Markó Béla: Vadnyugati üzenetek

Az RMDSZ ezekben a hónapokban úgymond a jó oldalon állt. Akkor is, amikor belépett az új kormányba, és akkor is, amikor Crin Antonescu jelölését támogatta. Csakhogy mindez paradox módon egyre inkább ütközik Magyarország szuveranista, az EU szétesését vizionáló politikájával. 

Markó Béla: Raszputyin Romániában

Néhány nap múlva az 1989-es rendszerváltás harmincötödik évfordulóját ünnepelhetjük Romániában. Már amennyiben lesz kedvünk ünnepelni azok után, ami a legutóbbi elnökválasztáson történt. Pedig nemcsak emlékezni kellene, hanem megtisztelni azoknak az áldozatát, akik meghaltak a forradalomban, amelyről egyébként ma sem tudunk mindent.

Markó Béla: A politikai giccsről

Tapasztalatunk szerint a zsarnokság legbiztosabb fokmérője a viccek elszaporodása. Amikor már az igazi irodalom is az asztalfiókban vár jobb időkre, a szájról szájra adott viccek tartják ébren a reményt. 

Markó Béla: Választások régen és ma

Markó Béla: Hátha nem lesz csendes

Egy biztos: Petőfi Sándor költészetét tényleg meg kell tisztítani az előítéletektől, de akármilyen furcsa, ez szükségképpen társadalmi programjának újrafelfedezését is jelenti. 

Markó Béla: Aranyláz Erdélyben

Néhányszor már meggyűlt a baja a román politikának az arannyal az elmúlt évtizedekben. 

Markó Béla: A tündéri költő

Búcsú Kovács András Ferenctől

Markó Béla: Öncenzúra

Egészen különös, hogy a határon túli magyar politikusok nem szólnak semmit, miközben olyan magyar állam épül, amilyent ők semmiképpen sem kívánhatnak maguknak ott, ahol élnek. 

Markó Béla: Hol vannak itt államférfiak?

Sokszor kérdezzük mostanában, hogy mi az oka a közbeszéd romlásának Romániában. Vagy Magyarországon. Hát ez. Hogy volt akkoriban néhány államférfi. Tehetségesek vagy tehetségtelenek, de mind a következő nemzedékre gondoltak. Most meg van sok politikus. Tehetségesek vagy tehetségtelenek, de hadd ne próbáljam kitalálni, mire gondolnak!

Markó Béla: Új világrend minden bizonnyal nem lesz, de sok minden megváltozhat, és nem a magyarok javára

Románia Amerika-párti, Magyarország Amerika-ellenes. Románia szinte kényszeresen próbálja teljesíteni a brüsszeli kritériumokat, Magyarország lerázná magáról Brüsszel igáját. Románia feltétel nélkül aláveti magát a NATO- és EU-igényeknek Ukrajna támogatásában is, Magyarország többnyire különvéleményen van. Magyarország hagyta, hogy a visegrádi együttműködés léket kapjon, Romániának pedig valószínűleg megfelel ez, hiszen ily módon átrendeződnek a térségben az erőviszonyok. 

Markó Béla: Nyelvújítás magyar módra

Jön át Erdélybe a „magyaremberezés”, így a magyar emberek, úgy a magyar emberek, és ezzel együtt jön az EU-ellenesség, a brüsszelezés, a nyugatozás. Egy virtuális politikai akadémia értelmező szótára. Miközben nekünk, erdélyieknek lerúgni magunkról Brüsszelt nagyjából annyit jelentene, hogy magunkra húzzuk a máris hangoskodó román nacionalistákat. 

Markó Béla: A királynő zenészei

Hazán kívül tartózkodom – Lengyel László és Markó Béla beszélgetése

Markó Béla: A fa és az erdő

Markó Béla: Egység külön-külön

Markó Béla: Más ország, más himnuszok

Markó Béla: Közelségek, távolságok

Markó Béla: Elkártyázott tolerancia

Csinált szó, rossz szó az emlékezetpolitika. Nem szeretem, mert azt sugallja, hogy sokféleképpen lehet emlékezni, lehet egészen vagy csak félig kimondani az igazságot, sőt, el is lehet hallgatni politikai megfontolásból a múltat.

Markó Béla: Kultúrharc román módra

Markó Béla: Enyhe hőemelkedés

Egy pillanatig sem kételkedtem a koronavírus elleni oltásban. Sőt, beismerem, fogcsikorgatva olvastam a bugyutábbnál bugyutább spekulációkat, hogy a vírus kitaláció, következésképpen oltásra nincsen szükség. Vagy ha mégis van vírus, az oltás akkor sem a betegségtől szabadít meg minket, hanem éppen ellenkezőleg, ki tudja, milyen ördögi kotyvalékot oltanak belénk.

Markó Béla: Bethlen Gábor a főtéren

November közepén, három héttel a parlamenti választások előtt Bethlen Gábor-szobrot avattak Marosvásárhely főterén.

Kentaurbeszéd – Markó Béla: Centenáriumi tanulságok

„Holott emlékezni kell, emlékezni érdemes, de nem mindegy, hogyan. Nem a múlt megidézése tesz nekünk igazán rosszat, hanem az úgynevezett szelektív memória.”

Kentaurbeszéd - Markó Béla: Reménykedő Marosvásárhely

Lesz-e valaha mindebből végre egy életképes transzilván modell? Lesz-e egy olyan multikulturális minta, ami nem az elvegyülést, nem az asszimilációt, hanem a méltányos együttélést segíti?

Kentaurbeszéd - Markó Béla: Visszaeső Románia

Kentaurbeszéd - Markó Béla: Hát egy magyar mennyit ér?

Önfeljelentés (RMDSZ és társai)

Kentaurbeszéd - Markó Béla: Róka fogta csuka

Kentaurbeszéd - Markó Béla: Zsarnokra várva

Kentaurbeszéd - Markó Béla: Szerpentin a Kárpátokban

Markó Béla: Írástudók szabadsága

Egyre többet hangoztatom mostanában, hogy bűnt követnek el azok az alkotó értelmiségiek, akik visszahúzódnak a közélettől, és elefántcsont-tornyukba zárkózva nem hajlandók vállalni a felelősséget azért, ami körülöttük, de immár nélkülük történik. Sokszor elmondom, hogy tulajdonképpen a politikus, a bête politique, a „politikai bestia” érdeke, hogy elhitesse, olyan „szakrális” terület a politika, ahol csak a beavatottaknak lehet keresnivalójuk. Ez a manipuláció az egyik rákfenéje közéletünknek.