Az Orbán-rendszert meghaladni nem kell félnünk jó lesz
Választás előtt az ember mérlegel, aztán dönt, és jó esetben tudja, hogyan tovább. Ez a választás azonban most más. Most nem igazán tudjuk, hogyan tovább, hiszen nem ismertek a kialakuló feltételek (erőviszonyokat is mondhatnánk, de fel kellene készülnünk az észérvek világára, az erőt meghagyva a súlyemelésnek és a fizikának, mert úgy van értelme). Egy biztos, rossz úton járunk. Úgy van szuverenitásunk, hogy nincs, úgy van repülőrajtunk, hogy bár sose lett volna. A Magyarországot messze elkerülő „migránsok” és a világ sokszínűségét tagadó genderfóbia elleni küzdelem jegyében építette le az államhatalom a természetes együttműködést nemzettestvérek (és embertestvérek) között. Ilyen hatalmas pénzbőségben ilyen botrányos földbe álláshoz tehetség kell. Vagy őrült hatalomvágy. És minden döntés mellé egy ellenszenves politikus, aki kér valamit cserébe. Húsz százalékot, lojalitást, szavazatot. Aki nekik áruló, az nekünk hős. De mégiscsak létezik valóság. Eddig megnéztük, mit ne csináljunk a szabadsággal. Egérutat (sic) adtunk a közép-európaiaknak. De mostantól oroszlánt lehetne fogatni velünk. Bár egy cirill távoltartási végzés is megteszi a Kreml kormányosának, öldök nélkül, összevont européer szemöldökkel.
