Divat és politika összefügg, még ha nem is közvetlen módon – derül ki Muskovics Gyula kutatásaiból, a kurátor ugyanis az elmúlt években feltérképezte, hogy a kelet-európai régióban a rendszerváltások időszakában milyen jelentős divatesemények voltak. Mindez a MOME dizájnelmélet-képzésén írt szakdolgozatával kezdődött 2013-ban, melyben a kelet-európai queer művészeti gyakorlatokkal foglalkozott. Ezt követően kereste meg a budapesti tranzit.hu Kortárs Művészeti Egyesület vezetője, Hegyi Dóra, hogy lenne-e kedve felkutatni náluk az akkoriban elhunyt divattervező, Király Tamás életművét felkutatni.
– Huszonnégy éves friss diplomásként nagyon örültem a felkérésnek, ez lett életem első komolyabb munkája – mondta a művészeti író, aki Soós Andi kurátort is bevonta a kutatásba. Rengeteg interjút készítettek, mivel akkoriban Királyról kevés hozzáférhető anyag volt itthon. – Sokan kérdezték is tőlem, hogy miért nem lett Király Tamás világhírű, ha a nyolcvanas években fontosabb nyugati újságok is már a divat pápájának, a kelet-európai Jean-Paul Gaultier-nek nevezték?
Állati kreációk
A két fiatal kurátor 2014-ben egy kiállítást rendezett Király Tamás emlékére stílszerűen a Király utca 102.-ben, ahol rengeteg archív felvétel mellett a tervező által megálmodott eredeti ruhákat is bemutattak (Nyitott Kapuk: Király Tamás ‘80s). Kutatásukat 2017-ben könyvben publikálták, a divattervező munkásságának nyolcvanas évekbeli kultikus divatbemutatóiról írtak. Az eseményeken extravagáns ruhákba öltözött modellek és body builderek jelentek meg a kifutón, néha még állatok is, például bárányok, disznók és madarak.
– Felmerült bennem a kérdés, hogy Király életművét a nemzetközi színtéren hova lehetne besorolni, ezért amikor a könyv befejezése után megkezdtem a doktori tanulmányaimat, más országok divatját is igyekeztem feltérképezni a nyolcvanas, kilencvenes évek fordulóján – mesélte a kutató. Az érdeklődését először egy moszkvai divatkiállítás katalógusa keltette fel, mely bemutatta, hogy 1985-től, vagyis a peresztrojka kezdetétől 1995-ig hogyan reflektált az alternatív divat a punk, a rock és a new wave szubkultúrák kialakulása mellett a rendszer széthullására az orosz fővárosban. E korszak kezdetén a divatban jól tükröződött a változó idők hangulata. Az autodidakta tervezők szerzői kollekciókat hoztak létre, melyek közül néhány globálisan is sikert aratott később.
Mozgástér a kifutón
– A kutatáshoz először Moszkvába utaztam, ahol Király Tamáshoz hasonló művészeket interjúvoltam meg a korabeli divattal kapcsolatban. Ezeknek az alkotóknak a munkáiban is megfigyeltem egy játékos rendszerkritikát, a szovjet jelképek kisajátítását és újraértelmezését, akárcsak Király nyolcvanas évekbeli divatperformance-aiban. Ez egyszerre volt az önvizsgálat egy módja, valamint arra is rámutatott, mennyire kiüresedett ezeknek a szimbólumoknak a jelentése az idők során – magyarázta. Példának hozza fel Király vöröscsillag-ruháját, valamint azt, ahogyan sok alternatív divattervező Kelet-Európában újrahasznosította a húszas évek avantgárd formáit és színeit, melyek egykor a forradalmi hevületet jelképezték.
A divatshow-kon az előadók a performance-okkal szimbolikusan visszavették azt a mozgásteret, amit a rendszer elvett tőlük.
– A korabeli hatalom a művészeknek már sok mindent megengedett, például hogy köztereken és a félnyilvános klubokban megmutassák magukat – mondta Gyula. A kutatása során felismerte azt is, hogy a peresztrojka után a volt keleti blokk területén a kommunista rendszer kulisszái és múltja több művésznek is felkeltette az érdeklődését. A divatbemutatók Kelet-Európában látványos performance-ok voltak, a művészeti önkifejezés terei, de jelentős szerepet töltött be a Szergej Kurjohin zenész által alapított Pop-Mechanics nevű kollektíva is, melynek koncertjei is összművészeti előadások voltak. Szerinte Király Petőfi Csarnokban rendezett show-műsorai a nyolcvanas évek végén párhuzamba vonhatók ezekkel az eseményekkel, hiszen ő is szívesen kapcsolta össze a különféle művészeti ágakat a kifutón, ahol minden úgy zajlott, mintha kísérleti színházat látna az ember. De a performance-ot az utcára is kivitte: a belvárosban divatsétákat rendezett, melyeken a modelljeivel együtt vonult fel.
– Akkoriban benne volt a levegőben a műfajok keveredése, a divat pedig fontos szerepet kapott az önkifejezésben. Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy a Királyhoz hasonló divattervezőket az haute couture vagy a high fashion érdekelte volna – mondta a kurátor. – Ebben az időszakban Kelet-Európában nehéz volt jó minőségű anyagokat beszerezni. Egyes ruhák mulandó anyagokból készültek, például papírból, szemeteszsákból, ami szintén különös atmoszférát kölcsönzött a felvonulásoknak. Ez azonban nemcsak a szocialista hiánygazdaságból következik, hanem az avantgárd tervezői hozzáállásból is, amelyben a kísérletezést, a jelenlétet, illetve a test és az identitás újraértelmezését hangsúlyozta ebben a turbulens, változásokkal teli időszakban.
Elhozzák a fényt
Kelet-Európa sem a művészet, sem a divat szempontjából nem egy homogén egység, jegyezte meg a kurátor, ahogy Nyugat-Európa sem az. Rigában például a kilencvenes évek népszerű divatfesztiválját, az Untamed Fashion Assemblyt kutatta fel, amiben segített neki az egykori szervező, Bruno Birmanis is. – Keleten ez volt az első és legnagyobb avantgárd divatesemény, melyet 1990-től 1999-ig majdnem minden évben megrendeztek. Az első alkalom is jelképes: húsz nappal Lettország függetlenné válása után volt, amikor összeomlott egy sokak által nem kedvelt, divatjamúlt rendszer. Ezt az összeomlást Kelet-Európa-szerte egy új világ követte, de a nyolcvanas, kilencvenes évek fordulóján tapasztalható vákuumban még nem lehetett tudni, hogy pontosan mire lehet számítani a jövőben. Ezek az idők a radikális kísérletezésről szóltak: új formákat, új identitásokat, új testeket és új érzelmeket lehetett létrehozni – mondta a művészeti író.
Szerinte ezeknek a nagy eseményeknek a létrejöttét nem a piaci szempontok motiválták, hanem a közösségi együttlét iránti igény, miközben az avantgárd divat és a kifutó az utópiák és a kollektív fantáziák felülete lett. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az író grúziai kutatásai.Grúzia 1991-es, Szovjetuniótól való függetlenedése után néhány évvel, 1995-ben Tbilisziben is rendeztek egy hasonló „divatgyűlést”. Az Avant-Garde Fashion Assemblyt a rigai show inspirálta, annak főszervezője, Gela Kuprashvili ugyanis Vilniusban tanult divattervezést, és diákként látta a lett fővárosban az eseményt, majd meghívta őket Tbiliszibe. – Hasonló eseményeket el sem lehetett volna képzelni az előző évtizedben, hiszen a szovjet hatalom sokkal szigorúbb volt itt, mint amit a művészek Budapesten tapasztaltak meg a késő Kádár-korban. A kilencvenes évek hangulatát egy sor polgárháború is beárnyékolta, de a divatesemények ebben a sötét hangulatban a fényt és a reményt jelképezték.
