Várhatóan kompromisszumos megoldás születik Donald Trump amerikai elnök és Hszi Csin-ping kínai államfő között a két ország kereskedelmi vitájában, így valamilyen eredménye biztos lesz a két vezető mai, Dél-Koreában esedékes találkozójának. A tárgyalók -– He Lifeng kínai miniszterelnök-helyettes és Scott Bessent amerikai pénzügyminiszter – Kuala Lumpurban, az ASEAN-csúcstalálkozó alatt folytatott kétnapos egyeztetések során megállapodtak arról, hogy Kína vállalná: egy évig felfüggeszti a ritkaföldfémek, az ehhez köthető termékek, valamint a feldolgozásukhoz szükséges gépek és berendezések exportkorlátozását. Ezek az intézkedések korábban komoly feszültségeket idéztek elő a kereskedelmi háborúban. Peking csak annyit ismert el, hogy „előzetes konszenzus” született. A kínai lépésért cserébe az Egyesült Államok visszavonja a kínai termékekre vonatkozó százszázalékos büntetővámokra vonatkozó fenyegetését. Maga Trump szerdán újságírói kérdésre felvetette a vámok csökkentésének lehetőségét, de részleteket nem közölt.
Az esetleges megállapodás megkönnyebbülést jelentene a piacoknak és a vállalatoknak, mivel korábban akár 155 százalékos amerikai vámemeléstől tartottak november 1-től. Kína októberben szigorította exportellenőrzéseit: a cégeknek részletes adatokat, üzleti terveket, és akár termékfotókat kell benyújtaniuk az exportengedélyhez.
Az Egyesült Államok előzőleg kereskedelmi megállapodásokat kötött más ázsiai országokkal, köztük Kambodzsával, Malajziával, Thaifölddel és Vietnámmal. Ezek révén előnyös hozzáférést kap az amerikai ipar az ezen országokban feltárható ritkaföldfémekhez. Az Egyesült Államok ezekkel a különmegállapodásokkal két legyet akart ütni egy csapásra. Ami a politikai törekvést illeti, az Egyesült Államok lazítani akart a kelet-ázsiai országok Kínától való függésén, gazdasági szempontból pedig
meg akarta kerülni Kínát a ritkaföldfémek beszerzésénél. Ez azonban csak részben sikerülhet, hiszen Kína adja a világ ritkaföldfém-termelésének 70 százalékát.
A ritkaföldfémek nélkülözhetetlenek a modern technológia számára: főként elektronikai, energetikai, orvosi, vegyipari és kommunikációs eszközök, például mobiltelefonok gyártásához használják fel őket. Trump világossá tette: nem akarja, hogy Peking ezzel a kérdéssel „játsszon". Kína azonban garanciákat akar kapni arra, hogy az USA nem tiltja le teljesen a kínai technológiai cégeket.
A csütörtöki dél-koreai Trump–Hszi találkozó tehát a világ két legnagyobb gazdasága közötti törékennyé vált kapcsolatok kulcsfontosságú tesztje. Ám egy átfogó megállapodás rendkívül bonyolult, ami a két ország kapcsolatainak összetett jellegéből is adódik.
Valójában mindkét vezető számára fontos lenne, hogy eredményeket mutassanak fel.
Ezt amerikai belpolitikai érdekek is magyarázzák. A tavalyi amerikai elnökválasztás előtt Trump ígéretei közé tartozott a Kínával szembeni keményebb fellépés. Ugyanakkor az infláció féken tartása, az ellátási láncok működőképessége, az amerikai cégek profitszerzési lehetősége mind arra ösztönzi, hogy legalább egy részleges megállapodást fel tudjon mutatni. A republikánus bázis megosztott: a mezőgazdasági lobbi a kínai felvásárlásokat várja, a tech szektor a technológiaexport-korlátozások enyhítését szeretné elérni.
Peking számára szintén előnyös lenne a feszültség enyhítése, hiszen a vámháború elmérgesedésével tovább lassulna a gazdaság. A megállapodást azonban úgy kell elérni, hogy Hszi odahaza győztesként tűnjön fel. Ráadásul a kínai elnök nem törekszik mindenáron megállapodásra, úgy véli, az idő neki dolgozik. Kínának maradtak aduk a kezében a ritkaföldfémek kiviteli korlátozásán túl is. Ezek közé tartozik a fentanil kérdése és a Tajvan körüli feszültség fenntartása. Az USA azt állítja, hogy kínai gyártók nagy mennyiségben állítanak elő és exportálnak fentanil-származékokat, amelyeket főleg mexikói drogkartellek dolgoznak fel, s így jut be az Egyesült Államokba az opioid, amely évente tízezrek haláláért felelős. Hszi elnök várhatóan bejelenti, hogy hazája visszafogja a fentanil-származékok exportját.
Tajvannal kapcsolatban már kissé más a helyzet, az amerikai elnök nem mutat olyan elkötelezettséget a sziget védelme iránt, mint elődje, Joe Biden. Trump „stratégiai kétértelműséget” képvisel, bár hangsúlyozza az Egyesült Államok katonai fölényét, kerüli, hogy kiálljon Tajvan függetlensége mellett és a Kínával folytatott kereskedelmi tárgyalásokat helyezi előtérbe. Trump több alkalommal kijelentette, hogy Hszi Csin-ping ígéretet tett neki arra: amíg ő van hivatalban, Kína nem indít inváziót Tajvan ellen. Hogy ez ügyben várható-e előrelépés, kérdéses. Az azonban szinte biztos, hogy ma jóváhagyják azt a megállapodást, mely szerint amerikai befektetők szerezhetik meg az ellenőrzést a TikTok amerikai kirendeltsége felett.
További vitapont a két ország között a Boeing kérdése.
Trump elnök megfenyegette Kínát a Boeing repülőgépek alkatrészexportjának felfüggesztésével, ami súlyos csapás lenne Pekingnek, hiszen az ország mintegy 1800 ilyen gépet üzemeltet, ezek pedig folyamatos alkatrészpótlást igényelnek. Kína válaszul 2025 áprilisában felfüggesztette új Boeing gépek átvételét, vissza is küldött néhányat közülük, leállította az új rendeléseket, jelentős bevételkiesést okozva a Boeing számára: több mint 200 gép átadását függesztették fel.
Trump azt is el akarja érni, hogy Kína több amerikai szóját vásároljon, mert ez kulcsfontosságú a mezőgazdaság számára: a kínai piac hagyományosan az USA szójatermésének legnagyobb felvevője, és a kereskedelmi konfliktusok miatt ez az exportlehetőség jelentősen beszűkült, súlyos veszteségeket okozva az amerikai gazdáknak. Az USA szójatermésének mintegy felét exportálja, és ebből korábban körülbelül egyharmad áramlott Kínába. A vámháború következtében Kína alternatív forrásokat keresett főként Brazíliában és Argentínában, így az amerikai szójatermelők piaci részesedése drasztikusan csökkent.
A dél-koreai találkozón olyan témák is szóba kerülnek, amelyek a világgazdaságot közvetlenül érintik. Ezek közé tartozik a globális ellátási láncok biztosítása. Kína évtizedek óta a „világ gyára", az Egyesült Államok pedig a legnagyobb felvevőpiac. 2022-ben az amerikai import mintegy 16 százaléka Kínából érkezett (csökkenés a korábbi 22 százalékos csúcsról), miközben Peking továbbra is az Egyesült Államok legnagyobb kereskedelmi partnere. A kereskedelem összértéke 2024-ben körülbelül 600 milliárd dollárt tett ki. A globális ellátási láncok zavartalan működése azonban minden ország számára elengedhetetlenül fontos. A legfontosabb szektorok – okostelefonok, laptopok, félvezetők, ritkaföldfémek, napelemes panelek, elektromos autók, textil – termelési és értékesítési láncai mélyen összefonódtak. Kutatások szerint ha egy ország (például Vietnam, India vagy Mexikó) helyettesíteni próbálja Kínát mint közvetlen beszállítót, akkor is gyakran kínai köztes termékekre és kínai tulajdonú cégek jelenlétére támaszkodik.
A makrogazdasági stabilitás fenntartása miatt is komoly figyelem hárul a mai megbeszélésekre. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) októberi előrejelzése 3,2 százalékos globális GDP-növekedést jelez 2025-re, szemben a korábbi pesszimistább várakozásokkal. Ez azonban Trump és Hszi Csin-ping megállapodásától függ. Tehát ha a kereskedelmi háború eldurvulna, az IMF szerint a világgazdasági növekedés jelentősen lassulhat. Így nem meglepő, hogy a piaci szereplők figyelme ma Dél-Koreára vetül.
Európa is feszülten figyel
Európának alapvető érdeke, hogy az Egyesült Államok és Kína között enyhüljenek a feszültségek. Egy stabilabb viszony csökkentené az ellátási láncok sérülékenységét, mérsékelné a nyersanyag- és energiaárak ingadozását, és enyhítené a recessziós nyomást az euróövezetben. Ám mindez csak akkor szolgálja az unió érdekeit, ha közben következetesen folytatja kockázatcsökkentő stratégiáját, és megvédi kulcsiparágait – különösen az autó- és akkumulátorszektort. Egy rossz alku stratégiai függésekhez és transzatlanti súrlódásokhoz vezethet, gyengítve az EU pozícióját Pekinggel szemben.
A német gazdaság például kritikus mértékben függ a kínai ritkaföldfémektől: az elektromos akkumulátorokhoz, motorokhoz elengedhetetlen összetevők szinte teljes egészében Kínából érkeznek. A kínai exportellenőrzést érintő intézkedés nyomán katonai felhasználásra jelenleg nem is adnak ki engedélyt, ami a német hadiipart kifejezetten hátrányosan érinti.
A kereskedelmi feszültségek mérséklése javítaná az eurózóna növekedési kilátásait. Ugyanakkor a vámháborúk folytatása újabb gazdasági sokkot okozhatna – figyelmeztet az Európai Központi Bank.
Így alakultak a vámtarifák
2025 áprilisában Trump 125 százalékos vámot vetett ki a kínai árukra (egyes termékeknél akár 245 százalékot, például az elektromos járműveknél), Kína pedig 84 százalékos vámmal válaszolt. Májusban a felek egy keretmegállapodás részeként ideiglenes "tűzszünetet" kötöttek: az USA vámjai jelentősen csökkentek, Kína ugyancsak engedményeket tett. Augusztusban Trump 90 nappal meghosszabbította a vámfegyverszünetet (novemberre tolva a tervezett újabb emelést). A november 10-i határidő kitolása és a keretmegállapodás miatt a két fél 30 (az USA Kínára), illetve 10 százalék (Kína az USA-ra) maximális vámszinten alkudozott. Ha nem születne hosszabb távú megegyezés, olyan magas vámokat vezethetnek be egymás termékeire, amely kereskedelmi embargóval lenne egyenértékű.
