett felfuttatni, de neki már volt egy bejáratott médiás kontaktja. Viszont én sosem voltam egy kudarcközpontú ember, tudod, mondta János, a legjobbaktól tanultam, és itt idézett egy mondatot Elon Musk könyvéből, valami zsibbasztó közhelyet a sikerről és a kreativitásról. A gyógyászati tevékenységem révén amúgy nagy kapcsolati tőkém van, tájékoztatott. Ezt hallottam már másoktól is, hogy igen, János nemcsak a kommunikációhoz ért, de az energiákhoz is, a saját, előző életeiben összegyűjtött erőit át tudja adni szenvedő embertársainak. Nem, nem teszi rájuk a kezét, az egy olcsó trükk volt a 90-es évekből, ő hozzá sem ér senkihez, csak a nők fölé teszi a kezét. Azért nők fölé, mert férfiakon nem működnek az energiái, valami sötét, ősi blokk miatt, valószínűleg a nem kielégítő apa-fiú kapcsolat következtében, állapította meg János régi guruja, aki a tanítást átadta neki. Sok mindenre hatással vagyunk, de vannak titkok, amiket nem foghatunk fel, mondta nagyon komolyan, mikor egyszer összefutottam vele a Fény utcai piacon, a csemegepultosnál. Amúgy részegnek tűnt kicsit, az ingujján apró paradicsomfolt vöröslött, és vele volt a két depressziós tinilánya is, akik mély megvetéssel figyeltek minket.
Aztán jött a Covid, kaptam Jánostól egy üzenetet, hogy most vitaminértékesítésben utazik, és a gyér hajamra megtalálta a legjobb táplálékkiegészítőt. Ne riadjak meg attól, hogy harmincezer forint, mert ez tényleg hat, simán megér ennyit, és seggig érő hajú nőkről készült fotókat is csatolt az üzenethez. Ők természetesen ezeket a kapszulákat szedték, és ilyen gyönyörűek lettek tőle. Itt elgyengültem. Megvettem a termékcsomagot, ami háromszor harmincezer forint volt, és végignyomtam a három hónapos kúrát. Persze a hajam mit sem változott. De innentől kezdve János maga alá akart tenni az értékesítői hálózatában, meg amúgy is maga alá akart tenni, mint nem annyira dús hajú nőt, így udvariasan leépítettem, ami azt jelentette, hogy bármilyen terméknek küldte át a linkjét, nem válaszoltam. Kétévnyi hallgatás után megunta, és ő maga törölt le az ismerősei közül. Újabb két év múlva egy idős barátnőmnél, Juditnál voltam vendégségben, aki nyugdíjasként most kezdte el a kulturális antropológia szakot, és lelkesen mesélt egy nagy tanítóról, akit a neten ismert meg. Na, lássuk, ki lehet ez, gondoltam, és természetesen János volt, akinek ekkora már nyolcezer fős online követőbázisa volt. Felhívom Jánost zoomon, és elmondom neki, hogy mit érzek, mesélte Judit. Sosem találkoztam még ilyen férfival, olyan figyelmesen hallgat, és úgy motivál, hogy újra 16 évesnek érzem magam. Tele vagyok energiával, áradozott, én meg egyre kellemetlenebbül éreztem magam.
Hazamentem a vendégségből, és megnéztem János Facebook-csoportját a neten: TraumaDALNOK, ez volt a csoport neve. János mesterséges intelligenciával működő alkalmazással ír zenéket a szomorú, idős hölgyeknek, és traumagyógyító dalként adja el nekik. Az oldalán olvasható információ szerint ha meghallgatod a dalt, az őseid megköszönik neked, hogy megtörted a generációs traumát, és jobban leszel. Bevallom, először felhúztam magam, és arra gondoltam, felnyomom valami szervnél mint csalót. De végül úgy döntöttem, inkább mémeket gyártok a posztjaiból, és ezeket elküldözgetem a barátnőimnek. Kivéve Juditnak, az ő kedvét nem akartam elvenni, úgyis olyan magányos, legalább feldobja valaki, a nyugdíjából meg telik erre a viszonylag ártatlan szórakozásra. Sajnos fél év múlva kiderült, hogy Judit Jánossal próbálta gyógyíttatni a gyors áttétellel terjedő rákját is. A traumadalok nem hatottak, Judit meghalt.
János természetesen nem ment el a temetésre, követőbázisa viszont az év végére elérte a húszezret. Egyre több interjút készítettek vele különböző online spirituális és életmódmagazinok, guruként hivatkoztak rá. A következő években azt olvastam újságcikkekben, hogy eljárásokat indítottak ellene, de addigra ő már Thaiföldön élt Fruzsinával, a huszonkét éves, dús hajú kozmetikusnővel, gyermekei pedig megszakították vele a kapcsolatot.

