Vegyünk egy nagyon egyszerű példát a Fidesz hajtotta nyilvánosság működésére. Focimeccsen vagyunk hatvanezer nézővel, Szoboszlai éppen becsavarja a pettyest a jobb felsőbe. Gólöröm, ováció. Szemközt valaki jó messziről átkiabálja nekünk, hogy odaadja a nyertes lottószelvényét, ha azonnal átmegyünk érte. Vagy átkiabálja nekünk az Orbán család kajmán-szigeteki bankszámlaszámait. Milliárdosok lettünk-e? Nem lettünk milliárdosok. Miért? Azért, mert nem hallottuk. Lényegében ilyen a Fidesz demokráciája is.
Lehet igazat mondani, de csak a melletted ülő tíz ember lesz okos, a többiek tovább örvendeznek a gólörömnek, és maradnak szegények (vagy amilyenek voltak). Ha ügyesen használod a megafont, akkor még annak is örülni fognak az emberek (elég, ha 2,5 millió így tesz), ha a Kínai Kommunista Párt állami médiája és a magyar közmédia szorosabbra fűzi az együttműködést. Aminek köszönhetően (köszönje a kánya!) a magyar tévé Hszi Csin-ping közreműködésével készült dokumentumfilmet mutat be, amiben az elnök a kínai kultúrkör bölcsességeit magyarázza.
Egy átlagosan nemzeti-keresztény jobboldali választó bárhol a világon felsikoltana, ha a „nagy testvér” legszebb erényeit felmutató kommunista állampárt ilyen vívmánnyal örvendeztetné meg a helyi kultúrát, de a Fidesz-szavazók mindennek örülnek, amit Orbán Viktor eléjük tesz.
Mindennek. Még a háborús bűnökkel megvádolt Putyinnak is, akinek első útja újraválasztott elnökként éppen Kínába vezet majd. Közismert: Kína nem vezetett be szankciókat Oroszországgal szemben, energiaexportőrként vígan élteti az orosz hadigazdaságot, amiből az agresszor emberéletre alaposan veszélyes fegyvereket gyárt. Nem kellene azonnal békét követelni, és a fegyverszállítások megállítására törekedni? – kérdezhetnénk Orbán Viktortól. (Egy-két kék plakát esetleg, Állítsuk meg Pekinget!, Állítsuk meg Moszkvát felirattal?) Egy évi egyszeri kormányfői kormányinfón alkalmasint megérne egy kérdést: ő maga családilag vásárolna havi egy kocsi fát egy nyilvánvaló gyerekgyilkostól, hogy odahaza meleg legyen télen? Elfogadott volna hátramaradt lakásokat kitelepített zsidó honfitársaktól, és még ingatlanügynökséget is nyitott volna? Szóval értik: választási sikerekkel, vagyis (a Megafon kedvéért) további teljhatalommal kecsegtető üzletben nincs se pardon, se kecmec, gyomor pedig végképp nincs?
Jogállamnak füle botja
A hírhamisító Papp Dániel vezette MTVA évente 130 milliárd forintot látszik elkölteni arra, hogy az emberek lehetőség szerint a Fideszre szavazzanak. Szivárgott ki már hangfelvétel arról 2019-ből, hogy a külpolitikai vezető szerkesztő és a hírigazgató elmagyarázza a kollégáknak, hogyan kell a kormánynak tetsző narratívával brüsszelezni, és akinek ez nem tetszik, vegye a kalapját; nyilatkozott már beletörődött és felmondott hírolvasó, aki szerint úgy főzték meg a függésbe belebetegedő munkatársakat, mint a békát a fazékban, és a kormányról csak jót, az ellenzékről csak rosszat volt szabad mondani; büntettek meg már azóta szakmát váltott műsorvezetőt a hírműsoroktól idegen véleményekért (amelyekkel rendre az ellenzéket „méltatta”), a magyar jogállam mindezek miatt a füle botját sem mozgatta.
Se a Nemzeti Választási Iroda, se a Médiatanács, se az Alkotmánybíróság nem jutott (esetleg maradék hatáskör és/vagy fideszes többség miatt nem juthatott) olyan verdiktre, ami eltanácsolta volna a közmédia vezetését a látványos jogsértésektől. Hiszen nyilvánvaló, egy alkotmányos jogállamban lehetetlen helyzet, ha az ellenzék pártjai évente öt percet kapnak közmédiás nyilvánosságra választás előtt, amint lehetetlen helyzet az is, hogy amikor a főpolgármesterré választott Karácsony Gergelyt először interjúra hívták (egy év után), akkor a főpolgármester egy Németh Szilárd-habitusú és Kocsis Máté-kiegyensúlyozottságú riporternővel találta magát szemben. Mészáros Kata (egy fideszes alpolgármester felesége) valóságos mélypontot ütött meg ekkor, ami után még a kormánypárti szavazók 49 százaléka is azt gondolta, akár érdemes témákat is felvethetett volna. A hírigazgató viszont az eset után sajtóhírek szerint még dicséretben is részesítette a munkatársat.
„Akkor most, a számomra is örvendetes negyedik kétharmad után veszek egy nagy levegőt, és kimondom azt, amit a jobboldalon is mindenki tud: a magyar közszolgálati televízió politikai elfogultsága tarthatatlan – ezt egy mérsékelt jobboldali publicista, Bencsik Gábor mondta a Fidesz negyedik kétharmados győzelme után. – Egyszerűen képtelenség – folytatta –, hogy ellenzéki politikusok gyakorlatilag a lábukat nem tehetik be oda, a hírmagyarázók és kommentátorok kizárólag a kormánypártok oldaláról érkeznek, a hírműsorokban hírként olvasnak föl hosszú kormánypárti publicisztikákat, miközben az ellenzéki vélemények legtöbbször a kormánypárti cáfolatokba csomagolva jelennek meg.” A közmédia urai nem sokáig teketóriáztak, és azt írták, a korábban Soros György által finanszírozott alapítványnak dolgozó Bencsik is beállt a baloldali sorba, különben is, mi várható attól, aki „a korábban kommunista pártállami háttérrel működő Magyar Újságírók Országos Szövetsége” egykori főtitkára volt?
Ellenzéki hívások
Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) a 2022-es országgyűlési választások előtt kiadott időközi jelentése szerint a közszolgálati médiában „rendszerszintű politikai elfogultság” érhető tetten, ellenzéki politikusok például nem vagy csak alig jelennek meg a műsorokban, tudatta akkoriban a Mérték Médiaelemző Műhely kutatása. Márki-Zay Péter, az egyesült ellenzék miniszterelnök-jelöltje a választások előtt összesen öt perc képernyőidőt kapott, már ha nem számoljuk az ellene indított nagyszabású lejárató kampányt, írták. Az MTVA és a központilag irányított magyar állami média működési mechanizmusait mutatta be Máté Bence Öt lecke a valóság felszámolásáról című dokumentumfilmje. Szemléletes, amint az MTI működésébe történő állami beavatkozást mutatják be, például az újságíróknak adott utasításokat, hogyan írjanak meg bizonyos témákat. A Direkt36 által feltárt információk szerint a hírügynökség számos alkalommal kapott közvetlen utasításokat kormányzati szereplőktől a tartalom alakítására. Kiterjedt lista készült a letiltott témákról, ahogyan például az ellenzéki miniszterelnök-jelölti előválasztással kapcsolatos információkat is elfelejtették.
Az MTVA megköszönte az érdeklődést, a jövő héten válaszol Magyar Péternek, hogy fog kinézni a vitaÉrdemes-e tehát ezek után élniük a lehetőséggel az EP-listavezetőknek, és elfogadniuk a közmédia meghívását egy televíziós vitára? Emlékezetes, Magyar Péter május 9-én követelte az MTVA-tól, hogy szervezzen vitát, éspedig élőt, főműsoridőben, a listaállító meghívottak körét (11 párt indul a választáson) kezelhetőre csökkentve. A főellenség Demokratikus Koalíció listavezetője, Dobrev Klára azóta is azért támadja és „gyávázza” a Tisza Párt alelnökét, mert feltételeket támaszt ahelyett, hogy bármely helyzetben kiállna a véleményével. „Péter, tőlem vagy az erős, egységes Európáról szóló vitától fél?”, izmozik Dobrev, és a maga részéről nem is tehet mást. A legerősebb ellenzéki erő posztja erős bástya, nem szívesen hagyná el bárki.
De a legerősebb ellenzéki pozíció egyszersmind veszélyes üzem is, bele lehet kényelmesedni, és különösen hívogat arra, hogy ezért a pozícióért harcoljon valaki a Fidesszel való szembenállás helyett. Kétség ne férjen hozzá: az MTVA azóta akar ellenzéket a műsoraiba, azóta akar EP-listavezetői vitát, amióta az ellenzék tagjai ismét rivalizálni kezdtek egymással. (888 alkalommal hívta a DK politikusait a közmédia élő adásaiba egy éven keresztül, amelyet csupán egy alkalommal fogadtak el – írta az MTVA vezérigazgatója Molnár Csabának.) Az Összefogás – mint matematikai esély – idején eszük ágában sem volt ilyen kezdeményezéseket tenni, és folytatták a gyakorlatot, miszerint az ellenzék szerepeltetése kritika volt, vagy a Fidesz szemüvegén, száján áteresztett információ.Hadházy Ákosnak lehet igaza: addig aligha várható változás, amíg a magyar közmédia elhallgat, eltorzít, pártzsoldban ténykedik. De ahhoz, hogy tömegek ismerjék fel a hazugságot, ismerniük kellene az igazat. És a köztévéből ugye nemigen számíthatnak semmi jóra.
