A Városi strandra nem kell belépő
Forró betonon járok, talpam alatt homokszemek. Beljebb lépek, a tető alá, a beton hűvös. A Városi strand büféjénél állok sorban, egy sárga tízforintost szorongatok a markomban, üdítőt szeretnék rajta venni. Ma egész estig itt leszünk, anyu meg a húgom ott vannak hátul, a gyerekmedencénél lepakolták a táskát, törölközőt egy szabad padra. Igazából az nem is medence, csak ráccsal elkerítettek egy részt a Körösből, és ott nem olyan mély. De tele van apró csigával és kagylóval az alja, senki sem megy bele. Elég béna lenne, ha én ott fürdenék. A móló mellett tudok tenni pár karcsapást, nemrég tanultam meg úszni, a fürdőben volt ilyen tanfolyam, siklottunk. Igazából sehová sem siklottam, csak kinyújtózva lebegtünk a vízen, micsoda hülyeség volt, én már akkor is rögtön úszni akartam. A Városi strandon sokan vannak. Állandóan szól valami zene, nagyon tetszik, mind külföldi, külföldiül is énekelnek, otthon csak Omega és Dolly Roll van. Ide nem kell belépő. Más strandokon meg azok fürdenek, napoznak, akik oda tartoznak, Plastolus, Tanács, Szirén, Vasipari, KISZ-üdülő. Nem tudom, mi lenne, ha odamennék most. Hát te, kisfiú, mit keresel itt, anyukád vagy apukád dolgozik a Szirénben? Egyik sem. Akkor szépen menj innen, itt a Szirén dolgozói, és azok hozzátartozói pihenhetnek csak! Hogy egyes nénik milyen rohadt mérgesek tudnak rögtön lenni. Elképzelem, ahogy keserű grimasszal dumál nekem valami nyanya. A tehéntelepnek vajon miért nincs strandja? Talán azért, mert a tehenészek örökké dolgoznak, nincs idő tehenek mellett strandolni. Apu sincs itt velünk, anyu vigyáz ránk, túlságosan is, ne ugráljak be a mólóról idegen gyerekekkel. De hát minden gyerek idegen, rajtam kívül csak idegen gyerekek vannak a világon, szeretnék velük összebarátkozni, és egy strand erre a legjobb. Itt látszik, ki sovány, ki dagadt igazán. Én elég sovány vagyok. Állandóan éhes vagyok, de nagyon sovány vagyok mégis. Mondjuk, dagadt se szeretnék lenni, csak olyan pont jó. Azt a legnehezebb, hogy kicsit izmos legyen az ember. Sportos. Én nem tudom, miért, de félek ezektől a sportoktól, hogy nem vagyok elég erős, hogy béna leszek.
A múltkor bejött egy másik általánoshoz tartozó tesitanárnő az osztályunkba, és miután eleget csodálkoztunk, hogy ez meg mi a fenét keres itt, engem is kiválasztott, hogy sportos az alkatom, menjek kézilabdázni, kosarazni, ők szervezik, minden iskolából gyűjtik a srácokat, de én azt mondtam neki, hogy nem megyek. Nagyon felháborodtak a tanárok, anyuékig is elért a hír, hogy én ezt hogy képzelem. Nem volt kedvem idegen fiúkkal versenyezni, én csak barátkozni szeretnék velük. Itt, a Városi strandon elég ennyire sportolni, hogy beugrunk a vízbe, úszunk egy kicsit, kijövünk remegve a vízből, anyu ad törölközőt, lehet kiflit eszegetni, vagy valami szendvicset, amit hozott. Az úszástól nagyon meg lehet éhezni. Töröld meg a hajadat, rácsöpög a víz a kiflire! Anyu mindig valami olyasmit akar, ami amúgy is jó, minek azon változtatni. Veszek egy üdítőt. Anyu adott egy tízest a pénztárcájából, előttem már csak ketten vannak, főtt kukoricát visznek meg zsíros kenyeret. Mindkettőből ennék. De anyu azt mondja, itt túl drága, otthonról hozunk, nekem mindig az kell, amit mások esznek, isznak, csinálnak. Igen, ezért is lenne már jó egy kvarcjáték, de a strandon nem jut eszembe ilyesmi, csak ha anyu ilyet mond. Megiszom az üdítőt, megeszem a kiflit, átmegyek a másik mólóra, ahol idegen fiúk ugrálnak a vízbe. Anyu, de én ezeket ismerem látásból, nekik is itt van az anyukájuk, hadd ugorjak kettőt. Gyere vissza! Szólok apádnak! De apunak nem tud szólni, mert apu a tehenészetben van, majd talán kijön utánunk, ha végzett, de akkor már megy le a nap, nem is lesz ilyen meleg, meg szerintem igazából mi már otthon leszünk addigra.
A vízbe ugrálás délutánja
Menni kell a Körösre, horgászni kell. Nem a hal a fontos, az otthoni készülődés. Kipakolni a hátizsákból a damilokat, horgokat, súlyokat, úszókat, etetőkosarakat. Kiteríteni az asztalra, megszámolni mindet, majd gondosan eltenni. Nem a hal a fontos, hanem az elindulás a partra, az odaérés. Óvatos léptek a móló deszkáin. A nádas dús frizurájába belekapó szél, vagy a moccanatlan víztükör és a szélcsend. Nem a hal a fontos, a hal a legfontosabb. És ha nincs egy sem, akkor is tudom, hogy vannak, és még nagyon sokáig lesznek nekem, eljönnek minden évszakban, minden horgászat előtti, izgulós álomban. A vízpart a legfontosabb. Az átúszás az első cél, aki átússza a Köröst, az már tud úszni. De nem elég csak elérni a túlpartot, ki kell mászni egy mólóra, és onnan integetni anyunak a Városi strandra, hogy ő is intsen, azonnal menjek vissza, nem vagyok normális, kicsit nem figyel oda, máris valami hülyeséget csinálok. A Körös a legfontosabb. Szarvas Körös nélkül nem létezhet. Mit csináltunk volna annyi éven át, ha nincs horgászat, ha nincs Nyúlzug? Mert Nyúlzug egy másik létezés. Nagyon hosszú, kanyargós földút vezet Ákosék telkéig. Ide-oda dőlünk a Trabantban, de nem számít, hogy alig férünk el hátul, hogy a rázkódásban beütjük a könyökünket, mindenki nevetgél, megyünk fürdeni, semmi más nem számít. Ákoséknak saját mólójuk van. Itt lehet idétlenül is beugrani a vízbe, és közben baromságokat kiabálni, Dani bácsi nem szól ránk, csak mosolyog a háttérben. „Csak egymás nyakába ne ugorjatok, várjátok meg, amíg a másik elúszik egy kicsit.” De mi nem érünk rá, nekünk nagyon sokat kell ugrani, most van a vízbe ugrálás délutánja, ami nem tart soká, ezért amennyiszer csak lehet, beugrunk a vízbe. Fejes, indiánfejes, bomba. Hová menekülnek vajon ilyenkor a halak? Vissza kell, hogy jöjjenek, még nagyon sokat akarunk kifogni belőlük. Búcsúfürdés! – kiáltja Dani bácsi. Jó, csak még egyet. Mindenki ugrik még egyet. Még hatot. De ez legyen az utolsó! Még egy utolsót! – kérjük. Jó, még egy legutolsót. Vézna gyerekek lila szájjal vacognak a parton. Kapunk zsíros kenyeret. A fürdésben nagyon meg lehet éhezni. Otthon sosem vagyok ennyire éhes. Anyuéknak elmondom, hogy milyen finom zsíros kenyeret ettünk. Nem fogják elhinni, azt gondolják majd, csak azért mondom, mert nincs étvágyam a vacsorához. Ősszel visszajövünk Nyúlzugba. Sáros úton toljuk a bicikliket. Itt ugráltunk nemrég, nézd meg a vizet, milyen hideg lehet, de nem szeretnék beugrani. Durbincsokat és rekordapró törpeharcsákat fogunk. Hazavisszük. Ákos anyukája, Irénke néni halászlevet készít belőle nekünk a harmadik emeleti konyhában. A világ legfinomabb halászlevét. A szakácskönyv azt írja, ponty kell bele, harcsa meg keszeg. A szakácskönyv nem jól tudja. Kaland kell a halászléhez, meg egy marék apróhal.
Maszek fagyi
Csavaros fagyit szeretnék. Nem Tanácsot kerülni, de majdnem. Elmenni az Árpád sarkáig, mert ott az ablak mögött tölcsérpálmatörzsek hajlanak. És zúg a gép. A néni meghúzza a kart, és tekeredik a jéghideg vegyes. Vanília és csoki. De szokott lenni puncs és eper is. Van-e ennél finomabb jelenleg a világon? Nincs. Két forint, amivel telefonálni lehet, de inkább egy csavaros fagyit kérünk. Pedig jó lenne felhívni valakit, idegenekkel beszélni, hülyíteni őket, de inkább a csavaros fagyi az Árpád sarkán. Kisfiam, hogy neked mindig az kell, amiért a pénztárcámra pályázol. Anyu pénztárcája ott van a beépített szekrényben. Puha kabátok mögött egy piros bőrtáskában. Nem szoktam kivenni onnan semmit, nem azért tudom ennyire, hanem, mert ott van és tudom. Piros százasok sorakoznak benne. Anyu, nekem apró is elég. Örökké megyek le, megyek le, erre adjak pénzt, arra adjak pénzt. Sokba vagytok nekünk. Csavaros fagyit szeretnék. Tudom, de utána gyere haza, ne menjetek Tanácsot kerülni, mindig a csavargás. Zúg a gép, tekeredik a fagylalt. Nekem már van fagyim, nekem már van olvadásom, fagyásom. Maszek a fagyi. Van egy maszek fagyis Szarvason. Hallottátok? Megnyitott a maszek fagyis. Ott van az ABC mögött, áll a sor, alig moccan, alig fogy. Más ízek is vannak itt. Apu mondta, hogy attól maszek ez a fagyi, hogy nem állami. Mit bánom én, nekem nagyon maszek, a maszek azt jelenti, szuper, frankó. Pénzt kell gyűjteni, azonnal elkölteni. Hogy lehet így gyűjteni, ha azonnal elköltjük fagyira, hogy lehet így fagyit venni, ha azonnal elolvad? Háromgömbös, kétgömbös. Pécsett, Csilláék azt mondják, gombócos. De ez nem gombóc, a gombóc belsejében szilva van, ez gömb. Félgömb, ebből is kispórolnak mindent – mondja apu. Eljönnek hozzánk vendégek a Körös utcából, elviszem őket fagyizni a maszek fagyizóba, sorolják is, hogy kérnék egy háromgömbös csokoládé, csokoládé, csokoládét. Kimondja végig, lassan, a maszek fagyizó tulajdonosa türelmesen vár. Olyan lassú volt akkor minden, ma már gyorsabban olvadnak a fagyik, a gömbök, gombócok. Torkunkba kerültek egyre gyakrabban. És vár, és kivár, hogy mondja el a gyerek, háromszor, hogy csokoládé. Ilyen lassú az az évtized, ma is sorba állunk csavaros, maszek fagyiért, emlékboltjainkban.
