A Nyugat már nem létezik - jelentette ki Ursula Von der Leyen, az Európai Unió Bizottságának elnöke 2025 áprilisában.
De hát mi is tulajdonképpen ez a Nyugat, és mióta használjuk ezt a kifejezést mint megkülönböztetést a “Kelettől”? A ma élő generációk, főleg az idősebbek, hajlamosak a II. világháborút követő “hidegháború” évtizedeit azonosítani e fogalom meghonosodásának időszakával. Ekkor került be a mindennapi beszédbe a világ három részre tagolása, ekkor kezdtek írni és beszélni az “első” (a Nyugat), a “második” (a Kelet) és a ”harmadik világról” (az úgynevezett fejlődő országokról). Míg az "első" és "második" világ politikai-katonai szövetségeket jelentett, a harmadik világot azokban az évtizedekben úgy is jellemezték, mint el-nem-kötelezett országokat.
A Nyugat ebben az értelmezésben azonos volt Észak-Amerikával és Nyugat-Európával, a NATO országaival, míg a Kelet, Németország keleti felétől a szovjet határig a szovjet blokkba tartozott. Von der Leyen asszony, amikor a Nyugat megszűnéséről beszélt, ez alatt Nyugat-Európa és Észak Amerika hagyományos összetartozásának megszűntét értette: ez Donald Trump politikája nyomán következett be, amely felrúgta ezt a szövetséget.
A hidegháború időszakától származtatni a Kelet és Nyugat megkülönböztetését azonban tévedés lenne. Nyugat és Kelet megkülönböztetésével már sokkal, de sokkal korábban, először az időszámítás előtti V. században, a görög Hérodotosznál találkozhatunk. Nála a “Kelet” a barbárokat jelentette. A Római Birodalom Theodosius halála után Nyugat-Római és Kelet-Római birodalmakra szakadt szét. Később, 1054-ben a keresztény egyház szakadása, a nyugati katolikus és a keleti orthodox egyház szétválása (amikor Róma kiátkozta a bizanci patriarchát), erősítette meg a Nyugat–Kelet megkülönböztetését. Az autentikus Oxford English Dictionary állítása szerint a “nyugati világ” kifejezés először 1586-ban nyert megfogalmazást.
A Nyugat és Kelet szétválásának feltehetően még fontosabb fejezete volt a XVIII. század végétől kibontakozó ipari forradalom, amely ugyanakkor egybeesett a gyarmatosítás csúcsidőszakával. Ebben a korban a Nyugat mint gazdaságilag magasan fejlett, iparosodott világ és gyarmattartó különült el a még nem iparosodott és nem gyarmattartó Kelettől. A különbség azonban kulturálisan is hatalmas volt. A Nyugatot átformálta a felvilágosodás és a francia forradalom, az egyház és állam szétválasztása és a szekularizáció folyamata. Ez még váratott magára a Keleten.
A különbségek mögött mély történelmi folyamatok húzódnak meg. A Kelet fél évezreddel később kapcsolódott Európához, mint a Nyugat. A népvándorlás későbbi hullámai formálták és gazdasági-társadalmi fejlődési különbségek különítették el a Nyugattól. Ezek még máig sem tűntek el maradéktalanul. A különbség még egy országon belül is megfigyelhető. Jól ismert, hogy a Római Birodalom keleti határát annakidején a Duna folyó jelentette, vagyis a magyarországi Dunántúl a Római Birodalom része volt, míg az Alföld és a mai kelet-magyarországi területek nem. Nos, a mai Magyarország évezredek múltán is magán viseli ennek világos nyomait. A kicsiny Magyarország nyugati, dunántúli (korábban a Római Birodalomhoz tartozó) fele ma is hagyományosan fejlettebb, mint a keleti fele. Még ennek ismeretében is feltehetően meglepi a kedves olvasót, hogy míg a Nyugat-Dunántúl egy főre jutó jövedelme eléri az Európai Unió átlag szintjének (GDP-jének) közel kétharmadát (64 százalékát), addig az Alföld e szintnek még a felét sem (annak csupán 41-43 százalékával azonos).
Ursula von der Leyen asszony a cikk elején idézett kijelentése a megszokott világrend átalakulására utal. Európa levált az Amerikai Egyesült Államokkal való szoros kapcsolatról, pontosabban Donald Trump amerikai elnök taszította el Európát, vámháborút indítva ellene.
Az Európai Unióban viszont megindult a nyugati és a kelet-európai országok újszerű összekapcsolódása. Az Unión belül – kis túlzással úgy fogalmazhatnánk - megszűnt Nyugat és Kelet. Lengyelország és a Cseh Köztársaság, ha úgy tetszik, nyugativá válóban van.
Miután minden rosszban van valami jó is, úgy is fogalmazhatnám, hogy Európa végre kénytelen a saját lábára állni, szorosabban összefogni, együttesen fejlődni, s ha kell, együttesen megvédeni magát, az USA közreműködése nélkül is. Ezért olvashatunk egyre gyakrabban egy európai hadsereg szükségességéről.
Napirendre került egy új szövetségi rendszer kiépítése is. Mint Von der Leyen megfogalmazta: – Számtalan országgal léptünk tárgyalásba. Ezek mind együtt kívánnak dolgozni velünk egy új rendszerben. Idesorolható Izland és Új-Zéland, Kanada és a Egyesült Arab Emirátus, India, Malajzia, Indonézia, a Fülöp-szigetek, Thaiföld, Mexikó és Dél-Afrika is. És nemcsak kereskedelmi kapcsolatról van szó, hanem új szabályok és együttműködési rendszer létrehozásáról.
Trump önző, öntelt és ostoba politikája, miközben elszigeteli és ezzel kárt okoz Amerikának, akaratlan szolgálatot tesz Európának.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.