Rossz közérzetünk és a józan ész esélyei

Leküzdhető-e a gyűlölet, javítható-e a közérzet? Sokan válaszolnak úgy, hogy nem: mivel a gyűlöletnek, a rossz közérzetnek nálunk, úgy tűnik, nincs reális alternatívája.

Válságban van a könyvolvasás-kultúra?

Az ember előbb-utóbb rájön arra, hogy a mély gondolatisággal, komoly mondanivalóval előálló könyv az ő épülését is szolgálja. Mert megtanítja gondolkodni, érvelni, kritikailag mérlegelni a dolgokat. Rádöbben, hogy maga a valóság mennyire összetett, differenciált. 

Alkalmazható-e a filozófia?

Ismerünk alkalmazott pszichológiát, pedagógiát, etikát, matematikát, művészetet, egészség- és sporttudományt, társadalomtudományt, muzeológiát, stb. De mit keres a filozófia rendkívül absztrakt világában az „alkalmazott” jelző és megszorítás? 

A legrejtélyesebb érzelem

Manapság nem jut elég idő és energia a pozitív érzelmeinkre. Sulykolják félelmeinket, tapasztaljuk a közélet dolgai iránti közönyt, a politikában a gyűlölködést, hallunk a gondjaikkal küszködőkről, a bizonytalanságban vergődőkről, kimerült páciensekről, kiüresedett párkapcsolatokról. 

A növekedés mítosza és a reménytelenség

A visszafogott növekedés, mint új modell, gyökerében más világlátást és hozzáállást igényelne, mint amit eddig megszoktunk. Új alapokra kívánatos helyezni a gazdaság működését, a politika irányítását, a világról való átfogó gondolkodást.

Titokzatos történelem

A történelem fölöttébb törékeny, örökös alakulás, változás. Nagy kérdés, hogy az ember valóban képes-e tanulni belőle. Lehet pesszimista választ is adni erre a dilemmára. Abban viszont biztos vagyok, s erre napjaink, nyakunkon ülő történelme a példa, hogy az ember megkülönböztetett fontossággal és markáns felelősséggel bír alakításában.

Kérdezni jó dolog, Magyarországgal viszont finoman szólva nem lehetünk megelégedve

A kritikai fogékonyság gyakorlati kialakítása számos akadályba ütközik, amelyek közül érdemes kiemelni legalább két markáns veszélyforrást. Az egyik a bulvárosodás világjelenségének uralma, a másik ezzel összefüggésben a politikaműködés nagy fokú torzulása.

Nyilván élnek fiatalok Magyarországon, de miért nem állnak össze önálló történelemalkotó erővé?

Minden kreativitásukat elvesztik, mert azt tapasztalják, itt nem a tehetség, a szorgalom és a szakma józan szempontja az elsődleges kritérium az előbbre jutáshoz, hanem az adott politikai hatalomhoz való lojalitás.

Viszonyunk a munkához – A világon máshol 250 éve csinálták a tanárokkal azt, amit a hatalom ma Magyarországon művel

Hajlamosak vagyunk elkerülni azt az – egyébiránt magától értetődő – alapkérdést, hogy egyáltalában mit nevezünk munkának, mi annak legáltalánosabb és legmélyebb tartalma.

Boldogság, hol vagy?

Amikor az én megbukik és megdicsőül

Az emberi kapcsolatokat egész sor szaktudomány vizsgálja, hogy csak egyetlen friss fejleményre utaljak: a kommunikáció-kutatás megszívlelendő tanulságokat fogalmaz meg a digitális világ különféle hatásairól. Amire viszont kevés társadalmi figyelem irányul közbeszédünkben, az a filozófiai (és részben etikai) mondanivaló. 

Amit a Covid-19 járványból tanulhatunk

Mint közismert, a lakosságarányhoz viszonyítva mellbevágóan magas hazánkban a járványban elhalálozottak száma: jelenleg közel vagyunk 45 000 ember elvesztésén. 

Mi az, hogy egyik pillanatról a másikra már nem létezem? – A háború hatása a nevelésre

Sajnálatos fejlemény, hogy a háború és a nevelés összefüggései még nincsenek kidolgozva. Abban a kérdésben, hogy miként függhet össze egy háborús folyamat általában a pedagógiával, a nevelés szempontjával, sok még a tisztázatlanság és bizonytalanság.

Hogyan (ne) viszonyuljunk a természethez?

Hol kezdődik az autonómia a pedagógiában?

Maga az oktatási szisztéma, mechanizmus valójában leszoktatja az iskolaigazgatót, a tanárt, a diákot az autonómiáról, mert úgy fél az önálló véleményalkotástól, az önállósulási törekvéstől, mint az ördög a tömjénfüsttől.

Az individuum méltósága és megfosztása

Tudjuk, az európaiság sokfajta és egyaránt fontos értéket tartalmaz. De itt csak egyetlen, általam a legmagasztosabbnak vélt értékre, az individuum tisztelete és méltósága elvére, erényére hívnám fel a figyelmet

Karikó Sándor: A filozófiai kultúra elsorvasztása

Talán nem is az egyedüli és megcáfolhatatlan válasz megtalálása a lényeg, hanem a mindig és mindig új kérdések megfogalmazása, vagy egyszerűen a régiek pontosítása, differenciáltabb megközelítése.

Legyünk konformisták?

A szellem bátorságáról

A kíméletlen kritika azt jelenti, hogy aki faggatja a valóságot, minden korban, függetlenül a társadalmi rendszerektől, politikai berendezkedésektől, egy sajátos, kettős kritériumnak kell, hogy megfeleljen.