Nyilván hihetetlen, de ez utóbbi ugyancsak szenzáció a falu életében. A harminchárom ház külső falára festett "muráliákról" Horváth János festőművész mondta, "ez egy mese, ami a helybéliekről szól". Az meg a valóság, hogy a törpefalut láp veszi körül, vezetékes víz és csatorna nincs, rendszeres a hepatitisz és a vérhas járvány, se kocsma, se részeg ember, közintézmény számba - némi túlzással - legfeljebb a most felavatott gyermekház, no meg a katolikus és a református templom megy.
Világszép táj közepén áll a két utcás, nem akármilyen falu. Szegénysége hasonlíthatná az ország bármely elfelejtett törpefalujához, de Bódvalenke a maga nemében mégis páratlan. Igaz, öt éve még, amikor egy jólmenő budapesti tolmács- és fordítóiroda tulajdonosa, Pásztor Eszter felfedezte a számára ismeretlen emberi elesettséget, majd belevágott valami hihetetlenül izgalmas kultúrális vállalkozásba, ismeretlen helynek számított a kék pajzsos falucímer, amelyben egy kéz veretes kardot tart. Bódvalenke népe akkor a készülő freskók mellé asztalosműhelyt, varrodát, gombaszárító és csomagolóüzemet, kisvendéglőt, kézmívesházat, kempinget, játszóteret, vendégházat - magyarán a turisztikai infrastruktúra megteremtését - és mindenek előtt biztos munkát remélt.
Ma ez a remény kissé megkopott. Csodáltatják persze magukat az épületek falán száguldó lovak, a hihetetlenül kékre festett égen úszó felhők és repülő madarak, a XIX.századi francia festő, Henri Rousseau húsos növényeire emlékeztető virágok és fák, amelyek együttese azzá vált, amire megálmodója, a "városi asszony" csak titkon számított: Bódvalenkén megszületett az európai roma festészet egyedülálló szabadtéri tárlata. Ez a tagadhatatlan siker önmagában véve óriási érték. A freskófalunak ma már Európa-híre van, és Amerika művészvilága előtt sem ismeretlen a freskófalu fogalom. Hazai és külföldi cigányfestők tették világhírűvé a települést 33, a maga nemében páratlan muráliával.
A láp mélyre húz
Hogy mi hát a gond? Erről Pásztor Esztert kérdezem, aki a közelmúltban internetes levéllel fordult azokhoz, segítséget kérve, akik végigkövették az elmúlt küzdelmes öt évet.
- Nem szeretek és nem is fogok panaszkodni. Tényekről beszélek. Bódvalenkén született valami, de a nyomor, a mélyszegénység, az éhezés sem a művészeti értékre nem tesz fogékonnyá, sem az itt élők reménykedését nem fogja tartósan konzerválni. Ez utóbbi csak afféle kerete annak, hogy munkahelyek létesüljenek, hogy az életmód megváltozzon, hogy a lakók önmagukban is rátaláljanak az értékre. Ehhez segítség kell. Tőke. És ez az, amiből nagyon kevés van.
Egyébként senki sem vetheti Pásztor Eszter szemére, hogy nem mozgatott meg minden követ annak érdekében, hogy a láp ne húzza le a testi és a szellemi sötétségbe az ittenieket. Kétségtelen, hogy a szövetségessé szegődött Magyar Református Szeretetszolgálat Alapítvány 2006-óta ad egyfajta erőt és biztonságot a fennmaradáshoz, de túl sok volt eddig a kudarc, ami egy idő után kedvét szegi az embereknek. Valljuk be, Pásztor Eszternek is. Mint megtudtam, kudracba fulladt vállalkozás volt például a Freskófalu Szociális Szövetkezet, amelynek keretei között elindították a biomassza projektet, ezzel pályáztak, de a döntés máig nem született meg és az erdőbirtokosokkal sem tudtak megegyezni. Így halt meg annak a lehetősége, hogy Bódvalenkén minden férfilakos helyben biztos munkát találjon. Az erdőrendezéssel, az aljnövényzet tisztogatásával nyert darált anyagból akartak biomasszát csinálni, amihez gépekre lett volna szükség és az emberek képzésére. Pásztor Eszter így fogalmazott: "Hibernálták a szövetkezetet".
Varrodai próbálkozásuk is dugába dőlt. Négy asszonnyal vágtak bele a védőruha gyártásba, ami hegesztőknek készült, finom munkát ugyanis nem tudtak szerezni. A gyártás igen hamar "bedöglött": mert vagy a gép romlott el, vagy a betegség tette lehetetlenné a folytatást. Kétízben neves cigányzenészekkel Sárkányünnepet rendeztek, ezzel is Bódvalenkére próbálták csalogatni a látogatókat. De ahol nincs egyetlen nyilvános WC-sem, ahol csak a falu közepén, az ártézi kútnál lehet kezet mosni, ahol az elemi komfort hiányzik a vendéglátáshoz, oda nem biztos, hogy a visszatérést fontolgatja a látogató. Mesélték, hogy egy turistacsoport tagjai sorba álltak a projektiroda előtt, hogy bejussanak a település egyetlen mosdójába.
A Szeretetszolgálat kuratóriumának elnöke megnyugtatott, mivel a támogatás az alapelvük, és a segítség az életformájuk, Bódvalenke 2008-óta beletartozik abba a körbe, amelynek tagjaihoz folyamatosan ruhát, élelmet, különböző vetőmagokat és egyéb szükséges holmit juttatnak. Pál Sándor elárulta, a Biztos Kezdet Gyermekház országos programban most első alkalommal vesznek részt, így aztán a napokban történt ünnepélyes átadás valójában az ő sikerük. Ők vették meg a lerobbant épületet, ők tárgyaltak a felújításra jelentkező vállalkozókkal, és fizették ki a munkáért a nyolc milliót, és nekik köszönhető az összkomfortossá varázsolt gyermekház berendezése. A TÁMOP program keretében az Edelényi Kistérség többcélú Társulása egy évig tartó működtetés után az Alapítvány átveszi majd a teljes fenntartást.
- Ez a projekt számunka is afféle kísérlet és ha sikeres lesz, további Biztos Kezdet Gyermekházakat is létre hozunk, hiszen határon innen és határon túl eddig is a családokért, a jövőt jelentő gyermekekért dolgoztunk - mondta érdeklődésemre Pál Sándor. Hogy itt, a világ végén miért fontos egy olyan gyermekház, ami a falu életében látszólag annyi csak, mint a csepp a tengerben? Többféle válasz is van erre a kérdésre.
Csak vakaróra telik
Az egyik a számokból adódik. Bódvalenke népének több, mint fele gyermek, közülük harmincnégy még a négy éves kort sem érte el és huszonnyolcat kiskorúként szült meg az édesanyja. Petró Lászlóné, a település Malvinkája érdeklődésemre elmondta, új jelenség, ami a munkanélküliségnek, a bezártságnak köszönhető, hogy az otthonrekedt fiatal lányok "programja" lett a szülés. Úgy 15-20 esztendeje kezdtek leszokni a cigány családok a sok gyerekről illetve arról, hogy a kislányok 15-16 évesen hozzák világra elsőszülöttjüket.
- Lehet ezen megbotránkozni, lehet mindenféle elítélő véleményt megfogalmazni, attól ez a helyzet nem fog megváltozni. A megoldásnak épp úgy társadalmi méretűnek kell lennie, mint magának a problémának, hiszen a jelenség országos a nyomorban élők körében - szögezi le a családpedagógiai mentorként tevékenykedő asszony, aki 24 év után is azt állítja: el vannak feledve.
Mert persze, próbálkoznak ők, hiszen kollégiumi térítést és bérletet kap az a nyolc falubéli fiatal, aki középiskolában tanul tovább. Ingyenbusszal hordják naponta a kicsiket a szomszéd falu óvodájába és általános iskolájába, és amire a legbüszkébbek: amíg öt esztendővel ezelőtt 27 bódvalenkei általános iskolás gyerek közül 24-et osztályismétlésre köteleztek, addig tavaly 38-ból mindössze egy diák bukott. Mert az Malvinka szerint nemcsak a 800 éves Bódvalenkére szégyen, hogy a lakosság felnőtt többsége még ma is csak annyira ismeri a betűvetést, hogy le tudja írni a nevét, hanem a XXI. századi Magyarországra is.
A falu főterét a "hol van, hol nincs" közmunkával tették rendbe. A katolikus és a református templom, valamint a házak falán pompázó freskók nem sokat árulnak el arról, hogyan élnek itt az emberek.
A tíz gyerekes Káló Albertné a lápba ragadt cigánysorról költözött be a faluba, és ottjártamkor éppen azt latolgatta, hogy mit adjon enni az unokákkal felduzzasztott famíliának a napi 2500 forint kajapénzből. Mert munka, amivel keresni lehetne, az nincs. Végül eldöntötte: krumplilevest és krumplistésztát kapnak ma kicsik és nagyok. A család bemutatása közben elveszítem a fonalat: melyikük Noémi, Norbert, Miranda, Rita, vagy épp Laura. Ráadásul a sok név kétszer annyi, mint a família teljes létszáma, a család apraja-nagyja ugyanis két-két nevet kapott a keresztségben.
Egy biztos, a három szobás lakás bútorzata fekhelyekből illetve sparheltekből áll és mint mondják, "többszörösen hasznosított" ruhaneműből. A filigrán, szép arcú Kálóné még csak 38 esztendős, de tizennégy se volt, amikor az első gyermekét a világra hozta. Tudja, milyen az, amikor csak "vakaróra" telik, amit lisztből, vízzel, szódabikarbónával gyúr össze és süt ki a lábasban. Tudja, milyen papucsban álldogálni télen a kútnál, és várni, hogy a meggyújtott száraz rongy kiolvassza a fagydugót és folyni kezdjen a víz. Tudja, milyen az, amikor vitaminhiány miatt a kisgyerek testén vörös pörsenések jelennek meg, vagy amikor anyatej híján a tehéntejtől foltosodik meg az apróság bőre.
Könnyű persze valamiféle örökölt igénytelenségre fogni például azt, amit a 28 éves, öt gyerekes Mata Melindánál láttam: az egyetlen használható helyiségből álló szoba padozata döngölt föld, a nagyobb zárt előtér sarkán esős időben befolyik a víz, az udvaron teknőben ruhákat mosó asszony egy szappandarabbal próbálja eltüntetni a foltokat, a szobában esztendős kicsi lány alszik a babakocsiban, korához képest kövér, amit kísérőm, Malvinka azzal magyaráz, hogy anyatej híján túl sok tápszert kap a csecsemő, az fújja fel... Melinda ottjártamkor két óvodás és két iskolás lurkójának csak "gyorslevest" főzött, mert kínosan ügyel arra, hogy a "kártyás, töltős villanyóra" működjön. Arra mindig félreteszi a pénzt.
A Biztos Kezdet Gyermekház program "szülőanyját", Szomor Évát Budapesten faggatom. A korai képességgondozás szakértőjétől megtudom, hogy az eredetileg angol bevándorlók gyermekeinek felzárkóztatására kidolgozott ötletet egy Ferge Zsuzsa, Herczog Mária vezette csapat "magyarosította" nálunk. Persze itt az a cél, hogy a hátrányban született, nevelődő gyermekek lemaradását, felzárkóztatását az édesanya jelenlétében, aktív közreműködésével egészen korai életidejükben, kulturált körülmények között oldják meg.
- Az ország 33 legnyomorultabb térségében gondolkoztunk és a 2006-os szellemi források felhasználásával 2007-ben elindult a program nemzeti startja, amit a parlament akkor kiemelten kezelt. Nincs olyan politikus, aki egy ilyen projektre ne mondana mosolyogva igent. Csakhát a Ferge csapatot elküldték, a rendelet ugyan gyermekházanként még a költségeket is megjelölte, ám az önkormányzatokra testált feladathoz nem volt megfelelő szakgárda, és persze másra kellett a pénz.
M lesz veled Gyermekház?
Szomor Éva szerint az országban létrejött Gyermekházak közül több bedobta a törölközőt. A szakminisztérium állítja, hogy 2012-ben 41 házat 189 millió forinttal támogatott, ami tavaly már 293 millió forint volt. Az idei évben a finanszírozás átalakítását tervezik, aminek viszont még a körvonalai sem látszódnak. Ráadásul jónéhány Gyermekház még EU-s pénzből működött eddig, ám ezt a "csapot" 2015 elején bezárják.
- Kényes kérdés lett és túlpolitizálták ezt az igazi mentális szemléletformáló programot. Az a gyanúm, hogy a túlpolitizálás ellenére egyetlen párt sem fogja országosan felvállalni ezt az ügyet - mondja a szakember.
Tény viszont, hogy a Freskófaluban néhány nap óta mosolygó arcokat lehet látni az utcán. A Gyermekház néhány nappal ezelőtti átadásán két fontos ember, Pál Sándor és Garai Péter is megjelent. Az utóbbi, aki a társadalmi felzárkóztatásért felelős helyettes államtitkár, olyan szépen beszélt, hogy néhány idős hölgy megkönnyezte. "Ha a társadalmi összefogás és elfogadás megerősödik, az azt üzeni nekünk, hogy egy társadalomban élünk, ahol mindegy, hogy szegények vagyunk vagy gazdagok, romák vagy nem romák. Ezt kell tudatosítani a társadalomban, s ezt szolgálja a Biztos Kezdet Gyermeház is."
Garai úr legfigyelemreméltóbb kijelentése: abban bízik, hogy a kormányzati intézkedések között szerepel majd ennek a projektnek a bővítése.
Többen szintén azt remélik, hogy ez nem a Kezdet...
A statisztika szerint
Az ENSZ adatai szerint a világon évente 7,3 millió 18 évesnél fiatalabb lány lesz anya. Ebből 2 millió a 15. életévét sem töltötte be. A fiatalkorúak 95 százaléka a fejlődő országokban él. A fejlett országokban évente összesen 680 ezerre tehető a fiatalkorú anyák száma.
A országos statisztikák szerint hazánkban évente 58 ezer fiatal lány és baba érintett potenciális krízisterhességben, 14 ezer leányanya vállalkozik a szülésre, 15 ezren mennek abortuszra. A kimutatásokból kiderül, hogy a 24 év alatti házasságon kívül szülő anyák 82 százaléka legfeljebb a nyolc általános iskolát végezte el.