Most kezdem csak megérteni a magyar miniszterelnök Kelet-imádatát. A napi hírek böngészése közben sikerült megvilágosodnom és ráébrednem arra, valójában mi az, ami a mi kedves vezetőnknek a kínai példában igazán követendőnek látszik. És ez nem lehet más, mint a távoli nagy nép több ezer éves demokráciaszeretete.
Mert mi másnak mondhatnánk azt a következetességet, amivel a pekingi vezetés harcol a korrupció ellen? Éppen a napokban került lakat alá vesztegetés, hatalommal való visszaélés miatt a belbiztonság nem oly régen még legmagasabb szintű irányítója, Csou Jung-kang. A 72 éves politikus éveken át volt a párt legbelsőbb elitjének tagja, és a közbiztonsági tárca első embere is. A kínai Polt bizonyítékokat gyűjtött, mondván, hogy "az igazságszolgáltatás előtt mindenki egyenlő" és a "le fognak csapni a legyekre és a tigrisekre (azaz a kis és nagy halakra)" egyaránt. És lám, a pártatlan vizsgálat fényt derített nagy összegű kenőpénzek és ingatlanokat elfogadására, nepotizmusra, többszöri házasságtörésre (!).
A kínai példa láttán a mi igazságos vezetőnk is bizonyára magához rendeli a törvényesség rendíthetetlen és befolyásolhatatlan ősz őrét és megparancsolja neki, hogy nézzen széjjel a hatalom legfelső köreiben, akadnak-e olyanok, akikre a korrupció, a vesztegetés, a rokonoknak, családtagoknak kedvezés, netán a házasságtörés vádja vethet árnyékot, s íziben nézzen is a körmükre…
De nem oda Buda! Belém nyilallt a kétség: ha ezt megtennék, megbénulna az ország. Hol lehetne a dutyiba zárt miniszterek, képviselők, helyi kiskirályok posztjára gyorsan annyi új embert találni?
