Kópéregényhős – ebben a sorrendben

Michael Köhlmeier: Joel Spazierer kalandjai

A nulla rejtelmei

A laikusok számára elsőre talán túlzásnak tűnhet veszélyesnek nyilvánítani a nullát, belelapozva a könyvbe azonban hamar kiderülhet, hogy a szerző. nem túloz. 

Egy titkos nyomozás története

Huszadik század-mániás vagyok, nem tudok kikeveregni ebből a századból – értelmezte egy vele készült interjúban regényei témaválasztásait Závada Pál annak kapcsán, hogy nemrégiben megjelent a Pernye és fű című új regénye, amely a múlt század ötvenes éveinek elejére repíti vissza olvasóit, miközben egy dokumentumfilmes csapat 1988-ban az egykori dél-alföldi kulákperekről és annak szereplőiről, hátteréről készít filmet.

Több korábbi kötetéhez hasonlóan Závada Pál (képünkön) új regénye is a szerző huszadik századi magyar történelem iránti érdeklődését jelzi

Lévai Katalin: Elmesélésre méltó élet

Kilencvenedik életévéhez közeledve Szentgyörgyi Zsuzsa Emlékforgácsok címen könyvet írt, amelyben felidézi életének néhány meghatározó történetét és szereplőjét. Kor- és életmód-dokumentumokat ad közre, vagy még inkább pillanatfelvételeket, szűkebb és tágabb családjáról. 

Szentgyörgyi Zsuzsa új könyvében felidézi élete meghatározó szereplőit

A tökéletes talány (Paula Hawkins: Kéksötét)

A vágy meghatároz(hat)atlan tárgya

Gépész a pornómoziban

Hogy kerül a fekete, lakozott combcsizma a lövészárokba? Miért érzi magát a Jászberényi Sándor író és haditudósító (és/vagy regénye hőse) gépésznek a pornómoziban? Hogy erre rögtön választ kapjunk, a könyvet a végén kell elkezdenünk olvasni, utolsó fejezetét kell fellapoznunk először. Ez nem szpojlerezés, csak recenzensi javallat valakitől, aki olykor Madámnak érzi magát az irodalmi kuplerájban.

Önsorsjavító szorongás

Pikáns horror

Régen a vonal alatt kezdődött az irodalmi élet. Mármint egy újságírónak. Legalábbis addig, amíg nyomtatták az újságokat. A lap alsó negyede volt, olykor a következő oldal alján folytatódva a tárca helye. 

Érintésvédelmi vizsgálódások (Kovács Bálint: Vágták volna le)

Létidejű kérdések (Sándor Iván: Tiltott terület)

Teremtő kimozdulás (Áfra János: Omlás)

A mások élete (Vincenzo Latronico: A tökéletesség)

Ironikus szentimentalizmus (Molnár Ferenc: A kék huszár)

Hadakozva az idővel

Csupasz pisztoly, avagy ki a nagyfőnök? – Korlátozott habzású recenzió

Nicol Hochholczerová mindössze huszonkét évesen került a szlovák irodalmi élet középpontjába első könyvével, amely egy szobáról szól, melyet nem lehet megenni

Négy falnyi lakoma.

„Mindent megtettünk, hogy ne lehessen ránk panasz”

Julie Otsuka Buddha a padláson című műve különös regény. Annyira, hogy voltaképp még az sem biztos, az-e egyáltalán. Nincsenek hagyományos értelemben vett szereplői, nincs igazi cselekménye sem.

A spanglis hobó, aki leírt bennünket

Képzeljük el, hogy a honi nagy Orbán fenomenológusok-apologéták, például Kéri László politológus, a fideszes Bibó-fiúk egykori nevelője, vagy az ex-MDF-es, ma DK-s történelemtanár, Debreczeni József egy jointtal a szájában vagy fehér porral az orrában indul körülnézni a legnagyobb magyar szellemfaluban, Magyarország virtuális fővárosában, Felcsúton.

„Szóra bírjuk hunyt mestereinket”

„Minden műfaj jó, az unalmasat kivéve” – mondta egykoron Voltaire. Milbacher Róbert Legendahántása, melynek alcíme 50+1 tévhit a magyar irodalomban, hiánytalanul teljesíti a francia mester szellemes poétikai normáját.

Ki a magyar, mi a magyar?

Az a kettősség, hogy a nyelv és a nép eredete nem feltétlenül esik egybe, teszi a laikusok számára is izgalmassá a magyarság őstörténetét, de pont ezáltal válik a nyelv- és a történelempolitikai csaták terepévé.

Amíg listákat készítünk, legalább tudjuk, hogy életben vagyunk

Nincs más lehetőségünk

Tavaly tavasszal, amikor Kínában már javában tombolt a járvány, egy barátom felvetette, hogy az nem más, mint a természet védekező reakciója. Akkor úgy gondoltam, hogy még túl frissek az események, és egy ilyen ítélettel várni kellene. Ma már, a Covid–19 harmadik hulláma után, a negyedik esélyét latolgatva a kijelentés legalábbis elgondolkoztató. Az emberiség hatalmas gőggel, meggondolatlanul, voluntarista kontársággal eljárva folyamatosan és súlyosan károsítja környezetét, aminek következményei magukért beszélnek – már a tájékozottak és a józanul gondolkodók számára.

Elég jól elvan (Lydia Davis: Elég jól vagyok, de lehetnék egy kicsit még jobban is)

Csupán irodalmi bűvészkedés

Hogyan lehet leírni egy nem mindennapi mélységű barátság történetét? Csak a legegyszerűbb szavakkal, a legtermészetesebb módon.

A magány rabságában

Februárban jelenik meg Peter Fabjan féltestvéréről, Thomas Bernhardról írt műve. Új részletek derülhetnek ki az önkéntes száműzetésben élő, rejtelmes osztrák szerzőről.

Thomas Bernhard

Átlépni a tükörkapun

„Farkas Zoltán… ott van mindenütt, ahol egy újságírónak lennie kell, kérdez kifogyhatatlanul, és nem felejt.” (Király Júlia, az MNB volt alelnöke.)

A Magyar Rádió Pagodája több volt, mint büfé

Légrádi Gergely: Nélkülem – Nélküled

Pisztoly a párna alatt – Könyvet írni Dobi Istvánról

Révész Sándor nem elégedett meg a felületes ítélettel.

Golflabdák, vámpírok és létválság (Berta Ádám: A kígyó feje)

A gyilkossággal, gyerekrablással, csalással – egyben számos jelzett (például Herman Melville Moby Dickje) vagy nem jelölt irodalmi allúzióval – terhelt regény szántszándékkal kimozdít a kényelmes-szórakoztató olvasás pozitúrájából.

  • Belföld
  • Gazdaság
  • Külföld
  • Vélemény
  • Kultúra
  • Népszava-videó
  • Fotógaléria
  • Szép Szó
  • Visszhang
  • Nyitott mondat
  • Reflektor
  • Bűnügy-baleset
  • Sport
  • Mozaik
  • Napi Visszhang