Három emberöltő elteltével hajlamosak vagyunk megfeledkezni a történelem legelemibb tanulságáról: a háború pokol. Mindaz, amiről már a nagyszüleink sem meséltek személyes élményeket, homályos régmúlt. Isonzó, akár a mohácsi vész, túlságosan távoli ahhoz, hogy átélhető legyen az emberi szenvedés. Így pingálnak át dicsőséggé vérontást, nagy uralkodóvá zsarnokokat. Így magasztosulnak hősökké szánalmas lúzerek.
Carmelo Borg Pisani (1915–42) romantikusan rajongott a háborúért, az lett a veszte. Hiú és naiv művészlélek volt, hitt az erő kultuszában meg mindenféle hagymázas eszmékben. Előkelő máltai családban született, brit uralom alatt. Ősei irredenták, a szó eredeti értelmében: az itáliai egység hívei. Meg akarták szabadítani a kis mediterrán szigetet az anglikán gyarmatosítóktól, és jó katolikusokként csatlakozni az Olasz Királysághoz.
Mussolinit imádták. Benne látták az új Garibaldit, aki majd valóra váltja álmukat. Az ifjú Carmelo repesett a boldogságtól, amikor olasz állami ösztöndíjat kapott. Rómában művészettörténetet tanult, festegetett, közben pedig lelkesen csatlakozott a feketeingesekhez. Dicsőségre vágyott. Etiópia meghódításáról lemaradt. A világháború kitörésekor jelentkezett a seregbe, de rövidlátása miatt eltanácsolták.
Szülőföldje 1940 nyarán hadszíntérré vált, olasz–német erők zárták gyűrűbe a stratégiai fekvésű szigetet a Földközi-tenger közepén. A fiatalember ajánlkozott, hogy hazaszökik kémkedni az ostromlóknak. Őrült ötletét elfogadta a katonai hírszerzés. Barátja próbált a lelkére beszélni, mondván, öngyilkosságra készül, ami ellenkezik az egyház tanításával. Vesztére a pap, akihez útmutatásért fordult, áldását adta az elátkozott küldetésre.
Egy tavaszi napon tették partra, 1942 májusában. Ismerte a meredek mészkősziklákat gyerekkorából. Terve az volt, hogy megbújik egy barlangban, majd éjszaka lakott területre mászik. Csakhogy vihar kerekedett, a hullámok elvitték mindenét: ivóvizet, élelmet, száraz ruhát, adóvevőt. Nem bírt felkapaszkodni. Segítségért integetett egy halászbárkának. Kimentették és kórházba vitték, ahol egy régi iskolatársa felismerte.
Védői hiába bizonygatták a bíróságon, hogy hadifogolynak minősül, árulásért halálra ítélték.
Az akasztófa alatt sem sejtette a szerencsétlen, hogy olasz megbízói éppen ezt a sorsot szánták neki. A Servizio Informazioni Militare eleve nem remélt hadititkokat a pancser kémtől, viszont arra számított, hogy lebukásával bizonytalanságot kelt, megjósolható kivégzése a britek ellen hangolja a közvéleményt. Cinikusan küldték a halálba – és hasztalan.
A máltaiak nem álltak az agresszor mellé. Elszenvedték a terrorbombázások, a tengeri blokád, az éhínség két és fél évét. Védték a hazájukat, harcoltak a szövetségesek oldalán. Hűségüket a legmagasabb katonai kitüntetéssel honorálta az angol király. A György-kereszt túlélte a függetlenség kikiáltását is, büszkén virít a köztársaság zászlaján. A baljós jel az, hogy manapság – három emberöltő elteltével – van, aki hősnek tartja Carmelo Borg Pisanit.