- A mások élete (Vincenzo Latronico: A tökéletesség)

Ki hinné, hogy a külsőleg tökéletességben tetszelgő élet hordozza a legtöbb sérülést, és az abszolút szabadság nevű eszményi fogalom űrmértéke nem­egy­szer a kilátástalanság? Az 1984-es születésű Vincenzo Latronico olasz író kisregényében a digitális bennszülöttek ezer veszély tartogatta világát térképezi fel szarkasztikusan.
„A lakhelyhez, a szülőföldhöz való kötődés nagyon fontos az ember életében” – írja Kovács Teréz szociológus Az otthontól a hazáig című tanulmányában. A 2017-ben elhunyt Zygmunt Bauman lengyel filozófus szerint cseppfolyós társadalomban élünk, ő a zarándok, a csavargó, a turista, a játékos típusokat különbözteti meg az emberek között. A zarándoktípus a boomerek generációja (az 1946 és 1964 között születettek), a Z generáció (nagyjából az 1995 és 2012 között születettek) jobbára a csavargó és a turistatípus együtteséből összeálló csoportba tartozik, leegyszerűsítve: állandóan úton van, nehezen köteleződik el.
A dolgok fel nem vállalása, egy unalmas hétköznapisággal, megszokott berendezésekkel, berendezkedésekkel szürkére retusált élet lehangoló ígérete visszarettent, új utak keresésére ösztönöz, öröknek hitt szokások felülírására késztet. Nagy kérdés, az új utak nem tartogatják-e azt a veszélyt, hogy egy idő után sokkol a rádöbbenés: egy kapaszkodók nélküli helyre értünk, a korábbi generációknál nagyobb kétségbeeséshez, keresve a nyelvet a megfogalmazásához. Latronico regényében, mint annyi generációs problémáról, falakba ütközésekről, kiábrándultságról, erről is szó esik az ő szenvtelen, szárazan visszafogott stílusában.
A két kreatív szakember, Anna és Tom huszon­éves fiatalok, székhelyüket Dél-Olaszországból Berlinbe helyezték át. Látszólag gondtalan, minden kötöttségtől mentes életet élnek, együtt lüktetnek a város kulturális vérkeringésével, kiállításokra, kulturális eseményekre járnak, kapcsolatokat kötnek, a világ összes nemzetisége a német fővárosban köt ki, Berlin a világ közepe, az önmegvalósítás helyszíne. Némi sajnálattal néznek vissza olaszországi életükre, az ott megismert környezet a berlini viszonylatában szegényes és elmaradott. Innen, Magyarországról nézvést ez a felfogás irigységre hajlamosít, nekünk, peremvidékieknek Olaszország (annak bármelyik szeglete) minden, csak nem provinciális. A két főszereplő – jobb híján használom ezt a szót, valójában a társadalmi környezet a könyv egyetlen markáns főszereplője, amelyben Anna és Tom összes tulajdonsága, eredetisége, egyénisége feloldódik, hogy a könyv végén sincs semmi bizonyosságunk, kik is ők úgy istenigazából – Instagram-fotókként berendezett, jógaszőnyegektől, szobanövényektől, lattéktól pihe-puha élete mögé annyira látunk be, mint a közösségi oldalakon megjelenített, a fantázia és a gondos tervezés szüleményeként aposztrofálható életek mögé, hogy váratlanul hasítson belénk a felismerés, tulajdonképpen a társas magány, az üresség, az instant emberi kapcsolatok szövik be ennek a két embernek a mindennapjait, kössenek ki bárhol, bármelyik vonzó képeslapvárosban, a megérkezés soha nem jelent kikötést. Ebben a szituációban az a vigasz sincs meg, mint ami az évekig hajózó Odüsszeuszban megvolt, hogy tudják, pontosan mit keresnek, ha pontosan nem is tudják, hol kereshetnék. Az identitás a fogyasztás felől válik értelmezhetővé, minél jobban rá vagy csatlakoztatva a világ termelésre beállított hálózatára, annál jobban látszol, létezésed a javak halmozásában és fogyasztásában mérhető. Byung-Chul Han koreai filozófus megirigyelné ezt a könyvet, amit ő ostoroz a mai társadalomban, az tökéletes testet ölt az olasz szerző művében.
Az író nem folyamodik erőltetett fogásokhoz, nem bocsátkozik moralizálásba, hogy a szereplőül választott fiatalok életmódja felett dörgedelmes, elmarasztaló ítéletet hozzon, nem a régen minden sokkal jobb volt közhelyét veti be, egyszerűen egy életformába avat be, kommentet semmihez nem fűz, a választott leíró jelleg hat nyugtalanítóan.
A könyv egyik komoly kritikája bennünk, olvasókban hangzik el, egyszavas válaszban manifesztálódva. Helyhez nem kötött, felelősség nélküli, az aktuális trendek szabályait követő, azokhoz igazodó, a dolgok arca mögé soha nem tekintő, jógás-szobanövényes-lattés, színekben és koktélokban tobzódó, részben ezáltal kétségbeesett, nyugtalan, a külvilág véleménye befolyásolta, titkot és rejtélyt elutasító élet a legfőbb vágyunk? Nem. (Ford. Todero Anna. Magvető Kiadó, 2023, 128 o.)