„Reméljük, hogy a lehető legrövidebb időn belül az összes kekvát megszüntetik”

A Tisza-kormány első alaptörvény-módosítási javaslata a miniszterelnöki tisztség betöltésének nyolc évben való maximálása mellett a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványokat (kekva) érinti. A Melléthei-Barna Márton és Hantosi István által jegyzett javaslat szerint a kekvák alapítói jogait a kormány gyakorolja majd, a vagyonuk pedig visszakerül az államhoz, amely akár meg is szüntetheti az alapítványokat. A kekva-rendszer megszüntetése vagy átalakítása azért különösen fontos az új kormány számára, mert ez kulcskérdés a befagyasztott EU-s források hazahozatalának szempontjából, elsősorban az Erasmus+ és a Horizon Europe programokba való visszakapcsolódás miatt, de összefügg azzal is, hogy az ország hozzájuthasson a Kohéziós Alap illetve a Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz (RRF) pénzeihez.

Utóbbi lehívási határideje nagyon szoros, idén augusztus 31-e. Éppen ezért a szükséges törvénymódosításoknak legkésőbb június-július folyamán meg kell történnie, ennek első állomása lehet a közérdekű vagyonkezelői alapítványok államosítása.

Egyelőre nyitott kérdés, hogy pontosan mi következik ez után. Megszüntetik a kekvákat, vagy új kuratóriumokat jelölnek ki, és valamilyen módon moderálják az az alapítványok hatáskörét a felsőoktatási intézmények fölött. Ez még az alaptörvény-módosításból nem látszik, de eggyel közelebb léptünk ahhoz, hogy ezt előbb-utóbb ténylegesen megtudjuk – nyilatkozta a Népszavának Kováts Gergely, Budapesti Corvinus Egyetem kutatója, aki kollégáival több éve kutatja az egyetemi modellváltás hatását. Kováts Gergely munkatársaival, Derényi Andrással és Rónay Zoltánnal a Telexnek írott cikkben arra tett javaslatot, hogy a problémát két lépésben kezelje a kormányzat.

és újraszabályoznák az alapítvány és egyetem hatásköreit. Így véleményük szerint biztosítani lehetne az egyetemek autonómiáját, valamint az egyetemi polgárok bevonásával és a közpénzek felelős felhasználásával kapcsolatos kívánalmakat, kielégítve EU-s támogatásokhoz való hozzáférés feltételeit. Második lépésben, a következő 1–2 év során az egyetemek bevonásával alakítanák ki az új intézményirányítási modellt.

Első lépésnek tartja az alaptörvény-módosításban foglaltakat Ligeti Miklós a Transparency International Magyarország jogi igazgatója is. Elindultunk egy hosszú úton, és reméljük, hogy ez a sok lehetőséget kínáló szabályozás végül abba az irányba fog mutatni, hogy a lehető legrövidebb időn belül az összes kekvát megszüntetik, ezt a szervezeti formát átadják az enyészetnek és a jogtörténeti emlékezetnek, az ott levő vagyont pedig visszaveszik állami kezelésbe – mondta lapunknak Ligeti Miklós. A jogi igazgató szerint ha az alapítványok megszüntetése többlépcsős folyamat lesz, akkor fontos lenne, hogy addig is szigorú összeférhetetlenségi szabályokat hozzanak a kuratóriumok működésére, a tagok mandátumának idejére, és jelöljék ki a megszüntetés legkésőbbi határidejét és a menetrendjét is.

Bár a „kekvásítás” elsősorban a felsőoktatási intézményeket érintette, de ebben a konstrukcióban működik például a Fidesz legfontosabb ideológiai háttérintézményének számító Mathias Corvinus Collegium (MCC), és a Lázár János-féle Jövő Nemzedék Földje Alapítvány is, amely a Mezőhegyesi Ménesbirtokot kezeli.

A 2019-ben kezdődött modellváltás során 22 állami egyetem került kekva- alapítványok tulajdonába és fenntartásába, ezeken kívül mindössze 4 állami intézmény maradt, valamint a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, amely pénzügyileg mindig is kiváltságos, irányítását tekintve pedig nagyon direktív helyzetben volt a többiekhez képest. Abban, hogy a modellváltás hogyan valósult meg, nagyon nagy különbségek voltak az egyes intézmények között, a törvényi szabályozás nagyon nagy szabadságot adott az egyetemeket működtető alapítványoknak és azok kuratóriumainak abban, hogy milyen döntéseket vonnak magukhoz és hogyan alakítják ki a belső intézményi gyakorlataikat, ugyanakkor jellemzően ők döntenek a gazdálkodási, pénzügyi jellegű kérdésekről.

A modellváltáskor az egyetemek alapítványai különböző vagyonelemeket kaptak. A Budapesti Corvinus Egyetem például több szempontból is egyedülálló módon jelentős mennyiségű Mol- és Richter-részvényt, valamint nagy értékű ingatlanokat kapott. Ugyanakkor Kováts Gergely tudomása szerint

A Magyar Állami Számvevőszék összesen körülbelül 3000 milliárd forintra mérte ezt az összeget, amelynek számottevő része Ligeti Miklós szerint „holt vagyon”, vagyis egyetemi épületek, földek, klinikák. Valamivel kevesebb mint a fele egyéb vagyonelem, például MOL és Richter-részvények, termőföldek, szállodák, és készpénz. (Az MCC például csak készpénzben 132 milliárdot kapott a Magyar Államkincstártól.) Ligeti szerint nincs kizárva, hogy a vagyon egy részét már elköltötték vagy eltüntették az alapítványok, ezzel kapcsolatban „még sok csalafintaság kiderülhet”, de amit lehet, vissza kell szerezni.

Polónyi István oktatáskutató szerint az egész rendszer lényege éppen az elszámoltathatatlanság volt, a Fidesz egy olyan konstrukciót próbált alkotni, amivel arra az esetre is bebetonozták a hatalmukat a felsőoktatásban, ha kormányváltás történne. A kétharmaddal azonban nem számoltak. Ennek ellenére ő úgy gondolja, nagyon nehéz lesz feltárni, hogy hogyan gazdálkodtak ezek az alapítványok. Márpedig tudható, hogy nem sikerült mindenhol jól bánni a pénzzel, nagy publicitást kapott a kecskeméti Neumann János Egyetem esete, amely az Állami Számvevőszék jelentése szerint több mint 120 milliárd forintnyi, az államtól egyetemfejlesztésre kapott vagyont veszíthetett el az MNB alapítványokon keresztül. Mindez úgy történt, hogy az összeg befektetéséről szóló döntésre az egyetemnek nem is feltétlenül lehetett rálátása, ez teljes egészében a kuratórium döntése volt.

Az Európai Unió a kezdetektől fogva kifogásolta a közérdekű vagyonkezelői alapítványok és azok kuratóriumainak működését és kizárta az Erasmus+, illetve a Horizont kutatási programokból a magyar diákokat és kutatókat, ami a területet ismerő szakértők szerint drámai következményekkel járt a felsőoktatás és tudományos élet számára. Az ötfős alapítványi kuratóriumokba a kezdetektől jellemzően politikai-, vagy a politikához kötődő gazdasági szereplőket ültettek, később az EU aggályaira válaszként a Fidesz miniszterei kiléptek ezekből a testületekből, de továbbra is főleg politikai kinevezettek vezetik őket.

Mint ahogy az is, hogy a kormány választja ki az összes szereplőt, akik élethosszig ülhetnek a pozíciójukban, az egyetemi polgárság pedig egyetlen tagot sem delegálhat és nem is kérheti számon a testületet esetleges hibás döntés, rossz gazdálkodás esetén. Polónyi István szerint a kekvák átalakításával vagy megszüntetésével nem fejeződhet be a felsőoktatás megújítása, nagyon fontos, hogy az egyetemi polgárság visszakapja a demokratikus beleszólás lehetőségét az intézmények vezetésébe. A NER évei alatt a felsőoktatási intézmények rektori székeibe is jellemzően a Fideszhez hű szereplők kerültek, akik sok esetben nem élvezték a diákok és az oktatók támogatását. Az sem tűnik véletlennek, hogy Merkely Béla, aki a Semmelweis Egyetem (SE) rektoraként a Magyar Rektori Konferencia (MRK) elnöke, a 444 megkeresésére azt mondta, hogy szerinte a modellváltó egyetemek egész biztosan nem térnek majd vissza az állami egyetemek működési módja felé. Feltételezhető, hogy a bármilyen működési modell felé viszi is a kormányzat a jövőben a kekvásított egyetemeket, a rektorok egy részének ellenállásával is számolnia kell. Polónyi szerint éppen ezért a felsőoktatás megújítását, új szenátusi, majd új rektorválasztásokkal kellene folytatni.