Macskák, pitbullok és dobermannok

Ha otthon a macskák el akarják zavarni a pitbullt, akkor ritka az az eset, hogy a dobermannt hívják segítségül. A magyar macskatársadalom (vö. az ellenzéki, köztük a baloldali, a liberális és a bizonytalan szavazók) eddig egyenes úton halad arrafelé, hogy az orbáni pitbullt leváltsa a tiszás dobermannra. A macskáknak fájni fog így is, úgy is, ha kitartanak e mellett a lázálom mellett. Magasházi Mónika véleménycikke.

Párás szemű remény

„Ez lefordítva azt jelenti, hogy orbáni nemzeti konzultációt fog indítani, mondjuk ötven kérdéssel, azzal kapcsolatban, hogy az azonos neműek összeházasodhatnak-e, fogadhatnak-e örökbe gyereket, én megváltoztathatom-e a nememet az irataimban, vonatkozik-e rám mint transznemű nőre a NŐK40 nyugdíj, elmehetek-e az MTK női kajakcsapatába (elnézést tőlük, egy szemléltető példa csupán és minden jót kívánok nekik, nem tervezek egyébként kajakozni), vagy ha esetleg majd bemegyek egy pláza mozitermébe a női WC-be (ahogy négy éve ez teljesen természetes), és ott felvesz majd a telepített arcfelismerő kínai kamera, és rögtön levon tőlem ezer társadalmi pontot, és betesz Huxley Szép új világ kasztjai közül a legalsóba?” Magasházi Mónika független transzjogi aktivista írása.

A poloskák a talpukra esnek a tizedik emeletről?

Ezen is túl vagyunk. Szomorú, ha magyar emberként minden nemzeti ünnep előtt összeszorult gyomorral kell várnom a politikai beszédeket. 

Transznőnap után

Most akkor kell köszönteni a transznemű nőket ezen a napon, vagy nem kell? 

„Csináljátok a négy fal között!”

Mindenki arra hivatkozik, hogy a gyermekvédelmet kell szem előtt tartani az ilyen felvonulásokkal kapcsolatban is. Tényleg őszintén sajnálom azokat a gyerekek, akiket lelki fejlődésünkben az eddigi huszonkilenc alkalom esetleg megérintett, hátráltatott.

Import antigenderkonzerv

Nem mennék korábbra az időben, de a 2010-es évek elejétől-közepétől bizonyosan még az Orbán kormány is – ugyan mindenféle szabályozás nélkül –, de gyakorlatilag két szakvélemény (klinikai szakpszichológus és pszichiáter), valamint egy szakorvosi (nőgyógyász/urológus) vélemény alapján a születési anyakönyvi kivonatokat kicserélte, és adott egy kérelem alapján újakat a transznemű embereknek. Ebben az időben indult el Oroszországban és Amerikában egy erős antigender lobbi, ami céltáblájára tette a transznemű embereket.

Szülői gyász: Más a gyerekem!

Hosszú folyamat, amíg a transznemű ember a belső nemi diszfóriával terhelt időszakon átküzdi magát, vagy akár olyan külső jelek (öltözködés, viselkedés, névhasználat) kezdenek jellemzővé válni rá, amelyek eltérnek a születési nemétől, és a környezetnek egyre jobban feltűnnek. Ilyenkor általában előbb-utóbb sor kerül arra, hogy az érintett otthon, első körben a szűk családjának is előbújik. Külföldi kutatások szerint a transznemű fiatalok előbb mondják el ezt a barátaiknak vagy akár az iskolában a nevelőknek. Utóbbi értelmezhetetlennek tűnik számomra a jelen „gyermekvédelmi törvény” hatálya alatt. Előző írásomban a különböző életkorokban megtett előbújás előnyeiről és hátrányairól írtam, ezúttal a szülőknek megtett előbújást fogom megvizsgálni; egyrészt az érintett szemszögéből, mi zajlik le benne, majd a család oldaláról is, milyen reakciókkal, érzésekkel kell a szülőknek megküzdeni, és hogyan lehet ebből egy elmélyült, szép kapcsolat a jövőben.

Helyes testben – Transznemű előbújás különböző életkorokban

Előbújásnak (coming out) nevezi a szakirodalom, amikor egy ember közli a környezetével, hogy a ciszhetero – született nemével azonosulni tudó és szexuálisan ellenkező nemű emberekhez vonzódó, a társadalom többségére jellemző nemi identitás és szexualitás – normákhoz képest eltérő a nemi identitása és/vagy a szexuális orientációja. Minden (transznemű) ember életútja más. Egyedi lehetőségekkel, örömökkel, bánatokkal és akár komoly szenvedésekkel. Különböző családi, társadalmi környezetben, földrajzi helyen élünk, melyek sajátos adottságokat, lehetőségeket is nyújtanak számunkra. Mindenkinek a saját környezetében kell előbújni, és ezek a tényezők mind befolyásolhatják azt, hogy az előbújás bekövetkezik-e egyáltalán, mikor és milyen körülmények között, és azt hogyan tudja az érintett és a környezete kezelni, illetve a kettő kölcsönhatása hogyan alakul. Független transzjogi aktivistaként jelen írásomban arra keresek válaszokat, milyen jellegzetességei, elsősorban előnyei, hátrányai vannak a különböző életkorokban megvalósított transznemű előbújásnak.

Magasházi Mónika: Bárcsak... (Írás a transzneműségről)

Köszönöm, ha elkezdi olvasni ezt az írást, hogy megismerkedjen egy új világgal! Most erre lehetősége lesz és nem kell hozzá semmi, nem kérek támogatást, pénzt, feliratkozni sem kell sehova, nem gyűjtöm a lájkokat és nincsen szereplési kényszerem sem. 

Lefóliázott könyvek, szivárgó vér – Nyáry Krisztián beszélgetése a transzjogi aktivistával

A Transzegészségközpont és a Népszava együttműködésében elindított Magaslabda podcast második adásában Magasházi Mónika transzjogi aktivista Nyáry Krisztián íróval, irodalomtörténésszel a Líra kreatív igazgatójával lapoz bele képletesen lefóliázott könyvekbe, és próbálják közösen megfejteni, miről is szól ez az egész. 

Büszkén, magabiztosan

Huszonöt éve november 20-én tartják a transznemű emlékezés napját. Ez alkalomból felhívják a társadalom figyelmét arra, hogy a transznemű emberek mennyi előítélettel, diszkriminációval néznek szembe. 

Istent kerestem férfitestben nőként, máig nem kaptam válaszokat

Mondhatjuk nyugodtan, hogy a családomban a vallás, Isten, szinte semmilyen szerepet nem töltött be az életemet élve sokáig nem is éreztem ennek hiányát. Apai nagymamám néha próbálkozott egy-egy szentmisére elrángatni az unokákat, de szegénynek a próbálkozásai nem jártak sikerrel. 2006 decemberének egy reggelén fura álomra ébredtem. Isten arra hívott, hogy menjek el Afrikába, mert ott nagy szükség van rám, hogy segítsek gyerekeknek. Ahogy az olvasó is most értetlenül állhat az álomhoz, a vallásosságom előzményeit megismerve különösen, úgy én is ezt tettem. Mi közöm van nekem Istenhez, pláne, hogy mennék én el Afrikába, mikor éppen friss házas voltam és remek munkahelyem volt? Isten „meghívásával” ilyen formán nem igazán tudtam mit kezdeni, de a szociális érzékenységem mindig is megvolt a társadalmi problémák irányába.

Transznemű nő az üvegplafon két oldalán

Marilyn Loden 1978-ban említette egy panelbeszélgetésben először ezt a fogalmat. Az „üvegplafon” kifejezés olyan láthatatlan akadályra utal, amely megakadályozza, hogy bizonyos személyeket vezetői szintű pozíciókba léptessenek elő egy szervezeten vagy iparágon belül. 

Amikor „diszkrét formában” vagyok meleg vagy transznemű

Bese Gergő melegbotrányából a politika pont azt kapta fel, amivel semmi probléma nem volt.

Harsány helyett csendes sokszínűséget

„Világszerte nagy felzúdulást váltottak ki az olimpiai megnyitó egyes képkockái. A szervezők azóta elmondták egyértelműen, hogy mi volt a céljuk, és miért készültek ilyen képekkel, sőt sajnálatukat fejezték ki, ha ezzel esetleg bárkit megbántottak. Az LMBTQ-közösség tagjaként, érintettként és transzjogi aktivistaként ennek ellenére is felmerültek bennem kérdések. Véleményem szerint a közösség is tévúton jár, ha úgy gondolja, hogy így kell reprezentálnia magát” – egy független transzjogi aktivista írása a Visszhangnak a párizsi olimpiai megnyitó LMBTQ-vonatkozású részéről.

„Kevesen merünk nyíltan, felvállaltan, látható módon élni ebben az országban mi, transznemű emberek”

Március 31-én ünnepeljük a transznemű láthatóság nemzetközi napjának 14. évfordulóját. Nehéz megünnepelni ezt a napot egy olyan országban, ahol a transznemű embereknek a kormány nem biztosítja azt az alapvető emberi jogát, hogy a hivatalos dokumentumaikban a választott nevük és nemük szerepeljen, valamint megakadályozza azt, hogy a fiatalok hiteles információkat szerezzenek arról, hogy mi az a transzneműség, mérhetetlen károkat okozva ezzel az ifjúságnak, a pedagógusoknak, az iskolapszichológusoknak és nem utolsósorban a szülőknek. Fóliával zárnak le könyveket, kordonnal kerítenek el múzeumi kiállításokat, hogy még csak látni se lehessen ezeket a történeteket, embereket, sorsokat.

„Amit a magyar kormány több mint öt éve művel az LMBTQ- és ezen belül a transznemű közösséggel, az egy láthatatlan tömeg­gyilkossággal ér fel”

November 13–19-ig tartják a transznemű tudatosság hetét, melyet november 20-án a transznemű áldozatokról való megemlékezés zár világszerte. Írásomat számokkal kezdem, nem mintha úgy gondolnám, hogy egy ember élete egyenlő egy számmal, de a tényekkel nem lehet vitatkozni. A Transgender Europe (TGEU) adatai alapján 2008. január és 2022. szeptember között 4366 transznemű ember esett áldozatul erőszakos bűncselekménynek a világban. Sajnos évről évre a számok emelkedő tendenciát mutatnak. A közelmúltban ez több mint 300 transznemű ember halálát jelentette évente. Kilencvenhat százaléka az áldozatoknak transznemű nő volt.