Kapolcsi kalandok: a Völgyben vár egy csodahely
Megérkeztünk. Rögvest megfogadjuk, hogy jövőre menthetetlenül tíz napra jövünk, mert a Völgyben jó. Jót tesz a bőrnek. Kisimul. Kapolcson a homlok kevésbé ráncolódik, és Taliándörögdön a bőr még mindig feszes. A Művészetek Völgyében valahogy mindenki jó fej, ami azért lehet, mert talán magunk sem vagyunk teljesen mizantrópok. Magától értetődően vesszük föl a Lőke Kúriába igyekvő csillezőket, ahogy visszafelé is a kezdő Völgy-stoposokat. Talán hinnünk kellene a Nagy Rendezőben, aki a jótettek helyébe jót ád, és nem enged leülnünk a Mókus Udvarban szomjasan. Sportfröccsöt kértünk pénzért, viceházmestert kaptunk ingyen, mert a terminál már aludt.