Publicisztika;transznemű;Tisza Párt;

Párás szemű remény

„Ez lefordítva azt jelenti, hogy orbáni nemzeti konzultációt fog indítani, mondjuk ötven kérdéssel, azzal kapcsolatban, hogy az azonos neműek összeházasodhatnak-e, fogadhatnak-e örökbe gyereket, én megváltoztathatom-e a nememet az irataimban, vonatkozik-e rám mint transznemű nőre a NŐK40 nyugdíj, elmehetek-e az MTK női kajakcsapatába (elnézést tőlük, egy szemléltető példa csupán és minden jót kívánok nekik, nem tervezek egyébként kajakozni), vagy ha esetleg majd bemegyek egy pláza mozitermébe a női WC-be (ahogy négy éve ez teljesen természetes), és ott felvesz majd a telepített arcfelismerő kínai kamera, és rögtön levon tőlem ezer társadalmi pontot, és betesz Huxley Szép új világ kasztjai közül a legalsóba?” Magasházi Mónika független transzjogi aktivista írása.

Egy éve úgy menekül Magyar Péter az elől az egyszerű kérdés elől, hogy mit tenne az LMBTQ jogokkal, ha hatalomra kerülne, mint a kormány képviselői a PRIDE-on és marihuána felvonuláson látható emberektől.

Ő még egyszer sem mondott erről konkrét, határozott véleményt. „Válaszként” már szerepelt eddig olyan állítás, hogy „mindenki úgy él ahogy akar”, „Alaptörvény szerint élhet mindenki”, most a legutóbbi kijelentése viszont eddig a legmeredekebb. Talán ez sokak figyelmét elkerülte, mert Bagdy Emőke magvas gondolatai a PRIDE és az óvodás-kisiskolás gyermekek lélektani összefüggései terhelték meg nem kevéssé az idegrendszerüket. Azonban Magyar Péter Deutche Welle német hírportálnak adott angol nyelvű interjúja mellett nem szabad elmenni. 

Deutche Welle: Mit tenne ön az azonos neműek házasságáért és az azonos neműek gyerek örökbefogadásáért és hasonló egyéb jogokért?

Magyar Péter: Nehéz kérdések merülnek fel majd, ezek is ilyenek melyeket említ, ezeket a kérdéseket az embereknek kell eldönteniük, nem Magyar Péternek, vagy a TISZA-nak. Lehetőségünk van az Alaptörvény szerint népszavazást kiírni és majd az eredmény szerint cselekedni. Ha a társadalom egy csoportja részéről felmerülnek ilyen igények, akkor népszavazást fogunk tartani ezekben a kérdésekben.

Ha jól értem, akkor ez azt jelenti, hogy az LMBTQ jogokról (melyek emberi jogok) a magyar társadalom egy népszavazáson fog dönteni. Azaz orbáni nemzeti konzultációt fog indítani, mondjuk ötven kérdéssel,

azzal kapcsolatban, hogy az azonos neműek összeházasodhatnak-e, fogadhatnak-e örökbe gyereket, én megváltoztathatom-e a nememet az irataimban, vonatkozik-e rám mint transznemű nőre a NŐK40 nyugdíj, elmehetek-e az MTK női kajakcsapatába (elnézést tőlük, egy szemléltető példa csupán és minden jót kívánok nekik, nem tervezek egyébként kajakozni), vagy ha esetleg majd bemegyek egy pláza mozitermébe a női wc-be (ahogy négy éve ez teljesen természetes) és ott felvesz majd a telepített arcfelismerő kínai kamera és rögtön levon tőlem ezer társadalmi pontot és betesz Huxley Szép új világ kasztjai közül a legalsóba, majd elvisz a börtönbe a fekete autó másnap reggel, akkor engem a börtön női részlegére fognak-e helyezni, vagy a férfira? Egyáltalán azt is magyar emberek mondják majd meg, hogy én melyik mosdót használhatom? Biztos, hogy ez így rendben van?

Ezekben a kérdésekben Magyar Péter szerint nyilvánvaló, hogy az embereknek kell dönteni, akik túlnyomó részben - tisztelet a kivételnek - még a transzvesztitát sem nagyon tudják megkülönbözteti a transzneműtől. Vajon ez egy olyan konzultáció lesz, amit majd évente a nép felül fog vizsgálni, és akkor még az is előfordulhat, hogy páratlan években nő leszek, párosokban pedig férfi, éppen attól függően, hogy az embereknek mennyire szimpatikusak a transzneműek?

Ebből az is következik, hogy például lesznek LMBTQ jogok, melyeket a nép „megszavaz” és lesznek olyanok melyeket nem. Ez eleve borzasztó feszültséget fog teremteni a közösségen belül és végtelenül igazságtalan lenne.

Megmondom őszintén, ha mondjuk egy szavazáson az jönne ki, hogy én megváltoztathatom a nemem hivatalosan, de a meleg barátom nem házasodhatna össze a párjával, akkor az nekem ugyanolyan fájdalmas lenne, mintha ezt a döntést a nép fordítva hozta volna meg. Mi történhet vajon akkor, ha szavazategyenlőség lesz, vagy minimális az eltérés az igenek és nemek között? Elhívjuk majd Imane Khelifet a 2028-as olimpia előtt, hogy Hámori Lucával bokszolják le a kérdést a ringben?

Én nem vagyok jogász, csak egy aktivista, de azon elgondolkodtam, hogy vajon emberi jogi kérdésekben lehet egyáltalán népszavazást tartani?

Az elmúlt években nagyon aktívan figyelemmel kísértem érintettségem okán az Európai Uniós híreket és próbáltam követni a transzjogokat illetően, hogy melyik ország hogyan működik. Én nem emlékszem olyan hírre, ami arról szólt volna, hogy mondjuk Spanyolország megkérdezte volna a nem- és névváltásról az embereket és utána annak megfelelően törvényt is alkot. Persze megkérdezni meg lehet bárkit, bármiről, azzal még nincsen semmi probléma, de az szerintem felvet már jogi aggályokat, ha valaki úgy gondolja, hogy ez számára kötelező érvényű, ennek mentén fog törvényeket és szabályozásokat is hozni. Ez nagyon messzire vezet. Tényleg senkit nem emlékeztet ez a módszer valamire és valakire az elmúlt tizenöt évből?