„Ezen elsősorban a magyar állam nyer, ami nevetséges”

Mik tanulmányuk főbb megállapításai?

Az, hogy sem műszaki, sem gazdasági okok nem magyarázzák a magyar kormány ragaszkodását az orosz olajhoz, gázhoz és nukleáris fűtőelemekhez. Szakértőkkel egyeztetve arra jutottunk, hogy ez nem pusztán bizonyos árengedményekre vezethető vissza: abból elsősorban a magyar államot rabul ejtő, a politikával összefonódott háttérhálózatok és oligarchák nyernek, ami veszélyes. Az olajat vásárló Mol körülbelül harmadát például államközeli alapítványok birtokolják. Ezek olyan nonprofit szervezetek, NGO-k, amelyek érdekeltek az olajhaszon emelésében, mélyreható vizsgálataink szerint viszont osztalékbevételeiket igen sajátos célokra költik. A helyzetértékelést nagyban befolyásolják a lakossági gázártámogatás és a Fidesz választási sikereinek összefüggései is.

Ismereteim szerint az olcsó orosz olaj extraprofitját az állam különadó formájában kivonja a Molból.

Részint ez nem ilyen egyszerű, mert azért adódnak olyan, a nyilvános könyvekben ki nem mutatott módszerek, amivel a Molnál is marad pénz. De a lényeg: felmérésünk szerint a Mol nettó belföldi nagykereskedelmi üzemanyagdíja, tehát amennyiért a cég a feldolgozott termékeket a kutaknak adja, több mint 5 százalékkal meghaladja az úgymond drága, nemzetközi nyersolajjal ellátott unió átlagos árszintjét. Az orosz kapcsolaton elérhető állítólagos extraprofitból tehát a magyar fogyasztók biztosan nem részesülnek. Ezen elsősorban a magyar állam nyer, ami nevetséges.

A kormány részben ebből fedezi a lakossági áram- és gázártámogatásokat.

Pontosan, és itt kezdődik a gond. Az Orbán-kabinet nem úgy biztosít alacsony lakossági energiaárakat, hogy olcsó gázt járt volna ki az orosz Gazpromnál, vagy épp olaj esetén a Lukoilnál. Hanem mert a költségvetésből, az adófizetők pénzéből egyszerűen kifizetik a különbözetet. Ez az összeg csak idén kétmilliárd euró. De akkor hol az orosz ár előnye? Lehet, hogy szerintünk ez a rezsirendszer rossz, de az a magyar kormánypolitika. Akkor viszont miért ne tartaná meg a támogatásokat az Orbán-kormány, ha a Mol éppenséggel az Egyesült Államokból venne olajat? Az olcsó energiabeszerzés előnyeit a magyar fogyasztók csak egy szabad piacon élvezhetnék. De a tanulmány nem a nagyon jelentős oroszgáz-függőség miatt összpontosít Magyarországra és Szlovákiára – hisz hajókról számos nyugati állam, például a franciák és a spanyolok is jelentős mennyiségű orosz cseppfolyósított földgázt vásárolnak -, hanem mert úgy látjuk, hogy Budapest és Pozsony a nyugat-balkáni és bolgár piacot is elfoglalná. Ennek fő eszközéül pedig, teljesen a Kreml forgatókönyve szerint, a Török Áramlat nevű gázvezeték szolgálna. Az Oroszországból a törökökön, a bolgárokon és a szerbeken át Magyarországig vezető cső a függőség fenntartására irányuló moszkvai törekvések jelképe. Lényegében csak orosz gáz érkezik rajta, használati jogának 90 százalékát a Gazprom, tizedét pedig a (Mol-gyökerű) MET kapta meg. Egy államtitkáruk legutóbbi előadása szerint az orosz energiához a vezetékek és az eltérő beszállítók hiánya, illetve az ellátás biztonsága miatt ragaszkodnak. Nos, ebből semmi sem igaz. Számos vezeték áll Magyarország rendelkezésére, amelyek utat nyitnak olyan tengeri gázlefejtőkhöz, mint például a horvát Krk vagy a görög Alexandrúpoli. Az Orbán-kormány által támogatott orosz energiabeszerzés műszaki és gazdasági oldalról sem indokolható.

Miként függ az Orbán-kormány energetikai mozgástere Donald Trump lépéseitől?

Nagyban. Az Egyesült Államok több Magyarországot érintő intézkedése ismert: bár a magyar-orosz külkereskedelem központi szereplőjének számító Gazprombank szankcionálását egyelőre felfüggesztették, a Paks 2-es beruházásra vonatkozó megszorítások jelenleg is élnek és vámokkal is fenyegetik Moszkva vevőit. Ezek sorsa alapvetően az ukrán hadihelyzetet illető Trump-Putyin tárgyalások függvénye. Amelyek, ha kudarcba fulladnak – és most ez esélyesebb -, Washington élesítheti kereskedelmi aknáit, amelyek akár el is lehetetleníthetik az orosz gázvásárlásokat. De ha a tárgyalások jól alakulnak, minden megfordulhat. Most olvasom például, hogy amerikai befektetők beszállnának egyes, Európába irányuló orosz gázvezetékcégekbe.

Trump teljesen kiszorítaná Európából az oroszokat vagy hagyna nekik - akár Magyarországon - mozgásteret?

Az orosz energia kivezetése alapvetően európai uniós szándék. Olyan nyomásgyakorlás, aminél mi erősebbet tartanánk indokoltnak. Moszkva ugyanis az energiaszállításokat fegyverként használja. Mi sem bizonyítja ezt inkább, mint hogy a háborús készülődés jegyében a 2021-es, megawattóránként 30 eurós gázárat 2022-re 120 euróig emelték. Az EU csak abban az évben ezermilliárd eurót fizetett Putyinnak az energiáért. Ebbe az árampiac is beleértendő, mert a villamosenergia-tőzsde a gáztüzelésű erőművek költségeihez igazodik. És még ezután következtek a megugró energiaárak miatti iparági áremelések, vagyis az infláció.

A magyar kormány szerint ha EU-s nyomásra az oroszok helyett mástól vennénk az energiát, 800 milliárddal megnőnének az éves kiadások, ami duplájára növelné a családi rezsit.

Mivel a magyar vállalkozások energiadíjai szintén nem alacsonyabbak az uniós átlagnál, az orosz-magyar energiabeszerzés vélt vagy valós előnyeiből ez a kör sem részesül. A gazdasági szereplők versenyképtelensége pedig csökkenti az egész ország teljesítményét. És itt is adódik a kérdés: akkor kinek hoz hasznot az állítólag oly olcsó orosz energia? Hatékonyságjavítás helyett a költségvetés a lakossági árakat támogatja, ami tovább növeli a hiányt és rontja a gazdasági mutatókat. A versenyképesség ráadásul leginkább nem az energiaáraktól, hanem a minőségi termékek gyártásától függ. Bár az unió valóban versenyképtelenebb az Egyesült Államoknál vagy Kínánál, utóbbiak ebbéli adottságai nagyrészt állami támogatásokból fakadnak, ami, mivel adósságokon alapul, hosszú távon szerintünk fenntarthatatlan. A lakossági fogyasztók egységes, szociális helyzettől független, mesterséges, fix díjait nem tartjuk helyénvalónak. A rezsicsökkentés egy fenntarthatatlan illúzió, mert a polgárok a valós, magas díjat az adón keresztül fizetik ki. Az árszinteket meghúzhatnák például a jövedelmek függvényében.

Sokak szerint, ha a kormány megemeli a rezsit, akkor megbukik.

Az állami támogatások növelik a költségvetési és a külkereskedelmi hiányt, csökkentik a tőkebefektetéseket, ami az egész gazdaságot gyengíti. Ez a populizmus ára, ami Görögország kivételével az egész délkelet-európai térséget is sújtja. Ezen leginkább a versenyképesség javítása és a piacfelszabadítás segít.

Mi jósol arra az esetre, ha netán 2026 után is az Orbán-kormány maradna hatalmon és az uniós fenyegetésekkel dacolva 2027-től sem válnánk le az orosz energiáról?

Brüsszel figyel a választásokra, hisz a populizmus hazugságokra és állami támogatásokra épül. A felvázolt esetben például megemelhetik a vámokat, de további támogatásokat is befagyaszthatnak. A magyar kormány álláspontja azért is fura, mert az uniós támogatásokból oligarcháik is részesülhetnének. Sőt: a brüsszeli források az orosz energiabiznisznél is több hasznot biztosíthatnának nekik. De a járt utat láthatólag nem cserélnék járatlanra.

A kormánypropaganda minden uniós ellenlépést a Fidesz előnyére fordít.

Igen, de Bulgáriához hasonlóan ez önöknél is az állam elfoglalásának jele. A politikai rendszer használja az oligarchákat, a támogatásokon keresztül segíti a Kremlt, és a társadalmi ellenőrzés kiiktatása érdekében sokat költenek a médiára is. Ez az önkényuralom útja.

Vegyünk-e inkább amerikai fűtőelemet és építsük-e meg Paks 2-t?

Szerintem Paks 1-nek jobban megérné az amerikai Westinghouse fűtőelemeinek használata. Bár kissé drágább az orosznál, az ellátás biztonsága szempontjából sokszorosan megéri. A magyarországi atomenergia-ipar helyzete szintén arra figyelmeztet, hogy az egyoldalú orosz függés komolyan veszélyezteti az energiaellátás biztonságát. Paks 2 megépítését nem javasolnám. Az ár ma már inkább 14 milliárd euróra becsülhető, vagyis nagyon drága. És állami támogatás nélkül nem térül meg: a Lazard nevű tanácsadó elemzése szerint az új atomerőművek legalább megawattóránként 180 eurós piaci áramárat igényelnének, miközben a tőzsdék száz euró körül járnak. Ez a világ összes nukleáris beruházási tervét megkérdőjelezi. A lengyelek három új, amerikai blokkért 49 milliárd dollárt fizetnének. A régi atomerőművek a gyártási körülményeik miatt olcsók.

Állítólag az egész világon nukleáris reneszánsz tombol.

Ezek csak szavak: érdemi beruházások nem indulnak. Az iparágat most elsősorban a kínai, japán és dél-koreai megrendelések hajtják, amelyek szintén állami és támogatott vállalatok. Európában – például a cseheknél, a lengyeleknél, a románoknál és Bulgáriában – különböző előkészítési fázisoknál tartunk. De már csak azért sem érdemes Paks 2-t megépíteni, mert ha ezek a kelet-európai tervek megvalósulnak, ezek áramára a térségben nem lesz elegendő vevő. A nukleáris beruházásokat jelentős költségemelkedések és korrupciós kockázatok jellemzik. Sőt, ha nem orosz a kivitelező, a bulgáriai példa alapján a képzett munkaerő is hiányzik: mérnökeink ugyanis még az orosz nukleáris tananyagot sajátították el.

A gödör kiásása után most Paks 2 előkészítése is elakadni látszik.

A térség kormányai azt hiszik, a kérdésekre egyszerűek a válaszok, de nem azok. És persze mindenütt nagy a korrupciós kockázat. Magyarországon csakúgy, mint Bulgáriában.