Mennyi emléket őriz a legendás liverpooli Goodison Park… A viktoriánus sorházak közé épült öreg stadion a futball szentélyévé vált 1892 óta. Ez az első focipálya, ahol angol király járt, a mai uralkodó dédapja, V. György 1913-ban. Ott, az Everton FC otthonában rendezték a legtöbb élvonalbeli bajnoki mérkőzést. Többet, mint a szomszédos Anfield Roadon, a Liverpool FC-nél – márpedig a városi vetélytársak, a kékek és a vörösök között csakis ez számít, egymást lepipálni.
Szobor áll a bejáratnál, a legnagyobb evertonistáé. William „Dixie” Dean (1907–80) élete összeforrt a Goodisonnal. Gyerekfejjel az apja vitte magával meccsre, ott szerette meg a játékot, sikereinek csúcsán gólkirályként ünnepelték, s végül ott, a Mersey folyó partján fejezte be földi pályafutását. Világsztár volt már a tévéközvetítések kora előtt: egy brit háborús anekdota szerint Líbiában az olasz hadifoglyok Dixie nevét ismerték, Churchillét nem.
A leendő középcsatár vasutascsaládba született, masiniszta nagypapája Őfelsége, a király különvonatán szolgált. A kisunoka folyton a labdát kergette, tehetsége kitűnt a sportág hazájában. Amikor az elemi után vasúti szerelőtanoncnak állt, direkt azért vállalt állandó éjszakás műszakot, hogy napközben focizhasson. Fanyar humorral mesélte, hogy a hajnali műhelyben is keményen edzett: elrugdosta a hemzsegő patkányokat.
Tizennyolc évesen szerződtette az Everton, de az ígéretes ifjú motorkerékpárral összetörte magát. Az orvosok ámulatára visszatért, és bajnoki címhez segítette imádott klubját (1928). Abban a szezonban 60 gólt szerzett, rekordját azóta is hiába próbálják megdönteni. Hű maradt a kékekhez akkor is, amikor kiestek az első osztályból; 433 mérkőzésén 383 gólt szerzett, egyszer sem állították ki. A válogatottban 16 meccsen 18 gólig jutott, ám világbajnokságon a britek távolmaradása miatt nem szerepelhetett.
Visszavonulása után Dixie harminc évig egy pubot vezetett, néha maga csapolta a sört, mialatt a szurkolókkal elbeszélgettek a régi szép időkről. Ha kérdezték, szerénykedés nélkül rávágta: úgysem fognak nála több gólt lőni egy szezonban, hacsak nem „aki a vízen jár”. Betegeskedett ugyan, de azért a vörösök elleni derbin ő is a többiekkel együtt izgult a lelátón 1980. március 1-jén. Történhetett volna-e másként? Ott vitte el a szíve.
A hetvenhárom évesen elhunyt center szobrának felirata: Footballer, Gentleman, Evertonian. A labdarúgó úriember legendája tovább él, és az ígéretek szerint emlékműve is megmaradhat az eredeti helyén, miután a klub nyáron új, modern létesítménybe költözik. Ám a patinás stadion napjai meg vannak számlálva. Túlságosan is értékes belvárosi telken áll, várhatóan ledózerolják. Vasárnap, a Southampton elleni meccs lesz az utolsó.
Búcsúzunk a távolból, hiszen a Goodison Park egy kicsit a mi kegyhelyünk is. Mert szintén ezen a régi, legendás pályán történt 1966. július 15-én, az angliai vébén, hogy Bene Ferenc, Farkas János és Mészöly Kálmán góljaival a magyar válogatott 3–1-re legyőzte a világbajnoki címvédő Brazíliát.