Zsák a foltját

Odakozmált libasült

Közelkép a távolból

A zene varázslata

Szépreményű szép korúak

A boldogság mostanában

A cigányság sorsa Magyarország sorsa

Mintegy 200 intézmény, 1200-nál is több munkatárs, sok ezer önkéntes - ezek az adatok bizonyos értelemben jellemzik  a 25. születésnapját ünneplő Magyar Máltai Szeretetszolgálatot, ugyanakkor még csak nem is sejtetik a számok mögött megbújó sokféle tevékenységet. Vezetésükkel valósul meg az a nyolc ország részvételével folytatott uniós projekt, amely feltérképezi és összegyűjti a cigánytelepek felszámolásának tapasztalatait. A szervezet alelnöke Vecsei Miklós szerint a leszakadó emberek felemelése nem lehet a karitatív szervezetek magánügye, az egész társadalom ügye kell, hogy legyen. "Mert nem a szociális munkás rehabilitál, hanem a társadalom" - teszi hozzá.    

A nyomor utcai jelenetei

Újdonsült pénz

Az én emlékművem

Gyereklányok programja a szülés

A napokban ünnepélyes keretek között átadták a Biztos Kezdet Gyermekházat a freskó-faluként ismertté vált világvégi Bódvalenkén. Kétségtelen, hogy az alig kétszáz - jobbára cigány származású - lelket számláló településen, amelyben a lakók több, mint fele gyermek, nem mindennapi eseménynek számít a lepusztult egykori iskolaépületből varázsolt különleges bölcsőde. Ez ugyanis az itt egyébként ismeretlen összkomfortot jelenti, a hozzá társuló mosógéppel együtt.

A szeretethozó ember

Nem tudni, hogy kik keresztelték el a civil foglalkozása szerint a kereskedelemben tevékenykedő 46 esztendős férfit - a zseniális amerikai film főszereplője nyomán - Forrest Gumpnak -, aki a Somogy megyei Nikla általános iskolájának házilag készített vaskapujára elsőként kattintotta rá a remény lakatját. Arra sincs igazán válasz, hogy az árvaházak és a sok elfelejtett falu nyomorgó gyerekei közül miért éppen Nikla óvodásainak és elemi iskolásainak a sorsán kíván saját eszközével, a futással javítani. A tény az, hogy Iváncsics Zsolt különleges sportkarrierrel büszkélkedhet, amelyből máig megmaradt a futás, azzal a mindenki mástól elütő különbséggel, hogy ő nyolc éve egy nagy bevásárló kocsival fut, hogy segítségére legyen a kicsiknek és felébressze az emberekben szunnyadó együttérzést. Mert mint mondja, a magyarok jók, és ő gyarapodó segítő társaival együtt ezt akarja tudatosítani.

Madárlátta kenyér

A jókedv segíti a gyógyulást

Tavaszköszöntőnek is mondható jótékonysági gálaestet rendez március első szombatján az Albert Royaards nevével fémjelzett Mosolygó Kórház Alapítvány. A nem mindennapi előzményekkel létrejött civil szervezet - amelyet a holland születésű üzletember Bornemisza Csáky Éva grófnővel közösen teremtett -, idén ünnepli fennállásának tízedik évfordulóját. Ha valamiféle módon össze lehetett volna számolni, hogy a mosolyra "szakosodott" csapat tagjai hány kórházban fekvő beteg kisgyereket vidítottak fel az esztendők során, meglepően nagy számot kapnánk. A gálára négyszáz vendéget várnak, az esemény bevételét természetesen a beteg gyerekek felvidítására szánják. Hiszik, hogy a mosoly gyógyít.

Akinek nincs gyereke, az nem élt

Tetszik, nem tetszik, bevalljuk, avagy nem, a cigányság társadalmi csoportjával szemben hatalmas az előítélet. Pregnánsan megjelenik ez a cigány asszonyok és lányok egyik legintimebb élethelyzetében, a terhesség, illetve a szülés időszakában is. Talán nem véletlen, hogy a napokban a Születésház Egyesület, Budapesten a kérdés gyakorlati ismerőivel, dúlákkal, szociális munkásokkal, kórházi nővérekkel, védőnőkkel, szülésznőkkel és szociológusokkal a bonyolult hazai cigánykérdés egyetlen elemét firtatták: a szülészeti ellátórendszer miképp kezeli a cigány nőket.

Utcák népe

Ismerősöm lett a koszos szatyrokat cipelő, nyűtt Bocskai-kabátot viselő öreg, aki térdig hajló felsőtesttel csoszogva bukkan fel a körút valamelyik szakaszán, vagy épp egy padon üldögélve próbálja kipihenni azt, amit nem lehet: az életét. Vissza-visszatérő arcok jutnak eszembe, akik a társadalom tükrében már arc nélküliek, pedig mindössze annyi történt velük, hogy hajléktalanok lettek. Külön világban él az utcák népe.

Aki emberségből már bizonyított

Kállai Gábor május 8-án tölti be 38. életévét. Erre szokták mondani, hogy a legszebb férfikorban van. Élete nagy eseményére készül, néhány héten belül várják párjával, Edittel kisfiukat. Ezt a boldogságot csupán árnyékolja be, hogy az ünnepek előtti egyik napon főnöke magyarázat nélkül kiadta az útját.

Doni képeslap

Korunk Máriái?

A "futottak még" ágazat

Mindenkinek szüksége van a segítségre

Nem túlzok, ha azt mondom, a kissé csípős, de napsütéses keddi napon, a Fogyatékos Emberek Világnapján, már kilenc órakor megindult a kerekes székkel, fehér bottal, szülői kísérettel vagy csetlő-botló magányossággal haladó különös menet a Dürer Rendezvényház felé. A fogyatékkal élők bizakodó kis csoportjai az első alkalommal megrendezett állásbörzére igyekeztek, ahol 26 cég szakemberei várták több száz azonnal betölthető állással őket. A rendező, a HBLF - Hungarian Business Leaders Fórum - összegzése szerint a börzét megközelítően ezer speciális állapotú munkát kereső ember kereste fel.

Kézben tartott szegénység

Úgy tűnik, Győri György tévedett szeptemberben, amikor Salgótarján Rokkanttelepnek nevezett részén, egy padon ülve kérdéseimre szó szerint azt mondta: "Álelvtársak és álurak veszik körül az embert. Ezért nincs segítség. De ez nem a mi szégyenünk. Látja. Minden emberi méltóságomtól megfosztottak. Már csak az életem van hátra." Azóta - ha időlegesen is -, de könnyebbé vált a család élete.

Nem szól a lélekharang

Bántalmazott nőnek lenni "félállás"

Egy reprezentatív felmérés szerint Magyarországon évente mintegy 400 ezer nő, plusz a hozzájuk tartozó gyermek szenved el családon belül valamilyen bántalmazást. Egy tízmillió lakosú országban ez a körülbelül egymilliós bántalmazotti kör nem csupán figyelemreméltó arány, hanem intő jele annak, hogy a családon belüli erőszak megfékezésének nemzeti stratégiáját nem egyszerűen illene, hanem kötelező kidolgozni.