Nem éri meg az orosz földgáz, Magyarország számára egyre kockázatosabb és drágább a keleti energiabeszerzés

Egykori szovjet megszállás ide, levert forradalmak oda, a különböző kelet-közép-európai csoportok Oroszországról alkotott véleménye gyökeresen eltér - indítja a Másfélfok nevű környezetvédelmi oldalon megjelent elemzését Deák András, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukács Intézet tudományos főmunkatársa.

Nincs ez másképp a gáziparban sem.

A térség a Szovjetunió felbomlása ellenére egészen a 2010-es évek közepéig lényegében csak orosz fűtőanyagot vett. Ez a földrajzi közelség mellett az örökölt rendszerekből, szerződésekből, a megszokásból és az iparági gondolkodásból fakadt. A változó biztonsági környezet, így kiváltképp a Krím-félsziget 2014-es orosz elfoglalása miatt, a litvánok, a lengyelek és részben a csehek, akár drágább, megbízhatóbb forrást kerestek. A többiek viszont nem hajoltak anyagi áldozatokra és így a gázra változatlanul egyszerű termékként tekintettek. Magyarország és Szlovákia az Ukrajna elleni 2022-es orosz támadás óta is ragaszkodik az orosz energiahordozókhoz.

Pedig az orosz olajellátást ellensúlyozandó az Adria-kőolajvezeték már 1970-es évek óta összeköti a magyar finomítót az omisalji kikötővel. Az Antall-kormány pedig a Hungary-Austria Gas (HAG) vezetékkel teremtett nyugati kapcsolatot. Bár ezek a csövek sokáig üresen álltak, biztonságot jelentettek, sőt, a HAG 2010-re meg is telt.

Európa orosz gázellátásának a Moszkva és Kijev közötti viták miatti, 2009 eleji, néhány hetes leállása alapvető változásokat indított el. Vlagyimir Putyin ekkor döntött az Ukrajnát elkerülő vezetékek kiépítése mellett, az Európai Bizottság pedig pénzzel is támogatta a tagok kiszolgáltatottságának csökkentését. Így épült ki román és horvát gázkapcsolatunk vagy az adriai cseppfolyósítottföldgáz- (LNG-) lefejtő is. Bár ezek szigorúan véve szintén nem térültek meg, így 2022 februárja már nem érte készületlenül az ágazatot.

Ennek folytán ma Magyarország az orosz földgázszállítások lemondását célzó nyugati és uniós sürgetésnek fizikailag képes lenne eleget tenni - szögezi le a főmunkatárs.

Igaz: míg az európai nyomásgyakorlás főképp erkölcsi és kereskedelmi alapú, az Egyesült Államok álláspontját főképp érdekei diktálják.

A Hormuzi-szoros esetleges lezárása és a katari földgázszállítmányok hiánya a világszintű LNG-piacon egy, a 2022-esnél is nagyobb kiesését hozná. Inkább az a csoda, hogy az iráni helyzet eddig nem okozott zavart. Trump vámpolitikája és elejtett megjegyzései vagy a kínai gázkivitelre kirótt vám az amerikaiak vevőit is elbizonytalaníthatja. De a 2022-es válság közepén Berlin is tetemes szállítási díjat vetett ki. Magyarország biztonsága szempontjából az orosz beszerzés a jövőben is kaphatna némi szerepet.

Annak fényében viszont, hogy 2022-ben Budapestet leszámítva Moszkva összes uniós gázszállítási szerződését egyoldalúan megszegte, az, hogy Magyarország változatlanul szinte csak orosz fűtőanyagot vesz, biztonsági szemszögből abszurd - szögezi le a szakember. Az orosz gáz Ukrajnán keresztül történő továbbításának ez év eleji leállása óta az uniós irányú gázszállításokat kizárólagosan végző, Fekete-tenger alatti Török Áramlat

és változatlan a teljes értékláncot érintő európai-amerikai fenyegetés is.

A mérleg másik serpenyőjében ott az ár. Bár gyakori sajtóhír, hogy az orosz gáz díja a holland tőzsde környékén jár, a kettő közötti különbség az atlanti partok és a magyar határok között meglévő 1500 kilométer - véli. Így szerinte az orosz gáz ára igencsak versenyképes. Kiváltása számításai szerint nagyjából 10 százalékos áremelkedést hozhat. Ez az olajjal együtt becslése szerint mintegy 400 milliárdos áremelkedést jelentene. Bár ezt a nagyságrendet az Orbán-kormány nem söpörheti a szőnyeg alá, azért világvégének sem nevezhető. Az orosz árelőnyt faraghatja az uniós és balkáni gázhálózatok és a horvát LNG-lefejtő bővítése, valamint Románia fekete-tengeri gázmezőinek 2027-től várható indulása is.

Magyarország eddig, a rendezésben (is) reménykedve, húzta az időt, kibekkelte a 2022-23-as válságot, nem szerződött át a legnagyobb pánik idején és így tényleg olcsóbban jutott olajhoz és gázhoz. Kérdés, megéri-e ezt folytatni. Ha küszöbön a béke és feloldják a kereskedelmi tilalmakat, talán igen. Ha viszont az ukránok esetleg lebombázzák az orosz gázállomásokat, vagy Trump szankciós listára helyezi mondjuk a bolgár vezetéküzemeltetőt, pánikszerűen kereshetünk más szállítókat, ami drágának hangzik. Itt lehet az ideje engedni a kényszereknek és kialakítani egy kiegyensúlyozottabb beszerzést, ami ha valamivel drágább is, növeli a hitelességet és tompítja egy, ma már egészen valószerű kedvezőtlen kimenetel következményeit - szögezi le Deák András.

Orbán Viktor Donald Trumpot is meggyőzte

Egyre több észszerűtlen fordulathoz vezet, hogy Magyarország változatlanul nem kíván lemondani az orosz olaj- és gázvásárlásokról. Az Európai Bizottság és az Egyesült Államok Putyin ukrajnai háborúra költhető pénzügyi keretének szűkítése érdekében kéri a tagállamokat, illetve a világ országait az orosz energiamegrendelések lemondására. Míg az Európai Bizottság kiindulópontja erkölcsi – hisz ettől anyagi előnyöket aligha remélhetnek -, az USA saját energiahordozóit ajánlja. A Brüsszellel rossz, Washingtonnal jó viszonyt ápoló Orbán-kabinet mindkét érvelést elveti. Ellenállásunkat az orosz energia úgymond alacsony árából származó hasznunkkal és állítólagos versenyelőnyünkkel, tehát érdekeinkkel indokolják. Propagandaarzenáljuk mindezt a megtámadott ukránok elleni féktelen uszítással támogatja.

A vita hevében különösebben a kabinetet sem zavarják a tények. Ráadásul ez olykor gyümölcsöző stratégiának bizonyul. Orbán Viktor Donald Trumpnak írt augusztus végi levelében azt állította, hogy a Barátság nevű, Ukrajnán keresztül érkező orosz kőolajvezetékre kötött Magyarországnak és Szlovákiának „nincs más beszerzési módja”.

A magyar kormány és a két finomítót üzemeltető Mol a horvát kabinet, a cső déli szakaszát üzemeltető, állami Janaf és az Orbán-holdudvaron kívüli szakértők ellenében hosszú évek óta szakmainak álcázott vitát folytat arról, hogy a cső képes-e a Barátság „teljes körű” kiváltására, illetve a Janaf „túl magas" szállítási díjat kér-e. A magyar miniszterelnök ugyanakkor, nem először, a pótlólagos beszerzési út létét is elhallgatta. Ezután rövid ideig úgy tűnt, az amerikai elnök nem hagyja magát jégre vinni „nagy barátja”, Orbán Viktor által. Szeptemberben bejelentette: az ukrán béke érdekében az orosz energiahordozók minden vevőjét, így Magyarországot is megpróbálja más belátásra bírni.

De múlt havi telefonbeszélgetésük másként alakult: néhány napra rá egy sajtótájékoztatón az elnök már szinte szó szerint a magyar propagandafordulatot idézte, miszerint a két országot „tengerpart híján” szinte összeláncolták a Barátsággal és arra kért „mindenkit”, emiatt ne bántsák őket. Ez az érvelés nem csak azért téves, mert egy helyett két cső látja el a két finomítót, hanem több tengerpart nélküli európai állam, így például az osztrákok és a csehek is lemondtak már az orosz energiahordozókról. Az elmúlt napokban a Budapest és Zágráb közötti éles céges és diplomáciai pengeváltások ellenére az Adria képességeit illető magyar elutasítás nem változott. Trump nemrég a török, tegnap pedig az indiai vezetőről is azt állította, hogy lebeszélte őket az orosz olajvásárlásról, ám ezt egyik állam sem igazolta vissza.