„Hol élnék a legszívesebben? Magyarországon, ha hagynák” – A festőművész, aki a józsefvárosi tűzfalak után Málta szigetén talált gyógyírt a szorongására
Oláh Norbert roma munkáscsaládból indult – édesapja ács, asztalos, bádogos, édesanyja gyári munkás – az ezerlelkes nógrádi kis faluból, Héhalomról. Nem elkezdett rajzolni, hanem három éves kora óta abba sem hagyta. Mindig is művésznek készült, sosem volt más terve. A művészeti középiskola után a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán diplomázott. Ezt követően hat éven át festette aprólékosan a józsefvárosi tűzfalakat, installációt készített és beszédet mondott A cigány művész szorongása címmel a soha meg nem valósult Tavaszmező utcai Cziffra György Roma Oktatási és Kulturális Központ (a korábban bezáratott Roma Parlament) épülete előtt. Együtt dolgozott a Független Színházzal, nyaranta gyerekeknek tartott művészeti foglalkozásokat. Az idén Máltára utazott, hogy új festői korszakot kezdjen, és mert szüksége volt némi távolságra a hazai közélettől, ami csak fokozta a világ válságos helyzete miatt érzett szorongását. Képzőművészként, fiatal roma értelmiségiként ő a kultúrában látja a gyógyírt a társadalom politika által ütött sebeire.
