A harc célja a küzdelem maga?
Nem kevés csodálkozással figyeltük, amint a magyar miniszterelnök megkezdte háborúját Európa ellen. Az öreg földrész nyugati része állítólag a magyarokat támadta. Nőtt a csodálkozásunk, amikor megbízottai Brüsszelig loholtak, mert bedugulni látszottak a pénzcsapok. Amikor elhárult ez a veszedelem, felsóhajtottunk: végre beköszönt a béke. De nem! Háborúznak tovább, és a Vezér elfordította tekintetét a magyarfaló Nyugatról, és az áldott Keletre tekint: azokra az "illiberális" államokra, amelyekben szabadon érvényesülnek az emberi jogok. Oroszország, Kína, Törökország, India, Indonézia… Szorgalmas történészek már írják műveiket, amelyekben bebizonyítják, az oroszok mindig szerető pártfogóink voltak, a törökök a magyar fejlődés motorjaiként segítették hazánkat. A KDNP tudósai pedig javában korrigálják azt a monográfiát, amelyben bebizonyítják, hogy Kínában nem üldözik a keresztényeket, ellenkezőleg, minden lehetséges eszközzel segítik őket.
