Donald Trump nem áll meg, most már behúzna egy egész földrészt is

A migráció, a drogkartellek, a Kínával folytatott verseny és az ellátási láncok biztonsága miatt Washington hosszú idő után újra kiemelt stratégiai térségként tekint Latin-Amerikára. A szakértők úgy vélik, valójában egy új nagyhatalmi versengés bontakozik ki az Egyesült Államok szomszédságában.

Donald Trump pedig ezt a maga stílusában kezeli: fenyegetőzve. Múlt héten újabb feszültséget okozott, hogy az amerikai elnök megkérdőjelezte az USA, Mexikó és Kanada közötti szabadkereskedelmi megállapodás, a USMCA jövőjét, pedig első elnöksége alatt, 2020-ban ő léptette azt életbe. Trump arról beszélt, nem hosszabbítaná meg az egyezményt, mert országának szerinte „nincs szüksége semmire” északi és déli szomszédaitól.

A republikánus politikus annak idején a NAFTA-t nevezte a történelem egyik legrosszabb kereskedelmi egyezményének, és saját sikereként ünnepelte az új rendszer létrejöttét. Most azonban ismét elégedetlen. Washington nagyobb amerikai gyártási arányt követel az autóiparban, miközben egyre nyíltabban próbálja kiszorítani a kínai cégeket az észak-amerikai ellátási láncokból.

A déli szomszéd, Mexikó az elnök latin-amerikai politikájának egyik legfőbb szereplőjévé vált. Az ország exportjának mintegy 80 százaléka az Egyesült Államokba irányul, s a két gazdaság már régóta olyan szorosan összefonódott, hogy egyik sem tudná könnyen nélkülözni a másikat.

Claudia Sheinbaum mexikói elnök ezért kényes egyensúlyozásra kényszerül. Miközben védi országa szuverenitását, igyekszik elkerülni a nyílt konfliktust Washingtonnal. Az elmúlt hónapokban többször hangsúlyozta, hogy a kereskedelmi kérdéseket nem szabad összekeverni a migrációval és a biztonságpolitikával, ezekben pedig látványos, ám sokak szerint látszat lépéseket tett Trump kielégítésére.

A feszültség egyik fő forrása a fentanil. Az amerikai hatóságok szerint a Mexikóban működő drogkartellek kulcsszerepet játszanak a szintetikus opioidok előállításában és az Egyesült Államokba juttatásában. Trump többször felvetette, hogy a kartelleket terrorszervezetként kellene kezelni, és amerikai katonai műveleteket kell végrehajtani ellenük. Mexikó ezt következetesen elutasítja.

Ami a migrációt illeti: Trump politikájának egyik alappillére a bevándorlás visszaszorítása maradt. Ennek érdekében a latin-amerikai országokra helyeznek politikai és gazdasági nyomást, hogy igyekezzenek elérni a migráció megfékezését. A térség több országa kénytelen volt együttműködni a kitoloncolásokban, miközben Washington egyre inkább nemzetbiztonsági kérdésként kezeli a bevándorlást.

A jelenség mögött ugyanakkor összetett okok állnak. Venezuelából, Haitiből, Kubából és Közép-Amerika több országából továbbra is százezrek indulnak útnak, ha kell, életveszélyes területeken át, mivel a gazdasági válság, az erőszak és a politikai instabilitás maradt, ezért az élhetetlenből az élhetőbbé menekvés nem változik. A közép-amerikai országok kormányainak azonban különösen fontos a kapcsolat, mivel az Egyesült Államok továbbra is a legfontosabb exportpiacuk, és az oda kivándoroltak hazautalásai gazdaságuk egyik alapját jelentik. Így sok vezető kénytelen vékony kötélen egyensúlyozni. Ennek egyik nagy mestere a salvadori elnök, Nayib Bukele. Keménykezű biztonságpolitikájával és populista kommunikációjával az amerikai republikánusok egyik kedvence lett. Bukele a szervezett bűnözői csoportok (kartellek) elleni kemény fellépésével szerzett nemzetközi hírnevet. A hatóságok tízezreket tartóztattak le, s az ország biztonságosabb lett. Jogvédő szervezetek ugyanakkor tömeges emberi jogi visszaélésekre figyelmeztetnek, miközben Trumpnak imponál, hogy Bukele kész kemény eszközökkel fellépni, és maximálisan partner a migrációs politikában is.

Trump maga sem teketóriázik: 2026 januárjában az USA előzetes kongresszusi egyeztetés nélkül - katonai akcióban elfogta Nicolás Maduro venezuelai diktátort és New Yorkba vitette, ahol kábítószer-kereskedelemmel kapcsolatos vádakkal állították bíróság elé. Az akció nagy nemzetközi vitát váltott ki, több ország és jogi szakértő szerint ugyanis sértette Venezuela szuverenitását.

Maduro eltávolítása után jobbkeze, Delcy Rodríguez vette át az ország irányítását. Bár korábban a chavista rendszer egyik kulcsszereplőjének számított, kormánya fokozatosan közeledik Washingtonhoz. A két ország helyreállította diplomáciai kapcsolatait, újra megnyílt az amerikai nagykövetség Caracasban, és - ami az elemzők szerint valójában Trump célja volt - az USA ismét hozzáférést kapott a venezuelai olajhoz.

A Fehér Ház számára Venezuela stratégiai jelentőségű. Az ország rendelkezik a világ egyik legnagyobb olajtartalékával, miközben Washingtonnak az is fontos, hogy a Maduro-rezsimben megerősödött orosz, kínai és iráni befolyást visszaszorítsa. Az amerikai energiaügyi minisztérium szerint a venezuelai olajszállítások az év eleje óta emelkednek, s az Egyesült Államok finomítói készek további mennyiségeket befogadni.

A Fehér Ház még januárban nemzetbiztonsági veszélynek minősítette a kubai kormányt, majd gyakorlatilag olajblokád alá helyezte a szigetországot. Washington szankciókkal és vámfenyegetésekkel próbálja megakadályozni, hogy harmadik országok üzemanyagot szállítsanak Kubának. Mindez súlyosbította az amúgy is mély gazdasági válságot. Az elmúlt hónapokban országszerte áramkimaradások bénították az életet, miközben egyre súlyosabb lett az üzemanyag- és gyógyszerhiány. Washington különösen a hadsereghez köthető GAESA konglomerátumot tekinti a kubai rendszer gazdasági gerincének. Marco Rubio külügyminiszter újabb szankciókat jelentett be a katonai és energetikai szektor ellen, legutóbb a CUPET állami olajvállalat került fel az amerikai tiltólistára. Rubio szerint a kommunista vezetés saját hasznára működteti az energiaszektort, miközben a lakosság áramkimaradásokkal és hiánnyal küzd.

A havannai vezetés ezzel szemben azzal vádolja Washingtont, hogy szankciói katasztrófát idéznek elő. Az ENSZ emberi jogi főbiztosa szintén aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy az intézkedések az átlag kubaiakat sújtják a leginkább. A gazdasági elszigetelődés olyan mértéket öltött, hogy Kuba június elején fel kellett függessze a Visa- és Mastercard-rendszereken keresztül zajló tranzakciókat is, miután a szankciók miatt több külföldi partner megszakította kapcsolatait a szigettel. Ez újabb csapást jelentett a turizmusnak és a devizabevételeknek.

Havanna most túlélési kísérletbe kezd. Miguel Díaz-Canel elnök a napokban olyan reformcsomagot jelentett be, amely nagyobb mozgásteret biztosítana a magánszektornak, megkönnyítené a külföldön élő kubaiak befektetéseit, és csökkentené az állam szerepét a gazdaságban. A vezetés szerint a reformok célja a rendszer megőrzése. A Fehér Ház számára a szigetország egyszerre jelent biztonság-, geo- és belpolitikai kérdést, célja ma már nemcsak a nyomásgyakorlás, hanem a kubai rendszer átalakításának kikényszerítése is.

Van egy ország, magán a kontinensen is, amely egy jóval távolabbi szuperhatalom miatt került Trump célkeresztjébe. Ez Panama, és az ok  Panama-csatorna körüli vita, ami jól mutatja, hogy Washington figyelme egyre inkább Kína felé fordul. Bár a világkereskedelem egyik legfontosabb útvonalának számító csatorna panamai ellenőrzés alatt áll, a környező infrastruktúrában jelentős kínai befektetések jelentek meg. Ez pedig azt jelentheti, hogy Kína hosszú távon politikai és gazdasági előnyöket kovácsolhat a jelenlétből.

A térségben ugyanakkor nem mindenki tekint fenyegetésként az Egyesült Államokra. Bukele mellett Javier Milei argentin elnök is többször fejezte ki csodálatát Trump iránt. Az ultraliberális politikus látványosan közeledett az USA-hoz, és többször hangsúlyozta, hogy Argentína legfontosabb partnere Washington. Milei számára a kapcsolat gazdaságilag is létfontosságú. Az ország súlyos adósságválsággal küzd, ezért Buenos Aires számára különösen fontos a Nemzetközi Valutaalap támogatása, amelyben az Egyesült Államoknak meghatározó szerepe van. Washington szemében pedig Argentína felértékelődött, mert a világ egyik legfontosabb termelője lítiumból, amely az elektromos autók és akkumulátorok gyártásának egyik fő nyersanyaga.

Latin-Amerika legnagyobb gazdasága a fentiekhez képest különutas diplomáciát folytat az Egyesült Államokkal. Luiz Inácio Lula da Silva brazil elnök jó kapcsolatokra törekszik, de nem kíván részt venni az amerikai elnök Kína elleni stratégiájában. Brazíliának Kína az első számú kereskedelmi partner, Lula többször is hangsúlyozta, hogy a világ nem térhet vissza a hidegháborús logikához, és a feltörekvő országoknak joguk van egyszerre több irányban is kapcsolatokat építeni.

Az elmúlt húsz évben Kína vált Dél-Amerika több országának legfőbb kereskedelmi partnerévé. A kínaiak kikötőket, vasutakat, energiaprojekteket és bányákat finanszíroznak, miközben egyre nagyobb szerepet játszanak a stratégiai nyersanyagok kitermelésében. A lítiumháromszögként ismert Argentína–Bolívia–Chile térségben található a világ ismert lítiumkészleteinek jelentős része, Peru és Chile pedig a réztermelésben tölt be vezető szerepet. Latin-Amerika elvesztése tehát hosszú távon súlyos stratégiai vereséget jelentene az Egyesült Államok számára.