A magyar közmédia harcmordora
Demokráciában a választás (nagyrészt) az információról szól (és részben a márkahűségről). Minden választás (nagyrészt) az információról szól (és részben a márkahűségről). Ha veszünk egy porszívót (vagy egy ahhoz hasonló bármit, és itt a bármi egy szükség kielégítéséről szól), akkor előtte tájékozódunk: mi az alternatíva árban, színben, méretben, teljesítményben. Ha a politikát piacnak tekintjük (és mi másnak tekintenénk), akkor ezen a piacon is az információnak kellene döntenie. Ez a demokrácia veleje. Az egyik. Magyarországon az információhoz való hozzáférés közveszélyesen elégtelen. Az nem elegendő, hogy bármit ki lehet írni a Facebookra (az pedig hajmeresztő, hogy közpénzből hazugságműhelyek működnek: ilyen demokráciában nincs). Idehaza még a közmédia is a félretájékoztatásban jeleskedik tájékoztatás helyett. Már a Megafon szintjén (igen mélyen) hirdeti a kormánymondandót. Mire lehet akkor számítani egy tévévitától? Az ellenzék csörtéi (menjünk-ne menjünk, ki fél kitől, kinek mi a feltétele) pajkos százalékméregetés csak, vagy értelme is van?
