Zavaró talány – A világpremierrel egy időben jelent meg magyarul Gabriel García Márquez posztumusz kisregénye

„Nem jó ez a könyv. Meg kell semmisíteni” – rendelkezett az író nem sokkal a halála előtt e kései, talán az utolsó művének kéziratáról. Persze, az ilyen verdiktek esetén bármelyik filosz, sőt minden tudatos olvasó a szívéhez kap, mivel ha egyéb nem, az mindenképp azonnal eszébe jut: Franz Kafka is megsemmisítésre ítélte az egész hagyatékát, s ha a jó barát, Max Brod teljesíti e kérést, akkor ma egy egész fejezet hiányozna a modern világirodalom történetéből.

„Engem folyton valami új izgat”

Szakszerű és olvasmányos: újra megjelent Szilágyi Zsófia Móricz Zsigmond-monográfiája, tíz évvel az első kiadás után.

Oravecz Imre, a szajlai remete

A felvilágosodás kiemelkedő írója, Bessenyei György titulálta magát – visszavonulása után – a „bihari remetének”. Ennek mintájára a szülőfalujában meghúzódó, magánosságában alkotó-elmélkedő Oravecz afféle „szajlai remetévé” vált. Új könyve, a benne föltáruló önkép csak megerősítheti e metafora indokoltságát. 

„Hogy fogunk ezentúl élni ezzel az egésszel?”

Szerhij Zsadannak A diákotthon című fölkavaró, elgondolkodtató regénye is bizonyítja, hogy ez a háború jóvá többé nem tehető károkat okoz.

Krasznahorkai László szatirikus regényének főhőse az Árpád-házból származó Kada Józsi bácsi, nyugdíjas villanyszerelő

„Maga a magyar király?” 

„Trónra ült szadista téboly”

Csak most jelent meg nálunk Debreczeni József Hideg krematórium című vitathatatlanu alapműve Auschwitzról, amelyet nem sokkal a tábor felszabadulása után vetett papírra.  

„… disztópiát sodor a szél”

Amire rögtön felfigyelünk: az előadásmód, a nyelvhasználat különlegessége. Mondhatni: extravaganciája. Főként ebben rejlik e művek érdekessége, s számunkra a leginkább épp ez alakítja a szöveget élményszerűvé, többnyire kifejezetten szórakoztatóvá.

„A személyesség mindent visz”

Különös fejlődéstörténet Bérczes László kíméletlenül őszinte memoárja.

Három Tolsztoj-nagyregényt fordította újra négy év alatt Gy. Horváth László

Műfordítóink dicsérete.

Yasmina Reza főszereplőinek példája azt sugallja, hogy Auschwitz fokozatosan történelemmé válik

„… mennyire nem vagyunk semmik és senkik” 

„És mondd el fiaidnak!” – Ladányi János utolsó kötete olyan, mintha pályája zárókövének szánta volna

 Méltó mű született. 

„Nagyon remélem, hogy nem most készült velem az utolsó interjú” - Beszélgetés Veres Andrással

A Balassi Kiadó gondozásában néhány hete jelent meg a neves irodalomtudós, Veres András új kötete, A felejtés ellen. A szerzővel ennek apropóján beszélgettünk sok évtizedes pályájának némely – olykor a könyv témavilágán túlmutató – tanulságáról. 

Nádas Péter beavat bennünket a teremtés titkaiba

Az író új, az esszéit tartalmazó kötete attól válik kivételesen fontossá, hogy benne a szerző vall a művészet mesterségbeli hátteréről. 

„Antigonénak, aki túléli” – Összetett mű Tompa Andrea Sokszor nem halunk meg című regénye

A XX. századi történelmünk legsúlyosabb traumáit felidéző lendületes cselekmény, az árnyalt jellemábrázolás, az előadásmód együtt magával ragadó olvasmányt ígér.         

„...a rend, az mennyi munka”

Földközeliség és transzcendencia, hétköznapok és ideák, háziasszonyi szerep és lírai én kettőssége jelenik meg Turi Tímea kifejezetten élvezetes verseskötetében. 

Hanyatlástörténetek

Krusovszky Dénes második nagyregénye nem aktuálpolitikai mű, mégis megeleveníti a kurzus oktatáskezelésének alapjegyeit.

„Tolsztojt nem fogjuk kidobni...”

Hetényi Zsuzsa megőrzi az orosz irodalmi értékek iránti elkötelezettségét, és egyre inkább elutasítja Moszkva folytonosan diktatórikus birodalmi törekvéseit.

„… eljött az emlékezés ideje”

Őszinte, iróniával és öniróniával teli Ljudmila Ulickaja személyes naplójegyzeteiből a 80. születésnapjára készült kötet.

„Tudom, hogy maga jó ember”

Tóth Krisztina elbeszéléseinek szereplői a létezés perifériáit emelik a középpontba. A novelláskötet árnyalatokban gazdag belső univerzumot tár elénk. 

„Idegen az idegenek között”

Margaret Atwood Pénelopeia című új regényében Odüsszeusz és Pénelopé egymás méltó partnerei lettek.

„...az ember ne legyen külföldi”

Kölcsönös megértés, a kultúrák közötti professzionális közvetítés és közéleti elköteleződés szellemes szövegekben. Lapunk Szép Szó mellékletének állandó szerzője, Nádasdy Ádám legújabb kötetében jelentek meg egy igazi értelmiségi karcolatai.

„Méz, méz, méregméz”

„A beszűkült tudatállapotú ember a lélek sötétkamrájában nem tudja előhívni az élete boldog pillanatait”. Lapunk szerzője, Kácsor Zsolt regényének főhőse egy mániás depressziós ember.

„Valami szörnyűség fog történni”

Hangulatában olykor jóféle skandináv krimire emlékeztet a lét-nemlét határvonalát bizonytalannak mutató regény. Karl Ove Knausgard: Hajnalcsillag című műve minden valószínűség szerint egy újabb regényfolyam kezdete. 

„A végesből a végtelenbe térsz”

A februárban 80. életévét betöltő Oravecz Imre tiszteletére újra a polcokra került a költő-író eredetileg 2002-ben megjelent, A megfelelő nap című verseskötetének átdolgozott, javított kiadása.

A költő krónikái

József Attilával az utóbbi fél évszázadban tengernyi dolog történt. Ezen irodalmi, irodalomtörténeti, ideológiai, politikai történésekről szól Murányi Gábor Szövedékek című kötete.

Itt felejtett rejtélyes Krúdy-hős

Minél közelebbről ismerték, annál kevésebbet tudtak Alexander Brodyról - derül ki többek között a tavaly elhunyt mecénás emlékére készült almanachból.

Nádas Péter szerint a világ

Károlyi Csaba Nádas Péter beszélgetőkönyve beavatja az olvasóját az írói világkép lényegi sajátosságaiba és az alkotás műhelytitkaiba. 

Lev Tolsztoj XXI. századi módra: hajlékonyabb, gördülékenyebb és elegánsabb fordítást kapott a Háború és béke

Érzékelhetően olvasmányosabb lett még a legbonyolultabb történetfilozófiai fejtegetések esetében is.

„A homály eloszlatása a feladat, nem a teremtése”

Nemrég jelent meg a Balassi Kiadó gondozásában Veres András irodalomtörténész És megint elölről… Ady, Kosztolányi, József Attila című tanulmánykötete. A szerzővel ebből az alkalomból beszélgettünk.

„Egyszemélyes vigaszágon”

Keresztury Tibor tárcanovellái kiállták az idő próbáját. Életteliek, izgalmasak és maradandók.