Egy pipa a fiókomban

Egy igen régi, diófából esztergált kis pipát őrzök íróasztalfiókomban. Hajdanán anyai nagyapám, Sinkai László István tulajdonát képezte. A kis fapipa szárán apróka betűkkel a készítő „védjegye", neve: „Bőhm esztergályos, Pápa".

Pro bono publico

Egekbe nyúló hármas pyramid! – írja magyar irodalmunk kerek 200 esztendeje született egyik legismertebb és legjelentősebb alakja, Arany János Széchenyi emlékezete című költeményében. Hitel, Világ, Stádium – e három nagy mű Széchenyi Istvánnak a köz javáért való munkálkodásának gyűjteménye. „Egy magányos ember semmi, csak egyesületeknek van hosszú élete és igazi súlya” – áll a Hitelben, majd ezt továbbgondolva a szintén máig ható Széchenyi-gondolat: „Az egyesületi eszme az emberek között a legnagyobb és egyben legszelídebb erő és hatalom...”

Kossuth Lajos a Fehér Házban

165 esztendeje, 1851. december elején New Yorkban, a fellobogózott utcákon ezrek tolongtak, hogy köszöntsék Kossuth Lajost. Sokan George Washington megtestesült szellemét látták a magyar szabadságharcosban. 1851. december 30-án érkezett meg Washingtonba, másnap, Szilveszterkor fogadta őt a Fehér Házban az USA elnöke, majd január 5-én a szenátus, január 7-i ülésén pedig a kongresszus két háza köszöntötte. A fővárost elhagyva hat és fél hónapos országos körútra indult. 2017-ben ennek is 165. évfordulója lesz.

240 éve született Berzsenyi

A soproni evangélikus líceum nyughatatlan lelkű diákja Ovidius nyomán mottóul jegyezte be oskolai évkönyvébe: „Video meliora proboque, deteriora sequor”, azaz: „Látom és helyeslem a jobbat, de a rosszabbat követem.”

Jánosi Ferenc ma is élő igazsága

„A felelősség embere volt, mert azok közé tartozik, akik előreviszik a történelmet” – írja Vitányi Iván Jánosi Ferencről. Helyes, hogy ennek az előre vivő művelődéspolitikusnak két tábla is emléket állít a fővárosban: 2008 óta az Orsó utcában, egykori lakóhelyén, 2009 óta pedig a Corvin-közben. Születésének idei századik évfordulója, egyben ’56 hatvanadik évfordulója jegyében idézzük fel alakját.

„Nemzetragasztó” ember volt

A közelmúltban Sárszentlőrincre vitt az utunk, mert ott rendezték meg a Petőfi-emlékhelyek harmincadik nemzetközi találkozóját. Az egykori, lőrinci lutheránus iskola jó hírén felbuzdulva Petrovics papa a kilencéves kisfiát 1831-ben ebbe a színmagyar faluba hozta taníttatni. Borjádon született a magyar irodalom egyik legragyogóbb gyöngyszeme, A négyökrös szekér. Mi azonban nem négyökrös szekéren, hanem modern négykerekűn döcögtünk Simontornyán át Lőrinc felé. Lassan haladtunk, mert az odavezető országút keskeny, töredezett, itt-ott hiányos is. Utunk Felsőrácegresen keresztül vitt, valahol itt rakta oda Illyés Gyula és Lázár Ervin bölcsője köré a sors mindazt történelemből és magyarságból, amiből egész életükön át "táplálkoztak". Lázár 2016. május 5-én lett volna nyolcvan esztendős, és december 22-én lesz kerek tíz éve, hogy elment.

A szélsőjobbtól Sopronkőhidáig

A legújabb kori magyar történelem egyik kiemelkedő, 20. századi alakjára, Bajcsy-Zsilinszky Endrére emlékeztek június 5-én tisztelői, születésének 130. évfordulója alkalmából Pálkövén. Hanti Vilmos a MEASZ elnöke kiemelte: a szélsőjobbtól a demokráciáig ívelt politikai pályája, időben felismerte a bajokat, a náci hódítókkal és cinkosaikkal szemben nem maradt tétlen. A függetlenségért az életét is képes volt adni. Az évfordulós programok június 11-én Tarpán, Bajcsy-Zsilinszky nyughelyének helyszínén folytatódnak.

„Tövisek közt sajlódott gyenge liliom…”

„A nemzet szelleme az irodalomban lakik… Politikusunk említésre méltó csak olyan volt, aki értette kora költészetének szavát...” – állapította meg Illyés Gyula. Bárcsak lennének manapság is olyan „közszolgáink”, akik ezen illyési tényt megértenék, akik nem tartózkodnának az irodalomtól, a népműveléstől, s magától a „szellemtől”. Azonban sajnos „konvenciók, bevett szokások hideg vaspántjai szorítják lüktető, eleven húsig lenyúzott szívünket” – idézhetjük múlt századunk kiemelkedő költőnőjének, a kilencven esztendeje született Rab Zsuzsa szavait.

Merre halad a történelem?

Tavaly, december 8-án múlt ötven esztendeje, hogy véget ért az 1962. október 11-én megnyílt második vatikáni zsinat, amely rendkívül sok, máig ható folyamatot indított. Az 50. évfordulón, 2015. december 8-án megnyílt a katolikus egyház irgalmasságnak szentelt rendkívüli szentéve.

A meglincselt szabómester

A haza, a felebaráti szeretet, az élet szeretete, s mindezek továbbadásának készsége nemzetmegtartó jelentőségű, amelyet a fiatalok az elődök példáiból meríthetnek. Nincs jelen múlt nélkül, nem szabadulhatunk a múlt tanulságaitól, hagyományaitól; velünk kell élniük, nekünk pedig élnünk kell velük.

A gyermeki lélek őrzőangyalai

Kilencven esztendővel ezelőtt, 1926 márciusában hirdették ki az országos Népiskolai Építési Alapot. Az 1926. évi VII. tc. a „mezőgazdasági népesség érdekeit szolgáló népiskolák felállításáról és fenntartásáról” rendelkezett. A Klebelsberg Kunó kezdeményezésével és felügyeletével megvalósult programra 1932-ig 47,5 millió aranypengőt – az ország egyévi állami költségvetésének mintegy a felét – fordították.

Illyés Gyula emlékezete

El ne essél, testvér – ez volt az első vers, amely Illyés Gyulától újságban napvilágot láthatott. Igaz, név nélkül bocsájtotta közlésre, de minden kétség nélkül, kilencvenöt esztendeje, 1920. december 22-én a Népszava hozta le a nagy magyar író-költő első nyomtatásban olvasható versét.

A szociáldemokrácia nagyasszonya

Kéthly Anna (1889-1976). szociáldemokrata politikusként az Országgyűlés második női képviselője volt, 1922-től 1948-ig vett részt a törvényhozásban. Az 1956-os forradalom idején újjáalakult Magyarországi Szociáldemokrata Párt elnöke és a harmadik Nagy Imre-kormány államminisztereként 1956. november 4-én Bécsben tartózkodott a Szocialista Internacionálé kongresszusán. Hazafelé értesült a szovjetek bevonulásáról, többé nem tért vissza az országba. A Szocialista internacionálé és a belga szociáldemokraták segítségével Brüsszelben telepedett le, ő volt a londoni Népszava főszerkesztője, egészen 1964-ig. Negyven éve, 1976. szeptember 7-én halt meg Belgiumiban. A napokban az Országház közelében egész alakos szobrot kapott.

Ferenczi Sándor, a magyar Freud

Az első világháború centenáriumi emlékéveit üljük. E kapcsán tavaly óta, s napjainkban is országszerte számos településen újították-újítják meg a száz esztendeje zajlott háború emlékjeleit, hadisírjait. A négy éven át – 1914-től 1918-ig – tartó öldöklő küzdelem több mint 15 millió ember halálát okozta, s ki tudja felmérni pontos számokban, hogy mennyi, de mennyi hadifoglyot, sérült, idegileg megviselt embert. Nem véletlen, hogy 1914 és 1918 között figyeltek fel először az idegorvosok egy sajátos tünetcsoportra, az úgynevezett „háborús neurózisokra”.

Nem élhetünk egymás nélkül

„A történeteket lapozám s végére jutottam, És mi az emberiség története? vérfolyam, amely Ködbevesző szikláibul a hajdannak ered ki, És egyhosszában szakadatlan foly le korunkig…” (Petőfi)

„Pro bono publico” - A közjóért!

Csak akkor állhatunk magabiztosan, ha élnek a gyökereink, ha ismerjük hazánk, városunk, falunk, szűkebb közösségünk történelmét. Egy kedves történész barátom hajdanán úgy foglalta össze a „nincs jelen múlt nélkül”-t, hogy tagadhatjuk, berendezkedhetünk ellene, de nem szabadulhatunk a múlt tanulságaitól és hagyományaitól. „Velünk kell élniük, élni kell velük!”

Nem boldogság zsidónak lenni

Zsidók a válaszúton; Irodalmi ellenzéki mozgalmak a XIX. század második felében; A magyar költészet Petőfitől Adyig; Voltam poéta én is... Néhány tanulmány, esszé, verseskötet, és regény címe abból az igen gazdag, termékeny életműből, amely kerek harmincöt esztendeje tört meg. Harmincöt éve hunyt el Komlós Aladár. Nevét ma nem gyakran emlegetik, holott a híres Nyugat-folyóirat második nemzedékének egyik legfelkészültebb, legkarakterisztikusabb kritikusa és tanulmányírója, az egyik legjelentősebb magyar irodalomtörténeti összefoglaló mű szerzője volt.

A remény és a halál útján

Ady Endre Emlékezés egy nyár-éjszakára című versében írja: „az ember esendő s nagyon adós a szeretettel”. Mécs László pedig A királyfi három bánatában ekképp kérdez: „…mért nem tudja látni egymást a sok ember, a sok-sok királyfi, úgy, ahogy az anyjuk tudja őket látni?” Eltelt egy évszázad, meg több is, meg ezer évek, s még mindig ebből van a legkevesebb a világon: a szeretetből. Teli a világ idős, fiatal, gazdag, meg szegény „szeretet-koldusokkal”, hajléktalanokkal, vándorlókkal, menekülőkkel...

Magyar a világűrben

1980. május 26-a emlékezetes dátuma a magyar történelemnek: ezen a napon szállt fel az az űrhajó a messzi Bajkonurban, melynek fedélzetén egy Farkas Bertalan nevű honfitársunk utazott.

Mire van szüksége a nemzetnek?

„Hála azon fényes elméjű és nemes nagylelkű honfiaknak, kik vezérlették honunk s némileg az Emberiség szent ügyét…” - állnak közel százhetven esztendővel ezelőttről Bolyai Jánosnak, a jeles magyar tudósnak Jegyzőfüzetében a sorok. Valóban „fényes elméjű és nemes nagylelkű honfiak” emelkedtek ki abból az időszakból; abból az oly sok politikai vitától hangos csodálatos korszakból (1825-1848), amely "reformkor" néven maradt meg nemzetünk emlékezetében. Olyan nagy magyar államférfiúi személyiségek tűntek ki akkor, akik irányt tudtak mutatni a jövőnek.

Csak a teste

Petőfi Sándort az elmúlt közel 170 esztendőben sokan, sokféleképpen képzelték el, sokan, sokféleképpen beszéltek és írtak róla, és ezerféleképpen ünnepelték, ünnepeltették emlékét.

Aki segített elűzni a sötétséget

Politikusok, közéleti szereplők országszerte kinyilvánították véleményüket az elmúlt hetekben az SZTE Ságvári Endre Gyakorló Gimnázium átnevezésével kapcsolatban. De mit is kell tudnunk erről a széles érdeklődésű, tragikusan fiatalon meghalt történelmi személyiségről?

Váci Mihály emlékére

Pár esztendeje, amikor egy vidéki kisváros kultúrházában Váci-estet szerveztem, szomorúan kellett tapasztalnom, hogy a teremben helyet foglalók szinte egyáltalán nem ismerték, vagy egy-két ismerősen csengő soron kívül nem nagyon jutott senkinek semmi az eszébe a költőről. Tavaly karácsonykor, kilencvenedik születésnapján sem lehetett hallani róla. Manapság sem "divat" őt emlegetni. Agyonhallgatják, mert nem ismerik.

Hetven és hetven

A magyar Holokauszt Emlékév lezárult, így-úgy, de lehetőséget adott az emlékezésre, és arra, hogy ne felejtsünk. Hogy ne felejtsük történelmünk szörnyű részét, a Soát, amelyre mindenkinek emlékezni és emlékeztetni kell! Most egy újabb év, amely követeli, ne felejtsünk!

Egy elfeledett politikus

A New Brunswick-i Szent Péter temetőben emigráns magyarok évtizedek óta gondozzák Sulyok Dezső egykori neves, magyar kisgazda politikus, miniszterelnök-jelölt és felesége közös nyugvóhelyét. Az idei esztendő májusában amerikai magyar emigráns szervezetek arról határoztak, hogy Sulyok Dezső elhunytának közelgő ötvenedik évfordulójára emlékévet hirdetnek, s kezdeményezik a magyar kormányzatnál hamvai hazahozatalát, méltó hazai eltemettetését.

Egy elhallgatott forradalom

A kilencvenhat esztendővel ezelőtti őszön, 1918. október 31-én győzött a polgári demokratikus forradalom. Magyarország négyszáz év után újra független állammá vált.

Megnehezült felettünk az idők járása

A "haza bölcseként" emlegetett Deák  Ferenc mondását a harmincas-negyvenes évek terhes időszakában gyakran idézte a magyar antifasiszta ellenállási mozgalom vezető egyénisége: Bajcsy-Zsilinszky Endre. Az a 70 esztendeje megölt magyar mártír, publicista-politikus, aki a fajvédő nemzeti radikalizmus lobogójától a demokratikus ellenzéki politika lobogójáig jutott el nem kis megpróbáltatások árán.