Van, aki havi fél dollárból él, de legalább az elnök kapott egy menekülő alagutat is – Venezuelai körkép összeomlás előtt

Írásban nem válaszolok, videochaten sem, nem rögzítheted amit mondok, telefonhívásban beszélhetünk – főként ezt a választ kaptam venezuelai ismerőseimtől, barátaimtól, amikor arra kértem őket, meséljenek arról, mi folyik a dél-amerikai országban. Így is lasszóval kellett fognom olyanokat, akik még ott élnek, nagy részük évekkel ezelőtt kénytelen volt elhagyni hazáját, amelyet - ha természeti és egykori kulturális szépségét nézzük - kevesen hagynának ott önként.

Nincs sok változás, legalábbis látszólag. Most nincs élelmiszer- vagy gyógyszerhiány, igaz, semmi sem hazai termék, mindent importálnak. És az infláció akkora, hogy (az árakat) sokan nem tudják megfizetni. Én már nyugdíjas vagyok, a nyugdíjam körülbelül fél dollár (!) havonta. (Ez körülbelül egy csomag tészta vásárlásra elég – a szerk.) Mivel nem dolgoztam a közszférában, ennyi jár. Aki igen, az mindenféle jutalékot kap, ami akár 90 dollárig is felviheti az összeget. Egyébként ez sem ennyinek indult, bolivárban kapjuk a pénzt, de az inflációval elértéktelenedett az évek során - mondta B. a Népszavának.

B. beszámolója alapján az országra kivetett szankciók miatt a gazdaság szinte teljesen leállt, ezért kell mindent importálni. – Van mozi, van színház, emberek ülnek az éttermekben, zajlik az élet. Az igaz, hogy sötétedés után már nem szívesen van kint senki.

amióta pedig Nicolás Maduro elnök újra nyert, és az Egyesült Államok el akarja távolítani, az emberek nem tudják, mi következik, és ettől van egy folyamatos feszültség bennünk.

B-vel szinte kódokban beszélünk, nagyon fél bármit is mondani. Azt virágnyelven jelzi, hogy ennek nyomós oka van: nem ritka, hogy ha valaki felemeli a szavát, legyen az az utcán vagy közösségi oldalon, mennek érte.

Hasonlóról számolt be Z. is, akit egy másik országban értem utol, de családja nagy része még Venezuelában él. Ő szabadabban tudott beszélni, de megerősítette azt, amit B. mondott.

Z. azt mondja, Madurót többször próbálták megadásra kényszeríteni az amerikaiak is, sikertelenül. Az elnöki palotában, a Mirafloresben a szóbeszéd szerint már több alagút is van a menekülésre. Az elnök ugyanis hiába hergeli a még ott maradt népet, tisztában van azzal, hogy semmit nem tudna kezdeni az amerikai támadás esetén. Az oroszok és a kínaiak is elfordultak már tőle, minimális - és csak anyagi - támogatást adnak az olajért és az ásványkincsekért cserébe.

– mesélte Z., aki szerint olyan hírek is járnak, hogy a száműzetésben élő ellenzék is készül valamire. – Nem lehet tudni, mi igaz és mi nem ennyi hír között és ennyi titkos csatornán. De egyre több információt kapunk arról, hogy kérik, a még Venezuelában élők ne menjenek repterekre vagy más stratégia pontok közelébe, mert nem akarják, hogy Maduro elüldözésekor ártatlanoknak baja essen. A családom régesrég nem megy sötétedés után az utcára és felkészülnek vízzel és konzervekkel a következő időszakra.

Venezuela mélyrepülése 1998-ban az egykori puccsista Hugo Chávez megválasztásával kezdődött. Reformjait az ország olajból származó bevételeire alapozta, ám a kőolaj árának 2014-es bezuhanásával - és a rezsimje alatt burjánzó korrupció miatt - az ország gazdasága összeomlott, hiperinfláció keletkezett. A diktatórikus rendszer miatti külföldi szankciók tovább súlyosbították a helyzetet a főleg olajexportból élő országban. Olyannyira, hogy éveken át alapvető élelmiszereket, gyógyszereket sem lehetett kapni Venezuelában.

Az emberek érthető panaszára, fokozódó elégedetlenségére, az éhínségre és nyomorra a Chávez 2013-as halála után hatalomra került - buszvezetőből lett szakszervezetis, majd külügyminiszter, majd elnök Nicolás Maduro rezsimje erőszakkal válaszolt. Maduro politikai képzettsége egyébként Chávez általi mentorálásából és egy egyéves a kommunista ifjúsági egyesület által szervezett kubai politikai kurzusból áll. Érettségije sincs. 

Ami a tömeges kivándorlást illeti, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának idei jelentése szerint 2014 óta az ország akkor 28,8 millió lakosából 7,7 millióan hagyták el hazájukat. Ebből 365 500 fő menekültstátuszt kapott, további 1,3 millió igénylése pedig folyamatban van. Mivel ez nehézkes, sajnos sokan a Panama-földszoros veszélyes dzsungelén keresztül (ami Panama Darién tartományát választja el a dél-amerikai Kolumbiától) próbálnak meg átszökni, amit számos bűnszervezet kihasznál és bántalmazza a menekülteket.

A Human Rights Watch a független HumVenezuela civil szervezetet idézve azt írja, a Venezuelában élők közül 14,2 millióan élnek súlyos humanitárius válságban. A gyógyszertárak negyedéből hiányoznak az alapvető gyógyszerek, ahol pedig kaphatóak, ott megfizethetetlenek. Ötmillió ember jelenleg is éhezik.

Aránytalan hadviselés

Bár egy Venezuela és az Egyesült Államok közötti háború korábban valószínűtlennek tűnt, amióta az Egyesült Államok augusztus vége óta mintegy tízezer katonát vezényelt az alig 900 kilométerre lévő Puerto Rico szigetére (az USA társult állama), F-35-ös vadászgépek repültek közel Venezuela partjaihoz és úton van a térségbe az amerikai hadiflotta legnagyobb repülőgép-hordozója, azóta senki nem zárja ki egy amerikai beavatkozás lehetőségét. Ezért is foglalkoznak hadászati és politikai elemzők azzal, hogy összevetik a két ország haderejét. Mint arról már korábban írtunk, Donald Trump amerikai elnök nem ismeri el Nicolás Madurót a dél-amerikai állam legitim vezetőjeként (ahogy egyébként nemzetközi választási megfigyelő és emberi jogi szervezetek sem), ezen felül narkoterroristának nevezte, a Tren de Aragua bűn- és terrorszervezet vezetőjének. Ezzel legitimálja a kongresszusi jóváhagyás nélkül venezuelai (és más latin-amerikai) hajók ellen indított karib-tengeri támadásokat.

Trump - annak ellenére, hogy egyelőre ő támadott - arra figyelmeztetett, hogy a Caracasból felszálló vadászgépeket szó nélkül lelövik, ha veszélyeztetik az Egyesült Államokat. Tette ezt azután, hogy a Pentagon állítása szerint az amerikai haditengerészet egyik hajója körül „erősen provokáló célzattal köröztek” venezuelai vadászgépek.

Bár Maduro állítja, hogy országa készen áll a haza védelmére egy esetleges amerikai támadással szemben, ez a kijelentés még egy laikus számára is abszurd.

Az Egyesült Államoknak összesen 13 ezer vadászgépe van szemben a venezuelai hadsereg 229-ével, amelyek közt orosz Szu-30-asok, iráni drónok és még a nyolcvanas években kiszuperált amerikai F-16-osok vannak. 2006 és 2011 között Caracas 23 vadászgépet, nyolc helikoptert, 12 légvédelmi rakétát és 44 föld-levegő rakétarendszert vásárolt Moszkvától - írja a Newsweek. Az Stratégiai Tanulmányok Nemzetközi Intézete (IISS) 123 ezer venezuelai katonáról, 8 ezer tartalékosról és 220 ezer civil milicistából álló hadseregről ír. A Maduro által Milicia Bolivariana néven létrehozott népi milícia (ami az ország hadseregének egyik ága) az Egyesült Államok fenyegetésére adott válasz. A helyi híradások szerint a jelentkezők között köztisztiviselők, háziasszonyok és nyugdíjasok is vannak.

Ezzel szemben az Egyesült Államoknak 1,3 millió aktív szolgálatban lévő katonája van és közel 800 ezer tartalékosa. Ehhez hozzátéve azt, hogy a venezuelai hadseregben magas a dezertálók száma és a morál is alacsony, nem nehéz a meccs kimenetelét látatlanban megjósolni. Már ha a meccsen csupán két ország vesz részt, és mondjuk a Venezuela gazdaságát olajért cserében megtámogató Kína nem száll be, de elemzők szerint ez szintén irreális elképzelés.

A különbségeket jól megmutatják a katonai célú kiadások is: Caracas 2023-ban négymilliárd dollárt, átszámítva mintegy 1342 milliárd forintot költött hadseregére, ami durván háromnegyede a Magyarországon idén katonai célokra fordított 1752,3 milliárd forintnak. Washington 895 milliárd dollárt költ hadászatra a Global Firepower adatai szerint. A különbség nem szorul magyarázatra.

Hogy Venezuela nem indít majd támadást az Egyesült Államok ellen az borítékolható. De hogy Donald Trump háborút hirdet-e a kőolajban gazdag latin-amerikai ország ellen, arra nem lehet mérget venni.