Hollandiában szerdán nem egészen két éven belül a második parlamenti választást rendezik meg. A két voksolás abból a szempontból komoly hasonlóságot mutat, hogy ezúttal is Geert Wilders radikális jobboldali Szabadságpártja (PVV) a nagy esélyes és a valószínűsíthető győztes, ám míg az előző voksolást követően a jobboldali kabinet legjelentősebb pártja lett, ezúttal nem kerül be a kormányba. Akkori szereplését sem tudja megismételni a PVV. Míg 2023-ban 37 mandátumra tett szert, ezúttal 26-34 parlamenti helyet jósolnak neki, a kormányalakításhoz pedig 76 mandátumra lenne szükség a 150 tagú törvényhozásban.
A PVV mára teljesen elszigetelődött a holland belpolitikai palettán. Wilders sokszor úgy viselkedett, mintha ellenzéki politikus lenne, június elején aztán arra utasította minisztereit, hagyják el a kormányt, mert nem értett egyet annak bevándorláspolitikájával. Felrobbantotta a Dick Schoof kabinetjét, amelynél jobboldalibb biztosan nem volt hatalmon Hollandiában az utóbbi évtizedekben.
A különféle közvélemény-kutatások szerint a robbantás óta alig változott a PVV népszerűsége,
azt azonban semmiképpen sem lehet állítani, hogy Wilders számítása bejött volna, mert néhány kisebb szélsőséges párton kívül egyetlen jelentősebb politikai erő sem hajlandó közösködni vele.
Dilan Yesilgöz, a jobboldali VVD vezetője (korábban e pártot irányította Mark Rutte jelenlegi NATO-főtitkár), amely a legutóbbi parlamenti választások során hajlandó volt koalícióra lépni az Orbán Viktorral nagyon szívélyes viszonyban lévő, Magyarország-rajongó Geert Wilders pártjával, most „hihetetlenül megbízhatatlan partnerként” írja le őt, aki saját érdekeit az országa fölé helyezi. Mint mondta, olyan megoldás sem jöhet szóba, mint legutóbb, amikor Wilders nem került be a kabinetbe a személyével szembeni ellenállás miatt. Röviden, a szalmaszőke Wilders jó ideig aligha kerül a hatalom közelébe.
A holland szélsőjobboldali Geert Wilders pártja kilépett a kormánykoalícióbólÖsszeomlott a hágai kormány, lemondott Dick Schoof holland miniszterelnökA választást követő koalíciós felállást ezért az dönti majd el, hogy melyik párt vagy szövetség végez a második helyen. Majdnem biztos ugyanis, hogy a dobogó második fokára felkúszó erő listavezetője lesz a következő miniszterelnök. Az elmúlt hónapokban a kereszténydemokraták (CDA), illetve a Szociáldemokraták és Zöldek Szövetsége (GL-PvdA) fej fej mellett haladt, és az utóbbi időben a D66 progresszív párt is felzárkózott. A D66 elképesztő hajrát mondhat magáénak a legutóbbi, az Ipsos által készített felmérés már a harmadik helyen mérte, 22 mandátumot jósolt neki az iroda, ezzel megelőzné a CDA-t, mindezt úgy, hogy október elején még mindössze 12 mandátumra látták jónak.
A CDA tavasz óta erősödött meg, Henri Bontenbal pártelnöknek sikerült életet lehelnie a kereszténydemokratákba. A kampány finisében azonban komoly hibát vétett, ami sokba kerülhet neki: amikor egy tévéműsorban megvitatták egy fiú esetét, akinek egy protestáns iskolában el kellett titkolnia homoszexualitását, Bontenbal megvédte az oktatás szabadságát, és ennek fontosságát hangsúlyozta, szemben a diszkrimináció tilalmával, amit mellesleg az alkotmány is rögzít. A hagyományosan liberális Hollandiában ez a megjegyzése a felháborodás viharát váltotta ki.
Ebből a szociáldemokraták és a zöldek szövetsége profitálhat. Vezetőjük, Frans Timmermans több évtizedes hollandiai és európai karrierre tekint vissza. Az EU éghajlatvédelemért felelős biztosaként olyan messzemenő döntésekért volt felelős, mint például a 2019 és 2023 között létrejövő zöld megállapodás. A holland választási kampányban a baloldali szövetség a lakosság számára legsürgetőbb kérdésekre összpontosított: az égető lakáshiányra és a magas megélhetési költségekre.
Geert Wilders hosszú árnyékot vet Hollandiára, az egyik koalíciós párt elnöke már sírt és sikoltozottMivel a holland politikai paletta rendkívül széttagolt, hiszen 27 politikai erő indul és
nincs parlamenti küszöb, ezért a legutóbbi felmérés szerint akár 15 párt képviseltetheti magát a következő törvényhozásban, ami rendkívüli módon megnehezíti a kormányalakítási tárgyalásokat.
Ezek a megbeszélések hónapokat vehetnek igénybe. A hollandok persze megszokták azt, hogy türelemmel kell várni, míg felszáll a fehér füst. 2021-2022-ben a tárgyalások 299, 2017-ben pedig 225 napot vettek igénybe. A miniszterelnököt mindkét esetben Mark Ruttének hívták.
Elemzők szerint Hollandia új korszak határán áll: a politikai élet polarizáltabb, mint valaha, a társadalom megosztott. Ha a következő centrista kormány gyenge és instabil lesz, az Wilders malmára hajthatja a vizet – de ha sikerül kompromisszumos, kiszámítható irányítást biztosítani, a radikális jobboldal könnyen visszaszorulhat.
