Meglepetés Nobel-békedíj a venezuelai Vasladynek

Hőn áhított Nobel-békedíja nélkül maradt Donald Trump amerikai elnök, az elismerést ugyanis egy teljesen váratlan szereplő kapta: a venezuelai ellenzék fáradhatatlan vezetője, María Corina Machado, akit a venezuelai Vasladynek is szoktak becézni.  Az indoklás szerint „a venezuelai nép demokratikus jogainak fáradhatatlan védelméért és a diktatúrától a demokráciához vezető igazságos, békés átmenetért folytatott küzdelméért” kapta az elismerést.

María CorinaMachadot itthon kevesen ismerik, ám Latin-Amerikában évtizedek óta Hugo Chávez egykori venezuelai diktátor egyik legfőbb ellenfeleként emlegetik. Ezt maga Chávez is elismerte, aki a befolyásos acélkohászati céggel rendelkező családból származó Machadót a szöges ellentettjeként, „finomkodó burzsoáként” jellemezte, aki az "imperialista Egyesült Államok egyik eszköze. Machado ezzel nem foglalkozva mindig is úgy határozta meg magát, mint egy politikus, aki a demokrácia útjára terelné Venezuelát, mielőtt a chávizmus Kubát csinál az országból.

Az 58 éves, háromgyermekes anya egy éve bujkál, azóta, hogy az illegitim módon újraválasztott, buszsofőrből lett Chávez-utód, Nicolás Maduro államfő a tavaly elcsalt választások után üldözni kezdte. A Nobel-bizottság vezetője, Jørgen Watne Frydnes kiemelte, hogy Corina Machado kulcsfontosságú figura volt a venezuelai ellenzék összefogásában, mivel előtte az mélységesen megosztott volt.

2012-ben még Henrique Capriles volt az ellenzék vezéralakja, Machado radikális hozzáállása, vagyis tömegtüntetések szervezése vagy akár az erőszak alkalmazásának gondolata a demokrácia érdekében nem segítette őt a békésebb átmenetre vágyó ellenzék köreiben. Aztán két évvel később jött a fordulat: Machado kampánya középpontjába helyezte a közel már nyolcmillió elmenekülő, kivándorló venezuelait, ezzel megnyerve a nép támogatását, amit az ellenzék sem tudott figyelmen kívül hagyni.

Kicsit hátrébb lépve: Machado 1967-ben született a venezuelai fővárosban, Caracasban. Édesapja az acéliparban dolgozott, édesanyja pszichológus. Henrique Machado Zuloaga a neves SIVENSA nevű cég tulajdonosa volt, amit 1948-ban alapított és a 90-es évek elejére a legnagyobb acéltermelővé vált Venezuelában, egészen a kormány általi államosításokig. María Corina Machado ipar mérnökként végzett, majd az Andres Bello Katolikus egyetemen tanított. Közügyekkel 1992-ben kezdett el foglalkozni, ekkor alapította meg a Fundación Ateneat, amely a hátrányos helyzetű utcagyerekeknek volt hivatott segíteni. 2002-ben társ-alapítója lett a Súmate nevű választási megfigyelő szervezetnek, amely évtizedek óta dokumentálja és figyeli a venezuelai választásokat. Ekkor otthagyta a non-profit szervezeteket, hogy ne szennyezze be őket a politikai állásfoglalása. A Súmate megalakulása egyébként egy véletlen eredménye volt: Machado és a másik pártalapító, Alejandro Plaz összefutottak, szóba került, mennyire aggódnak Venezuela jövőjéért, és perceken belül arra jutottak: tenniük kell valamit.

Machado később csatlakozott a Vente Venezuela (Gyere, Venezuela!) mozgalomhoz, de 2012-ben radikális nézetei miatt nem őt választották ellenzéki elnökjelöltnek. A jelzőt a fent már említett okok mellett arra is alapozták, hogy állítólag jelen volt a Miraflores elnöki palotában amikor 2002-ben Chávez ellen puccskísérlet hajtottak végre. Ezt Machado a mai napig tagadja. De érdekes kettősség volt ez egy olyan országban, ahol a puccskísérlet "áldozata", vagyis Chávez maga is puccskísérletek után került hatalomra. 2005-ben napvilágot látott egy fotó is, amin az Ovális Irodában ül George W. Bushsal, amivel a Chávez-pártiaknak az amerikai imperializmus képviselője lett, az ellenzéknek viszont egy potenciális vezető-jelölt.

Hugo Chávezzel neki volt a legerősebb szóváltása a parlamentben, egyenesen tolvajnak nevezte 2012-ben az akkori elnököt, aki egy évvel később meghalt. Utódja, a ma is hatalmon lévő Nicolás Maduro 2013-as győzelmekor a venezuelai ellenzék rájött, hogy a chávisták kezében lévő választási rendszeren keresztül esélytelen a rendszerváltás. A Machado, Leopoldo López és Antonio Ledezma által alapított La Salida (A kiút) mozgósítani kezdte a tömeget, amik véres utcai harcokhoz vezettek. A diáktüntetések 2014 májusában egy hónapra megbénították az országot, amire a kormány brutális választ adott: 44 ember meghalt és rengetegen kerültek börtönbe. Leopoldo Lópezt letartóztatták (2019-ben az ellenzéki felkelésben kiszabadították házi őrizetéből, azóta száműzetésben él), Machadot pedig a hatalom kényszerrel kizárta a nemzetgyűlésből.

Az új Nobel-díjas 2023-ban, az ellenzék összefogása érdekében kicsit enyhített nézetein, és megpróbált (ha már neki megtiltotta a kormányzat) támogatásával több más ellenzéki jelöltet a közös ellenzéki koalíció, a Plataforma Unitaria (Egyesítő Rendszer) színeiben, demokratikus úton hatalomra juttatni. Hiába.

Idén év elején Machado előmerészkedett a bujkálásból, hogy részt vegyen egy caracasi tüntetésen. A rezsim azonban erőszakkal elfogta, bántalmazta, kihallgatta, majd elengedte. Az esetet a Maduro-kormány tagadta, a Human Rights Watch azonban fotó és videófelvételek hitelesítésével megerősítette, hogy az eset megtörtént. Machado azóta az országon belül bujkál, így nem valószínű, hogy személyesen át tudja majd venni a díjat.

Donald Trump és a Nobel-békedíj: megszállottság, mítoszépítés

Donald Trump amerikai elnöknek számtalan fixációja van. A Big Mac és szőkített hajon kívül a Fehér Ház körüli gyep is (amit nemrég szövetségese, Charlie Kirk politikai aktivista halála után látott érdemesnek kiemelni), de szorosan a sorban ott volt mindig a Nobel-békedíj is. Donald Trump ezt a maga szerény stílusában többször is így jelezte: járna neki.

Az amerikai elnök már előző ciklusa alatt is úgy érezte, sokkal inkább megérdemelné, mint elődje, Barack Obama. Ezt a napokban is hangoztatta a Nobel átadás közeledtével, mondván "semmiféle tisztelettel nem viseltet iránta mint államfő", de azt el kell ismerje, hogy nála "sokkal jobban tudott lejönni a lépcsőn." Donald Trumpot 2025-ben többen is előterjesztették a díjra, köztük fő szövetségesei, az izraeli kormányfő Benjamin Netanjahu és Hun Manet kambodzsai miniszterelnök. Az amerikai kongresszus több republikánus tagja is jelölte Trumpot, és Örményország és Azerbajdzsán vezetői pedig közös nyilatkozatban fejezték ki támogatásukat. De maga is keverte a körülötte folyó lobbitevékenységet: a republikánus politikus minden eszközzel próbálta elérni, hogy a történelem béketeremtőjeként jegyezzék. Úgy látszik, ez nem jött össze. Elemzők szerint ez a törekvés egyébként egyértelműen a politikai önigazolás része: Donald Trump a nemzetközi presztízsen keresztül akarja visszaállítani vezetői hitelességét. A „békezsarolás” narratíváját használja kampányeszközként is: az üzenet egyszerre épít hősi szerepre és a sérelem érzésére, hogy a nemzetközi elit „méltatlanul nem veszi elég komolyan” őt. Erőfitogtató intézkedéseinek, fenyegetéseinek is egy jelentős része inkább egóról, mintsem politikai célokról szólnak, hiszen folyamatosan megmásítja azokat.

Előző ciklusában fő érvként az Abraham-egyezményeket említette, amelyek az Egyesült Arab Emírségek, Bahrein és Izrael közötti diplomáciai kapcsolatrendezést hozták el 2020-ban. Most másik hivatkozási pontja az úgynevezett „hét háború befejezése” narratíva volt, vagyis hogy szerinte elnöksége alatt már legalább hét fegyveres konfliktust „szüntetett meg” vagy „fékezett le”. Köztük van a Szerbia és Koszovó közötti konfliktus, ami valójában nem igaz, mivel Szerbia máig nem ismerte el Koszovó önállóságát, és a koszovói szerb kisebbség helyzete sem javult. A kelet-kongói konfliktus megoldását is emlegeti, pedig nem sikerült tartósan megoldania, mivel az általa közvetített megállapodásnak nem része az M23 milícia, amely nélkül nem megvalósítható a béke. Donald Trump azt is állította, hogy békét közvetített Etiópia és Egyiptom között. Bár Kairó korábban háborúval fenyegetőzött, szakértők szerint a két ország közötti konfliktus a legnagyobb jóindulattal sem volt nevezhető háborúnak. A legnagyobb visszhangot talán az India és Pakisztán között kiújult kasmíri konfliktus váltotta ki, és itt az amerikai elnök által hangoztatott béketeremtő szerep valóságtartalmát már a megállapodás másnapján megkérdőjelezték. Irán és Izrael között is állítja, békét köttetett, ám a tűzszünet nagyon gyenge lábakon áll és a konfliktus közel sem került rendezésre. A Thaiföld és Kambodzsa közötti határvitát is állította, hogy rendezte, ám a megállapodásban a thai fél szerint nem volt szerepe, és a határvita véglegesen nincs rendezve. Donald Trump legnagyobb súlyú kezdeményezése az örmény–azeri béke amerikai garantálása volt. A két ország viszonyának rendezéséről szóló paktumot a felek a Fehér Házban parafálták augusztus 8-án. Ám a dokumentumot még nem véglegesítették: Azerbajdzsán arra vár, hogy az örmény alkotmányból töröljék azt a passzust, amely a bakui vezetés szerint területi követelésként értelmezhető. Ez pedig még nem történt meg. És akkor ezek mellé az izraeli-palesztin konfliktus rendezését említi, amely béke első szakaszának elindítását gyorsan a díjkiosztás előtt egy nappal nyélbe is ütötte.

A New York Times szerint idén 338 jelölt volt a békedíjra, 244 személy és 94 szervezet. Összevetésül tavaly 286 jelölés érkezett be a bizottsághoz, a csúcs 2016-ban volt 376-tal.

A Le Monde elemzése szerint a Nobel-békedíj iránti megszállottság Donald Trump számára „a történelem újraírásának kísérlete ”: ha elnyerte volna, a díj átkeretezhette volna vitatott elnökségét. Ez most egyelőre nem jött össze.