Liszka József: Töredékek Európáról

A világgal voltaképpen minden rendben lenne, ha „ezek” nem volnának. Elsőre nem is értettem, hogy kik azok az „ezek”, de aztán gyorsan kiderült, merthogy miattuk pusztul majd ki az emberiség.

Liszka József: Töredékek a reményről

Mintha az emberek megtanulták volna a leckét.

Liszka József: Töredékek a partvonalról

Magyarország legyen magyar ország. Rendben. Akkor viszont ne lepődjünk meg, ha egyszer csak Romániából román országot, Szerbiából szerb, Szlovákiából meg szlovák országot akarnak csinálni.

Liszka József: Töredékek a bársonyosról

A kulcscsörgetés, ami a szlovák ellenállás hagyománya lett és a mostani „gyengéd krétaforradalom” (ahogy az egyik aszfaltfelirat emlékeztet) jó alkalom arra, hogy újragondoljuk annak a bizonyos bársonyosnak a hagyatékát.

Liszka József: Töredékek a kirekesztésről

Nyakában széles, trikolór szalagon lógó, csaknem arasznyi csontkereszttel Magyar Nemzetet olvas bőszen. Rám néz, ahogy a 168 Órát lapozom, s arcán szétterül a gyűlölet.

Liszka József: Töredékek kegyetlenkedéseinkről

A nemzeti sztereotípiáknak ugyanannyira nincs alapjuk, amennyire mégis rájár a nyelvünk: a vendégszerető magyarok, a pontos németek.

Meghalt Voigt Vilmos

Elment a Vili. A néprajztudós 85 éves volt.

Liszka József: Töredékek a kompország(ok)ról

Amikor felkent vezetőinket kárhoztatjuk hintapolitikáik miatt, megfeledkezünk arról, hogy népeink vérében (kultúrájában) hosszú évszázadok alatt, kínkeserves, kénytelen-kelletlen tanulások árán belevésődve, a fennmaradás érdekében ott van ez a kettősség. Az más kérdés, hogy a politika mindezt oly szerencsés kézzel bírta kamatoztatni, hogy amikor döntéshelyzetbe került, rendre a rossz, s nem elég, hogy nagyon gonosz, hanem ráadásul még a nagyon vesztes oldalára is sikerült állnia.

Liszka József: Töredékek a hazudásról

Az ember, aki még soha nem hazudott. Tudjuk, ki ő, nem is kell néven nevezni, hiszen személye mára par excellence a hazugság megszemélyesítőjévé vált.

Liszka József: Töredékek a csodavárásról

Az alábbi feljegyzéscsokrot eredetileg a bocsánatkérés alá próbáltam egybefogni, de ez valahogy állandóan szétbomlott, így aztán úgy gondoltam, hogy pontosabb lennék, ha valamiféle felülemelkedésről szólnék, ami csak érintőlegesen kapcsolódik a bocsánatkéréshez, de talán mégis. Adventi napokban próbálom írni ezeket a sorokat, s noha tudom, vízkereszt táján jelennek meg, mégsem tudok ettől a csodaváró hangulattól szabadulni.

Sajtótájékoztatóra várva – Ritkaságszámba megy a nyilvános politikusi bocsánatkérés

Liszka József: Töredékek szalonképtelenségeinkről

Ezek után szellemeskedünk? Jópofizunk? Bármily „hősies” erőfeszítéseket igényel valamelyik sportágban az olimpiára való kijutás, ezt ugyanazzal a szófordulattal illetni, ami ezrek, tízezrek nyomorúságos halálát okozta? Mekkora adag blaszfémia kell ehhez?

Liszka József: Töredékek a Dunáról

Ez nyilván szakmai ártalom, de a Duna elsősorban nem mint természeti jelenség fog meg. Sokkal inkább mint szimbólum.

Liszka József: Töredékek a keveredésről

Még hogy a magyar az nem keveredős fajta…

Liszka József: Töredékek a szégyenről

A magyarok 1998-ban is tudták, hol a helyük: a szlovák demokratikus erők velük együtt (!) döntötték meg Vladimír Mečiar sötét hatalmát. A magyarok Andrej Kiska, majd öt esztendeje Zuzana Čaputová megválasztásából is kivették a részüket. Most a szlovák ellenzéki sajtóban azonnal megjelentek a magyar kisebbség totális csődje („Maďarská menšina totálne zlyhala”) típusú elemzések.

Liszka József: Töredékek az identitásról

2004-ben tudatában voltam annak, hogy az ominózus népszavazás kérdésfelvetése mily galádul álságos, milyen ördögi észjárással kifundált csapda, és csak azért adtam hálát a Teremtőnek, hogy nekem a kérdésben nem kell állást foglalnom.

Liszka József: Ideg(en)ek

Feleségem sikoltásszerű hangjára ébredek, hogy keljek azonnal, mert valaki be akar hozzánk erőszakkal jönni. Abban a pillanatban már hallom a szörnyű, durva dörömbölést a bejárati ajtón és valami artikulálatlan üvöltést.

Töredékek a szigetről

Ami, mármint a sziget, ahogy Babitstól tudjuk, nem elég magas. Sőt, az utóbbi időben, mintha a hullámok már át-átcsapnának a védőgátakon, szóval magasítani kell (kellene!), újabb hullámtörőkkel feltölteni. Miközben a meleg vízben gondtalanul lubickoló békaként mintha nem vennénk tudomást az egyre forrósodó vízről, a több oldalról is fenyegető gátszakadásról…

Liszka József: Töredékek nemzeti szentjeinkről

Liszka József: Töredékek az ellenállásról

Díjakkal sok mindent lehet tenni. Normális esetben az azt megilletőnek lehet odaítélni, s ennek folyományként köszönettel elfogadni.

Szlovák-e a szlovák miniszterelnök, s ha nem, akkor miért igen?

Töredékek a befogadásról.

Töredékek a szabálykerülésről – Nem elég elítélni másokét, ellen kell állni a magunk mindennapi kis korrupciócskáinak is

Nekem senki ne mondja, hogy a kettőt, a néhány eurós pitiáner ügyeskedést meg a milliós csalásokat nem lehet összehasonlítani. De igen. Egyikből jön a másik. A bűzlő halfejnek van teste is, amely szintén bűzlik.

Liszka József: Töredékek a felvidékről, igen, így, kis betűvel

Mert a gyökereknél szeretném kezdeni, egy közszónál, ami egy sík terület melletti kimagasló, dombos, hegyes vidéket jelöl. Ebből aztán idővel tulajdonnevek is lettek, mint például a Felvidék. De melyik is?

Töredékek a „nemzeti minimumról” – Itt egyszerű sakkfigurának nézik a határon túli magyarokat, akiket ide-oda lehet tologatni

Amikor én jártam egyetemre Budapesten – régen volt, az 1970-es évek második felében –, nem tapasztaltam ezt meg, de a rendszerváltás után mindhárom fiam tanult hosszabb-rövidebb ideig Magyarországon (Budapest, Székesfehérvár és Győr), s mindhárom arról számolt be, a magyarországiak nem fogadták be a határon túli magyarokat, őket folyamatosan letótozták, ami abban az esetben is minimálisan barátságtalan gesztus lett volna, ha történetesen valóban szlovákok lennének. Csakhogy ők magyarok. Szlovákiai magyarok.