Oroszország;Orbán Viktor;Vlagyimir Putyin;titkosszolgálatok;

Putyin és Orbán 2009 óta ápol jó viszonyt – a magyar kormányfő Európa legelkötelezettebb oroszbarát politikusa

Palotás János: Putyin vagy Lavrov a tartótiszt

Számomra ma már nem az a kérdés, hogy Orbán Viktor Moszkva ügynöke-e, hanem sokkal inkább az, hogy a miniszterelnök egyedül tartja oly szorosan a kezében a magyar kormányt Moszkva érdekében, vagy ma már a kabinet más tagjait is beszervezte az orosz titkosszolgálat.

Simicska Lajostól 2015 óta tudjuk, hogy Orbántól a beszervezett ügynöki tevékenység már egyetemista korában sem állt távol, és rendszeresen jelentett a Kádár-rendszer titkosszolgálatának róla és egyetemista társairól. Orbán, bár tagadta Simicska állítását, de sosem indított vele szemben jogi eljárást, ami – az állítás súlyosan terhelő volta miatt – maga a beismerés Orbán részéről. Egy magyar oknyomozó publicista számára közvetlen bizonyítékot felmutatni e kérdések megválaszolására, többnyire lehetetlen vállalkozás. Ugyanakkor, ha hosszú időn át, kellő szakértelemmel figyeli a történéseket, egyre közelebb és közelebb kerülhet a – mi és miért történik – kérdések megválaszolásához.

Történelmi tény, hogy Orbán Viktornak, a saját emlékezetén túlmenően, semmi köze nem volt a szovjet csapatok kivonásához. A csapatkivonására felszólító beszédet (1989. június 16. – Nagy Imre és mártírtársai újratemetése) hónapokkal megelőzően már javában folyt az szovjet egységek kivonása. Az első ezredek 1989. április 25-én hagyták el Magyarországot a Németh Miklós kormányával kötött megállapodás alapján. Orbán a beszédét követően kizárólag oroszellenes nyilatkozataival hívta fel magára a figyelmet, kijelentve, hogy nekünk a Nyugathoz kell igazodnunk.

Ezért megmagyarázhatatlan, hogy mit is keresett Orbán 2009. november 21-én egyedüli európai politikusként az Egységes Oroszország Párt Szentpéterváron tartott, az orosz belpolitikában rendkívüli fontossággal bíró kongresszuson. Az orosz állampárt Vlagyimir Putyin elnöklete mellett ekkor hetven százalékos mandátumtöbbséggel irányította Oroszország bel- és külpolitikáját. Tény az is, hogy a kongresszus idején igen szokatlan módon

az orosz elnök mintegy félórás négyszemközti találkozón fogadta Orbánt, aki Putyin ajtaján még úgy lépett be, mint Európa egyik leginkább oroszellenes politikusa, majd Európa máig legelkötelezettebb oroszbarát politikusaként jött ki onnan.

Arról, hogy mi történt Putyin szobájában, számos kevésbé, illetve inkább valószínűsíthető feltételezést ismerünk. A valószínű feltételezések közül kiemelkedik a Free Russia, Putyin sokadik magyarországi útját elemző, 2017 februárjában közzétett cikke. Az írás szerint a novemberi kongresszust megelőzően, meglepetésre, Oroszországban szabadlábra került az FBI körözési listáján pénzmosás, csalás, sikkasztás és főként zsarolás miatt akkor előkelő helyen szereplő, nemzetközileg is ismert bűnszervezetet vezető Szemjon Mogiljevics. Az írás szerint Mogiljevics szabadon bocsájtása fejében vádalkut kötött a legfelső orosz vezetéssel. Ennek során mások mellett kompromittáló dokumentumokat, videófelvételeket adott át Orbán Viktorról, többek között piszkos pénzek átvételéről abból az időből, amikor Mogiljevics Budapesten élt, és innen irányította a nemzetközi bűnszervezetét.

Fontos tudni, hogy Putyin rögtön a jogi egyetem elvégzése után, 1975-ben az orosz titkosszolgálatnál, a KGB-nél helyezkedett el. Kezdetben a beszervezés, majd a külföldi hírszerzés volt a legfontosabb feladata, hol Moszkvában, hol Leningrádban, hol az egykori NDK drezdai KGB-kirendeltségén dolgozott. Tizenöt évig szolgált a KGB tisztjeként, közvetlen tapasztalattal rendelkezett a hazai és a külföldi beszervezés terén, amelynek eszköztárában kiemelt helyen szerepelt a zsarolás és az „üzleti ajánlat” külön-külön, illetve együttes alkalmazásuk is.

Az Orbán Viktor gondolkodásában 180 fokos fordulatot hozó Putyin-találkozót követően, de még a 2010. április 11-i országgyűlési választások előtt Orbán két meghatározó „üzletembere”, Simicska Lajos és Nyerges Zsolt Moszkvába utazott. A két üzletember egyenesen a hírhedt Lubjanka térre tartott, ahol a KGB-utód FSZB (1995 áprilisát követő nevén, Szövetségi Biztonsági Szolgálat: FSZB) székházában az orosz titkosszolgálat egyik felső vezetőjével tárgyaltak a lehetséges „üzleti” együttműködésről.

Tény, hogy már a 2009-es Putyin-Orbán találkozó üzleti ajánlata az olcsó orosz fosszilis energia szállításában rejlő érdekeltségről szólt. Az is tény, hogy ma már Magyarország a legnagyobb uniós vásárlója Putyinnak, miközben a magyar lakosság az Európai Unió legdrágább energiaszámláját fizeti részben közvetlenül, részben a termelők és a szolgáltatók részére – a beszerzési ár sokszorosáért biztosított energiaköltségeknek a termékek és a szolgáltatások árán keresztüli áthárításával.

Gazdasági szakértőként számomra ahhoz nem férhet kétség, hogy Orbán közvetlenül és a NER egésze

2010 óta csak az orosz fosszilis energia közvetítőkön keresztüli beszerzése útján legalább ötezer milliárd forintnak (!) megfelelő haszonra tett szert, azaz csak ezen a területen legalább ennyivel rövidítette meg a magyar embereket, 

és gazdagította a saját és a NER vagyonát.

A demokratikus jogrend a jog oldaláról is ismeri és elfogadja a közvetett bizonyítást. Nyilván annak a bírói ítéletnek, amely kizárólag közvetett bizonyításon alapszik, sokkal szigorúbbak az elvárásai, mint amikor egy szakvélemény, vagy egy publicisztika vezet le valamit, közvetett bizonyításra alapozva. De azért a szakértő és a publicista is kockáztat, méghozzá a hitelességét, ha később kiderül, hogy a következtetése súlyos tévedéseket tartalmazott. A közvetett bizonyítás köznyelven és a jog nyelvén is azt jelenti, hogy nem az eredeti állítás – itt Orbán függősége Moszkvától – kerül bizonyításra, hanem más tényeket bizonyítva, azok együttese mutat rá arra, hogy az eredeti állítás alapos, ellentmondásmentes. A Kúria 2015-ben kimondta (BH 2015, 201.), hogy „Közvetett bizonyítékok alapján is megállapítható a bűnösség, ha azok egymással összhangban, kizárják az ártatlanság lehetőségét.”

Alább néhány kiemelés azon történések közül, amelyek igazolják Orbán orosz érdek melletti fellépését, miközben azok kifejezetten ellentétesek a magyar érdekekkel.

– A 2009-es Orbán-Putyin találkozót követően, 2010 és 2025 között Vlagyimir Putyin négy alkalommal kereste fel Magyarországot Orbán meghívására, míg a magyar kormányfő nyolcszor látogatott el Oroszországba. Ezt egészítette ki még legalább egy alkalom (Peking, 2023). Az EU egyik legkisebb országának miniszterelnöke a találkozások gyakoriságában az összes uniós államfőt, miniszterelnököt megelőzve, átlagosan minden évben legalább egy alkalommal találkozott az orosz vezetővel.

A találkozások gyakorisága jelentősen meghaladja mindkét ország esetében a szokásos kapcsolattartással magyarázható mértéket; Magyarország esetében különösen, hiszen a hivatalos szövetségi rendszerén kívül eső, nem szomszédos államról van szó. 

Ez Oroszország oldaláról is igaz. Más a helyzet akkor, ha az orosz érdek oldalán megjelenik a zavarkeltés és az információgyűjtés az Európai Unió és a NATO rendszerében. Ez esetben már érthető és igazolható is Putyin és Orbán gyakori és igen szoros kapcsolata. Ezen túlmenően az is okkal vélelmezhető, hogy Orbán személye az orosz titkosszolgálati rendszerben közvetlenül Putyin alá rendelt, így Orbán tartótisztjének az orosz elnököt tekinthetjük.

Fontos tudni, hogy az orosz politikai rendszerben a Kreml és az FSZB nem független hatalmi központok, hanem egymással átfedésben működő, egységet képező struktúrák. Putyin elnök maga az FSZB vezetőjeként tűnt fel, és hatalomra kerülése óta a biztonsági szervek embereiből építette fel a politikai elit legbelső körét. A nyilvános orosz jog szerint is az FSZB közvetlenül az elnök, Vlagyimir Putyin alá rendelt szervezet.

– Jelen írásom kiemelt aktualitását egy nemzetközi oknyomozó együttműködés eredményeként a Direkt36 magyar tényfeltáró portál, valamint német Paper Trail Media, a német Der Spiegel, a belga De Tijd és az osztrák Der Standard által együtt feltárt tények adták, melyeken keresztül megismerhettük, hogy miként próbált a magyar Információs Hivatal (IH) Brüsszelben, uniós intézményekben dolgozó, elsődlegesen, de nem kizárólagosan magyar munkatársakat beszervezni 2012 és 2017 között.

A magyar hírszerzési tisztek „diplomatafedésben”, a magyar állandó képviselet fedésében végezték beszervezési tevékenységüket mindaddig, amíg a hálózat irányítója (sajtóhírekben a neve ’V’) viszonylag dilettáns módon le nem bukott, amelynek következtében Brüsszelben az egész magyar hírszerzőhálózat kompromittálódott, gyakorlatilag szétesett. Számomra nem kétséges, hogy a hálózatot azóta Orbán utasítására újra felállították.

A magyar hírszerző szervek elsődlegesen az Európai Unió Parlamentjének és az Európai Unió Bizottságának, valamint a NATO Brüsszelben székelő európai szervezetének nem nyilvános, főként döntés-előkészítő anyagaira voltak kíváncsiak – miközben tény, hogy ezen információk beszerzéséhez és birtoklásához nem fűződik magyar érdek. Az úgynevezett „hetedik cikk szerinti eljárás” Magyarországgal szemben ugyanis csak később, 2018. szeptember 12-én indult el hivatalosan, így erre sem lehet hivatkozni.

Ha a Brüsszelben történtekhez hozzávesszük az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) 2025. május 9-i bejelentését arról, hogy letartóztattak két, a magyar katonai hírszerzés által beszervezett ügynököt, akik elsődlegesen Kárpátalja támadható pontjairól, majd az ukrán frontvonalról próbáltak adatokat gyűjteni, akkor már két olyan magyar titkosszolgálati eseményről tudunk, amelyekhez magyar érdek nem, de orosz annál inkább fűződik.

A magyar hírszerzés orosz alárendeltségét példázza az is, amikor a magyar hírszerzés a parlament nemzetbiztonsági bizottságának 2025. február 4-i ülésén olyan álhírt igyekezett alátámasztani, mely szerint az ukrán állam lejárató kampányt indított és finanszíroz a magyar miniszterelnökkel szemben. – Végül magyarázat és magyar érdek nélküli tény, hogy az Európai Unió több szankciós csomagját, így a legutolsó kettőt, a 17. és a 18. csomagot is Orbán csak akkor volt hajlandó megszavazni, ha abból kiveszik az általa nevesített orosz oligarchákat.

Vélelmezhető, hogy Putyin az érdekkörébe tartozó orosz oligarchákon keresztül segíti Orbán és a NER piszkos pénzeinek tisztára mosását, valamint számos korrupciós üzlet lebonyolítását. Ilyen lehet az energiahordozókon túl, a Covid-19 járvány idején beszerzett orosz vakcinaimport is.

További kérdés, hogy Orbán Viktoron kívül feltételezhető-e valamely másik magyar kormánytag érintettsége az Oroszország beszervezett ügynökeként.

Miként arra az írásom címében is utaltok, határozott véleményem szerint ma már elégséges közvetett bizonyíték igazolja azt is, hogy Szijjártó Péter, Magyarország külgazdasági és külügyminisztere közvetlen érintettségben áll az orosz titkosszolgálattal, 

amely viszony a magyar szuverenitást súlyosan sértő kapcsolat. Okkal vélelmezhető az is, hogy Szijjártó beszervezésére Orbán és Putyin jóváhagyása mellett került sor.

A rendelkezésre álló közvetett bizonyítékok alapján azt is megalapozottan ki lehet jelenteni, hogy Szijjártó Péter közvetlen kapcsolattartója, ha úgy tetszik, a kapcsolattartó tisztje nem más, mint Szergej Lavrov, Oroszország külügyminisztere.

Szijjártó Péter 2010 és 2022 között közel 20 alkalommal, míg 2022 és 2025 között legalább 13 alkalommal járt Oroszországban, többnyire Moszkvában, és szinte mindig Szergej Lavrov tárgyalópartnereként egyeztetett az orosz elnök aktuális gazdasági és/vagy külpolitikai elvárásairól. 2022 és 2025 között egyedül Szijjártó többször tárgyalt Moszkvában, mint ebben az időszakban az összes többi nyugat-európai szövetséges ország külügyminisztere.

Idetartozik, hogy 2021 második fele és 2024 között az orosz titkosszolgálatok szabadon olvasgathatták a Külgazdasági és Külügyminisztérium belső levelezését, és más érzékeny adatokat, mely adatokból maguk az orosz titkosszolgálatok szivárogtattak ki kényes tartalmakat. Az időszak hossza és egyéb információk alapján az is valószínűsíthető, hogy Szijjártó Péter tudott a Külügyminisztérium számítástechnikai rendszerében történő orosz behatolásról és nem tett semmit ellene.

Külön elemzést érdemelne, de itt most csak kiemelem, hogy 2010 után Szijjártó volt az egyetlen nyugat-európai vezető, aki megkapta az orosz állam által külföldi állampolgárnak adható egyik legmagasabb kitüntetését, a „Barátság Érdemrendet”. A kitüntetést 2021. december 30-án Moszkvában meglepő módon maga Lavrov adta át Szijjártónak.

Az is megérne egy önálló kutatómunkát, hogy mit keresett 2025 szeptember közepén Szijjártó Péter Belaruszban éppen akkor, amikor zajlott a Zapad-2025 (magyarul: Nyugat-2025) belarusz–orosz közös hadgyakorlat, és mit kerestek ott a magyar megfigyelők, akikről a fehérorosz hírügynökségek úgy nyilatkoztak, magyar NATO-megfigyelők?

A 2010–25 közötti események áttekintése során arra a következtetésre jutottam, hogy az Orbán-kabinet további tagja közvetlenül ugyan nem került beszervezésre orosz részről,

de az orosz függőségről, és az orosz érdekek mindent megelőző kötelező (!) képviseletéről több kormánytagnak, így különösen Rogán Antalnak és Szalay-Bobrovniczky Kristófnak is tudnia kell.

Meggyőződésem, hogy az amerikai, angol, a francia, a német titkosszolgálatok nem csak „hallottak” az itt leírtakról, hanem széles körben úgynevezett „perdöntő” bizonyítékok sokaságával is rendelkeznek mind az Orbán-rezsim zsarolt voltáról, mind a rezsim szolgálataiért kapott ellenértékekről. Ha pedig ez így van, és nagyon úgy tűnik, hogy így van, akkor kérdés: mi az az ok, amiért hallgatásukkal cserben hagyják egy uniós tagállam állampolgárait? Én a jövőben mindent meg fogok tenni azért, hogy a szótlan titkosszolgálatok megszólaljanak!

Igaz, a Krasznahorkai Hegyre mászás Sziszüphosz abszurd cselekvéséhez fogható, akit az istenek arra ítéltek, hogy fölvigye a követ a hegyre, ahonnan az kegyetlen könyörtelenséggel legördül a mélybe, ez bizony velünk is megtörténhet, mert nem értjük a szóbokrokat, nem tudunk átvágni a mondatbozótokon, nincs kapaszkodónk a síkos köveken.