űrhajózás;Bajkonur;Farkas Bertalan;

FOTÓ: Népszava

- Magyar a világűrben

1980. május 26-a emlékezetes dátuma a magyar történelemnek: ezen a napon szállt fel az az űrhajó a messzi Bajkonurban, melynek fedélzetén egy Farkas Bertalan nevű honfitársunk utazott.

A földi világ kutatásával egyidős az emberiség azon törekvése, hogy az égitesteket, a világmindenséget fürkéssze. Forradalmi volt, amikor az emberek rakétákat, mesterséges holdakat hozhattak létre, majd pedig kormányozható űrhajókat repíthettek a világűrbe.

1961. április 12-e fontos dátum a történelemben: ezen a napon először lépett hús-vér ember a világűrbe Jurij Gagarin személyében. 1965-től pedig lehetőség nyílt az egykori szocialista országok tudósainak, mérnökeinek, orvosainak és más szakembereinek összehangolt részvételére az űrkutatásban. Ez az együttes munka Interkozmosz néven vonult be a köztudatba. 1978-tól szovjet, csehszlovák, lengyel, NDK, bolgár, vietnami, kubai és természetesen magyar űrhajós járhatott a világűrben.

A magyar űrhajósjelölteket 1977-ben kezdték kiválogatni a szuperszonikus gépeken repülők közül a kecskeméti egészségügyi központban. A jelentkezés önkéntes volt. Így került a jelöltek sorába a pápai katonai alakulattól Farkas Bertalan százados is. Amikor a felesége megtudta ezt, behívta férjét a gyermekszobába, ahol kisbabájuk aludt. Rámutatott és azt mondta: ennek a gyermeknek nem hősre, hanem apára van szüksége. A pilóta azzal nyugtatgatta a feleséget, hogy biztosan nem fog sikerülni a válogatás, úgysem lesz alkalmas űrhajósnak, úgyis hazaküldik.

Aztán „véletlenül” mégiscsak rá esett a választás. Sok-sok vizsgálat, szűrés után ketten maradtak Magyari Bélával. A kiképzés 1978 tavaszán kezdődött az orosz Csillagvárosban. Eredetileg 1979-ben került volna sor a repülésre, azonban a sikertelen bolgár repülés miatt a magyar űrhajós csak egy esztendővel később indulhatott.

Farkas Bertalan űrrepülése több szempontból is fontos volt. A Föld megfigyelése mellett többféle kutatási feladatot hajtott végre fenntartózkodásának nyolc napja alatt. Alumíniummal, rézzel, galliummal először ő végzett el kísérleteket a súlytalanságban, ő tesztelt először két, magyar tudósok által kifejlesztett készüléket. Az egyik a „Balaton” volt, az űrhajósok szellemi munkavégzésének képességét felmérő szerkezet, a másik a „Pille” nevű, amelyet az űrhajósokat érő kozmikus sugárzások mérésére fejlesztettek ki. Ez utóbbi mind a mai napig „forgalomban” van az űrben, máig ezt használják az űrállomásokon. Hazánk folyamatosan részt vesz különböző kísérletek révén az űrtevékenységben, a Magyar Űrkutatási Iroda révén.

A magyar űrhajós parancsnokával, Valerij Kubaszovval a Szojuz-35 fedélzetén 1980. június 3-án ért földet Kazahsztánban. Az űrutazásnak hatalmas visszhangja volt, hősöknek kijáró tiszteletadással fogadták a hazájába visszatérő magyar űrhajóst is. Tíz esztendővel később, 1990 után valahogy mindez gyorsan feledésbe merült.

Farkas Bertalan személye révén Magyarország lett a hetedik nemzet a világon, amelynek polgára elhagyta a Föld légkörét. Űrhajósunk - ahogyan többen becézik, Berci - ma is kedvelt és népszerű személyiség, bárhol járjon is az országban, és annak határain túl, sokan megismerik, tisztelettel köszöntik. Különösen az újabb generáció, a fiatalság hallgatja szívesen beszámolóit.

Nemzeti és rendszerfüggetlen "érték" az első magyar űrhajós. Legyünk büszkék erre, becsüljük meg ennyi idővel a nagy eseményt követően is. Fontos feladatra vállalkozik ma is: szüntelen figyelmeztet, szót emel bolygónk természeti értékeinek védelméért. Azt vallja ő maga is, amit Albert Schweitzer hirdetett: „a jövő nem fogja jóvátenni, amit te a jelenben elmulasztasz.” Ez igaz környezetünk, s bolygónk védelme kapcsán: a Föld a miénk, a mi felelősségünk, hogy megvédjük. Ferenc pápa mondta nemrég: „A teremtett világ urai, de nem zsarnokai vagyunk”.

Ugyanezt vallják mindazok a kozmonauták, akik jártak a világűrben, s akik onnan visszatérve felismerték: bolygónk vizeinek védelme mindennél fontosabb, a klímaváltozás és annak a szegénységre gyakorolt hatásai beláthatatlanok lehetnek. Egy testvéribb, "lakhatóbb" világ megvalósításához cselekvő, humanitárius emberiségre van szükség.

Alighanem ezt látta, ezt érezhette meg, ezt hozhatta "vissza magával a Földre" Farkas Bertalan is. Most erre tanítja azokat, akik meghívják, akik nemcsak a személyére, hanem a tapasztalataira is kíváncsiak.

„Hála azon fényes elméjű és nemes nagylelkű honfiaknak, kik vezérlették honunk s némileg az Emberiség szent ügyét…” - állnak közel százhetven esztendővel ezelőttről Bolyai Jánosnak, a jeles magyar tudósnak Jegyzőfüzetében a sorok. Valóban „fényes elméjű és nemes nagylelkű honfiak” emelkedtek ki abból az időszakból; abból az oly sok politikai vitától hangos csodálatos korszakból (1825-1848), amely "reformkor" néven maradt meg nemzetünk emlékezetében. Olyan nagy magyar államférfiúi személyiségek tűntek ki akkor, akik irányt tudtak mutatni a jövőnek.