Horváth Ede, a vörös báró

Megszállott munkamániás, ellentmondást nem tűrő goromba fráter, a hazai járműgyártás megújítója, nagystílű üzletember – ilyen és efféle, nem egyszer egymásnak ellentmondó jelzőkkel minősítve mindennek elmondták már Horváth Edét, az államszocialista félmúlt mintamenedzserét, a győri Rába Magyar Vagon- és Gépgyár (MVG) egykori vezérigazgatóját. 

Volt egyszer egy Esti Hírlap

Egy sajtótörténeti nonszensz, a szocialista bulvárlap története.

Závada Pál: Államunk és pártunk vezetői lettek a leggyalázatosabb visszaélői ennek a napnak is

Milyen összefüggések, kapcsolatok vannak az ötvenes évek legszörnyűbb jusztizmordjai és a néhány évvel korábbi háború, a holokauszt, a vidéki gettók történetei és szereplői között? Závada Pál új, Pernye és fű című regénye megvilágítja ennek a kérdésnek a hátterét. Minden valóságfeltáró kezdeményezésre adna pénzt, hogy ne csak a botrányok és a politikailag gyorsan learatható sztorik érkezzenek vidékről. Interjú.

Családi körmagyar (Völgyi Lajos: Annától Annáig)

Király-kalap, vörös csillag: bemutatott a divat a diktatúrának

A rendszerváltás korabeli divatot kutatja Muskovics Gyula kurátor, művészeti író, aki a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen írt doktori dolgozatában arra volt kíváncsi, hogyan változott meg a kelet-európai régió divatjának a viszonya a testhez, az identitáshoz és a letűnt rendszerekhez az átmenet éveiben. Emellett azt is boncolgatja, hogy egyes tervezőknél – például Király Tamásnál – csakis divatról beszélhetünk, vagy esetleg művészetről is.

Meglátni a kockában a szépet

A Kádár-kocka jelenségét és képzőművészeti ábrázolását járja körül a Ludwig Múzeum Kis magyar kockológia című kiállítása.

A szabad rablás (t)örvénye

Hozott anyagból

A kultúra demokráciája – a demokrácia kultúrája (Vitányi Iván hiányáról)

Vitányi Iván, a küzdelmes Apáczai hűséges utóda 100 év múltán újra megélte ezt az Ady emlegette veszélyt. Mindent megtett a „néplélek”, a tömegek kultúrájának és kulturáltságának elmélyítéséért. Ezért is nevezhetjük hídépítőnek, a demokratikus éthosz harcosának. Vagy ahogy önmagát minősítette ironikusan: küszöbembernek.

Elfeledett évtizedek – A paraszt már megint jól járt?!

Apám mondta, hogy amikor 1942 tavasza végén a Don-kanyarhoz tartva látta az egybeszántott földeket, a végtelen gabonatáblákat, a magtárnak használt templomokat és a nagyon szegény embereket, sose gondolta volna, hogy hozzánk is elér a kolhoz.

„Ezek a rezsimek nemcsak felülről építkeznek, hanem alulról is”

Házasságban a hatalommal. Ez Majtényi György történész új könyvének, a Kádárné és Kádárnak az alcíme. Bár közvetlenül Tamáska Mária életútjára vonatkozik, de e személyes perspektíva megismerése után mindannyian elgondolkozhatunk: mi milyen kapcsolatban élünk a politikai rendszerekkel? Főleg, ha az irántuk érzett rajongásunk már alábbhagyott. Vagy ha csak fenntartásaink vannak velük szemben, de megtaláljuk bennük a helyünket, az elfogadás nem érik egyszer bensőséges kötődéssé? Talán a hatalom birtoklása is csupán egy fajtája ennek a viszonynak. A visszaemlékezéseken és levéltári kutatásokon alapuló könyv új szemszögből mutatja meg a Kádár-rendszert és annak két főhősét.

Magasság? Átlagos. Népszerűség? Átlagon felüli!

Az 1980-as évek népszerű, kortárs zenét játszó társasága volt a 180-as csoport. Összefoglaló munka mindazonáltal csak most jelent meg róluk, ennek kapcsán és segítségével tekintjük át történetüket. 

Beszippantott múlt idő

Sertésmájkrémkonzerv-dobozon füstölgő cigaretta, Wartburg csomagtartójára kipakolt ebéd és üres kő virágtartóba dobált felesüvegek. Murányi Kristóf színpompás grafikái humorral és magas fokú esztétikával idézik meg a múltat, miközben iróniával is fordulnak felé. Az 1978-ban, Siófokon született alkotó úgy véli, a Kádár-korszak építészete és tárgyi kultúrája nemcsak a múltunkat, de a jelenünket és a jövőnket is meghatározza.

Voltak társasága

Hozott anyagból

Gyógyult és idült alkoholisták

Hozott anyagból

Nem kreálhatunk magunknak történelmi Disneylandet – Interjú Jánossy Lajossal

Olyan szabadsággyakorlatok gyűjteményét igyekeztem megjeleníteni, amelyek minduntalan egyfajta „belső emigráció” kialakítása felé irányulnak. A bezárkózó, önző, spórolós-kuporgatós szemléletre ma is lehet politikai propagandát építeni – mondja Jánossy Lajos, akinek Örök hely és mindenhol idő című, minden értelemben nagy regénye a Kádár-korszak világába kalauzol el az életlehetőségek megannyi stratégiáját felvonultatva. A szerzővel a történelmi archeológia mellett az archiválás fontosságáról is beszélgettünk. 

Baranyi Krisztina a lyukas zászlóba varrt Kádár-címert mutató ARC-plakátra cserélte a borítóképét a Facebookon, kitört a felháborodás

2023. október 23. van. Mi baj lehet?

Történelmi bűnök és bűnhődések (Márton László: Tovább is van)

A stoppos lány

Hiányos szeretetnyelv - Kovács Krisztiánnal a Minden csendes és nyugtalanról

Két, egymástól térben és időben is látszólag független esemény: 1993-ban a budapesti állatkert agg hím tigrise megöli a személyzeti igazgatót; 2017-ben a Boráros téren leég egy könyvesbolt, az elszenesedett romok közt holttest fekszik. Ám a tragédiák valójában nem ott és akkor vették kezdetüket, okaik évtizedekre nyúlnak vissza. A mozaikszerűen építkező Minden csendes és nyugtalan című regény kapcsán a szerzőt, Kovács Krisztiánt kérdeztük döntésekről, apa-gyerek kapcsolatról, rendszerkritikáról.

Pincér, ideológia van a levesemben! – gasztrotúra a kommunizmusban és a Kádár-korban

De miért tocsognak a zsírban a receptek és miért találhatunk vegetáriánus társkeresőhirdetéseket az 1958-as Népszavában? – derül ki a Hol Élünk? – 150 múltidéző podcast friss adásából.

Tölgyessy Péter: Orbán-infláció van és gyülekeznek a felhők a kormány felett

Az alkotmányjogász, elemző szerint több tekintetben is hasonlít a helyzet a kommunista, kádári időkre.

„A Brutusok megjelentek” – Miért éppen Grósz Károly lett a megöregedő Kádár János utóda?

Talán az volt Kádár János legnagyobb hatalomtechnikai hibája, hogy nem nevelte ki időben az utódát. 

Romsics Ignác: Megtorlás és megbocsátás

Az Orbán-rendszer 12, illetve 16 éve kevés volt ahhoz, hogy az „erőpolitikát” a „megegyezés keresése” váltsa fel. 

Hartay Csaba: Emlékeim szerint

Hollywood a vasfüggönyön túl – Takács Róbert történész az amerikai filmgyártásról és a szocialista Magyarországról

Révai József elhíresült kijelentése szerint „a legrosszabb orosz film is jobb, mint egy amerikai”, de az 1980-as évek magyar panellakói aztán mégis a Magányos farkas című Chuck Norris akciófilm vetítésére özönlöttek a szomszédba, ha akadt egy kultúros, aki a művelődési otthonból hazavihette hétvégére a város egyetlen „képmagnóját”, vagyis videóját, ami akkor annyiba került, mint egy autó.

Vége van! - Benedek Szabolccsal kompromisszumokról, nosztalgiáról

Mit tehet egy idősödő rocksztár, ha már nem áll fel a cerka? Ami azért önmagában sem ad okot a derűre, hát még a kiéhezett női rajongókra hat hervasztóan. A pandémia utáni nyitás korában Becsey Marci is új kihívásokkal néz szembe: ahogy egykori vérbíró nagyapja, vagy megyei párttitkár apja, neki is feloldozást kell találnia, és meg kell kötnie a maga különalkuit önmagával és környezetével. Az Ez nem Amerika című, háromgenerációs családregény kapcsán beszélgettünk elvárásokról és kulisszatitkokról a szerzővel, Benedek Szabolccsal.

Mindenki táncol (Mátyás Győző: Szökevények)

A Kádár-kori feljelentő kritikától a színházi műhelyek és az SZFE kicsinálásáig vezetett az út

Mikor 1936-ban a Hangzavar, zene helyett című megsemmisítő kritika név nélkül megjelent Sosztakovics operájáról a Pravdában, minden olvasó tudni vélte (egyébként tévesen), hogy maga Sztálin írta – így működött a feljelentés lélektana. Herczog Noémi KUSS! – Feljelentő színikritika a Kádár-korban című, napokban megjelent könyvében az árnyalatokban és utalásokban gazdag, tágabb tűréshatárai mellett is kiszámíthatatlan Kádár-rendszerben vizsgálja a feljelentő kritika (denunciálás) jelenségét, melynek öröksége egyes reflexeinkben most is tovább él.

A Kádár-rendszer nosztalgiájáról (kezdőknek és középhaladóknak)

„Disszidens” szülők elfeledett gyermekei

Nyilvános párbeszédet indítana az Oikosz Alapítvány a Kádár-korszakban disszidált szülők gyermekei miatt. Ennek nem tárgyalása a rendszerváltás egyik hiátusa.