„Nem értjük, nem értjük” – Csak néznek a Fidesz-szavazók, hogy ez mi volt, szerintük Orbán Viktor pártja mindent jól csinált

Nem értjük, mi történt. Nálunk az egész család fideszes. Nekünk jó volt a Fidesz, négy gyerekem van, adómentes lettem, nekünk jó volt a Fidesz. Nem értjük mi történt, nem értjük.

Ezt ismételgette Villányban a helyi iskolában takarítóként dolgozó Tünde, amikor arról kérdeztem: három héttel a választás után ő és rokonai, ismerősei mivel magyarázzák a Fidesz nagyarányú vereségét. Az 58 éves asszony bevallotta: tart attól, hogy a Tisza-kormány elveszi az adómentességét. Megjegyeztem neki, hogy Magyar Péternek nincs ilyen szándéka, és a bíróság elmarasztalta azokat a fideszes lapokat, amelyek a választás előtt ezt állították. Tünde rábólintott, hogy hallotta ezt ő is, de azért továbbra is fél. – A háborútól is? – vittem tovább a szót. – Attól is, de már nem annyira. – Ma már szinte senki se jósolja, hogy Magyar Péter kormánya frontra küldi a magyarokat, és a katonáknak csak a koporsójuk tér majd haza. Ezek szerint Orbán hazudott erről? – Nem, ő nem hazudott – rázta fejét meggyőzhetetlenül a villányi asszony. – Ha Orbán nem hazudott, akkor miképp lehet értelmezni szavait? – Hát. Nem tudom. Így gondolta. – Ha valaki állandóan valótlant állít, akkor az hazudik, nem? – Nem, nem, ő nem hazudott.

Hasonló párbeszédek sorát vettem fel az elmúlt napokban Dél-Baranya korábban Fideszhez kötődő településein. Az utcán véletlenszerűen megszólított fideszes riportalanyaim túlnyomó többsége eddig nem talált magyarázatot Orbán Viktor és pártja bukására. A tanácstalanságot – vélhetően – erősíti, hogy eddig a Fidesz meghatározó vezetői az önkritika legcsekélyebb jele nélkül igyekeztek a választási vereség felelősségét elhárítani maguktól, így “népük” nem kapott észszerű receptet a csapás értelmezésére, feldolgozására.

A Baranya 3-as számú választási kerületében, a mohácsiban nagy meglepetés volt, hogy a korábban hatszor nyerő kereszténydemokrata, Hargitai János ezúttal vesztett, bár sok kicsi faluban még mindig ő volt “erősebb”. Márokon is, ott elvitte a voksok 59 százalékát, s a 370 lelkes faluban élő szobafestő, Sándor is nagyon meglepődött a választás eredményén. A napokban nyugdíjazott 65 éves férfit elkeseredetten mondta: – Nem tudom, miért történt ez. – Követett el a Fidesz valamilyen hibát? – Szerintem nem. – A korrupcióról, a fideszesek sokmilliárdos meggazdagodásáról se hallott? – Ne haragudjon, nem akarok erről beszélgetni. És eldöntöttem, hogy mostantól nem foglalkozom politikával.

Azzal se tudnak mit kezdeni a Fidesz-hívők, hogy a közmédia hírműsoraiban április 12-éig Orbán Viktor isten volt, Magyar Pétert meg rosszabbra festették az ördögnél, s azóta Magyarral szinte semmi gond, az Orbán-kormány működéséről és politikusairól viszont hallani lehet immár negatív információkat is. Az egyik villányi borászatban dolgozó férfinak, Jánosnak, felvetettem, hogy mit lát emögött, s az eddig mindig a Fideszre szavazó, középkorú férfi kapásból ezt válaszolta: – Ez azért van, mert az újságírók mindig hazudnak. Korábban is és most is. Nem a Fidesz, meg Orbán hazudott, hanem az újságírók. – De az Orbán-kormány újságírói ugyanazt hirdették, amit a kormány, ebből következik, hogy ezt volt számukra a parancs – próbáltam győzködni a harsány férfit. – Nekem hiába parancsolnák, hogy hazudjak, sose hazudnék – mondta eltökélten. – Ha vevő jön a borászathoz, maga se szidhatja a gazdája borát, még ha rossz is – érveltem tovább. Elmosolyodott: – Nagy franc maga! De akkor is maguk hazudtak. Az újságírók ilyenek.

A 380 lelkes Siklósnagyfalu lakóinak túlnyomó többsége cigánynak vallja magát, s a községben voksolók 72 százaléka kitartott a Fidesz mellett. A faluban sokan azt gondolják, hogy a Tisza máshol megvette a romákat:

Melyik faluban történt ez? – kérdeztem Tihamért. – Azt nem tudjuk. Csak írták, hogy valahol ez történt. – És önök elhitték? – El, mert itt mindenki fideszes, nem is gondoltuk, hogy veszthet a Fidesz. – És miért vesztett? – Nem tudjuk. Talán mert Magyar Péter sokat ígért. Csak aztán tartsa is be!

Tihamérrel az egyik ház udvarán beszélgettünk, s szavunkat többen is hallgatták. Egyikük, a 44 éves Budai Tibor, mindjárt be is kapcsolódott: – Azt ígérte Magyar, hogy hazahozza a pénzt Brüsszelből, amit nem adtak oda Orbánnak. De ha Magyarnak odaadják, Orbán miért nem kaphatta meg? – Részben azért – mondtam –, mert az uniós vezetők szerint a Fidesz-kormányhoz kötődő emberek sokat loptak az uniós támogatásokból. – Ugyan, mindenki lop, aki teheti – legyintett a napszámosként boldoguló férfi. – A következők is lopni fognak, még többet is, mert ők eddig nem lophattak. – Ha ők is lopnak, őket is el kell zavarni – állítottam meg.

Itt már beleszólt a 49 esztendős Péter is, aki a mohácsi vágóhídon dolgozik: – Akármennyi pénzt behozhat, nekünk abból se jut semmi. Nekem tizenkét rajkóm van, de sose a magamfajtának jut a pénz, mindig a politikusoknak lesz jó.

Az udvar végében álló szegényes házikó egyfokú lépcsőjén három asszony ült, körülöttük apró gyerekek játszadoztak. Az asszonyok egyike felém kiáltott: – A háborútól félünk, azért szavaztunk Orbánra! Odaléptem hozzájuk, és megkérdeztem: ki akar háborúba menni Magyarországon. – Senki – felelték kórusban. – Akkor miért mennénk háborúba? – Orbán azt mondta. – Nem lehet, hogy hazudott? Hallgattak mind a hárman, aztán egyikük ennyit mondott: – Lehet, de mi akkor is félünk.

Nagyharsány főutcáján kilenc férfi kávézott délután fél hatkor, egy autós büfé előtt. A mohácsi híd építésén dolgoznak, s egy mikrobusszal hazafelé tartva itt szoktak megállni. Valamennyien olyan ormánsági – a Baranya 4-es választókerülethez tartozó – falvakban laknak, ahol áprilisban a Fidesz fölényesen (55-65, sőt néhol 88 százalékkal) nyert, s ők is kivétel nélkül a narancsos jelöltre, Nagy Csabára szavaztak. Hogy a Fidesz helyben és országosan mégis vesztett, mellbevágta őket. A munkában-politikában összeszokott csapat sajátos konteókat osztott meg velem.

minden le van zsírozva – olvasták az interneten. Vitáztam velük, hogy ennek se alapja, se értelme, s egy perc alatt hagyták is magukat meggyőzni (de az is lehet, hogy csak rám hagyták, mondván: hadd higgyem, ha ez jó nekem). Aztán korelnökük, az ötvenedik évébe forduló László, aki 170 lelkes Kórós községben él, így összegezte véleményét:

– Nekünk Orbán nagyon jó volt. Hallottuk persze mi is, hogy a fideszesek lopnak, de minket nem zavart, tőlünk nem loptak. – Amit a közösből elloptak, az a miénk is, tehát tőlünk is lopták – mondtam Lászlónak. – Mindegy, ha visszaszerzik, abból mi nem kapunk semmit, nem lesz nekünk jobb. – Igenis nekünk lehet jobb, többet költhetnek új munkahelyekre, utakra, oktatásra, egészségügyre. – Lehet – bólintott, majd így folytatta: – Mi mégis tartunk ettől a számonkéréstől. Az lesz majd, hogy bedöntik a fideszesek cégeit, és nekünk nem lesz munkánk. Mehetünk külföldre. Meg háborúba. – Ugye, nem hiszik el azt, hogy megyünk meghalni Ukrajnába? 

A többi brigádtag helyesel, hogy: bizony ez lesz. Vitába szálltam velük, hiszen Ukrajnát megtámadták, az ország védi magát, ilyenkor a hadköteleseket behívják, s ha nem mennek, akár erőszakkal is viszik őket. De mi nem állunk hadban, miért kellene mennünk? Ha a háborúba lépést a kormány megszavaztatná, aznap megbukna. Igenlőn bólogattak, de azért nem sikerült igazán meggyőznöm őket. – Tudja mit? – fordult felém László. – Majd meglátjuk. Jöjjön ide egy év múlva, és eldöntjük, kinek van igaza.

Ebben maradtunk.

Villánykövesden a 69 éves Mária azt állította, hogy ő bár a Fideszre szavazott, nem hitt a háborús rémisztgetésben. Megemlítettem neki, hogy legalább 3 millióan féltek a háborútól, egy solti asszony részben a háborús félelme miatt végzett magával. Mária így reagált: – Emlékszem, ment a Dallas, tudja az az amerikai film, és egyszer csak meghalt a legszimpatikusabb szereplő, a Bobby. Erre egy kaposvári asszony bánatában megölte magát. Két hét múlva kiderült, hogy Bobby még se halt meg, és visszatért a sorozatba. De az a kaposvári asszony már nem támadt fel. Nem szabad mindent elhinni, amit mondanak, és mielőtt cselekszünk, gondolkodni kell. – Rendben, de ettől még Orbán hazudott, amikor híveit a háborúval rémisztgette. – A politika ilyen. Én ezt nem hittem el neki. – Azt elhitte, hogy megadóztatják a nyugdíját és elveszik a 13. havit. – Attól viszont én is félek. – Ha ez nem történik meg, akkor elismeri, hogy Orbán hazudott. – Mindegy, én újra rá szavaznék. – Miért? – Mert nekem ő a jó. Pedig tudja mennyi a nyugdíjam? Ki se merem mondani, szégyellem, még százezer sincs. Mégis rá szavaznék.

A megszólított riportalanyok között sokan a Tiszára voksoltak. Sellyén az egyikük, a hetvenes éveit taposó Károly meghallva, miről faggattam a Fidesz híveit megkérdezte: – Szerintük miért kapott ekkora pofont a Fidesz? – Nem tudják, nem értik, úgy látják, hogy a Fidesz mindent jól csinált. – Azt egyik se mondta, mint a Kövér László, hogy a sátán munkája? – Azt egyikük se. – Akkor van remény, mégse ment el az eszük.