Júliusban Magyarország 147 forint körüli egységáron vásárolt körülbelül félmilliárd köbméter orosz vezetékes fölldgázt – számítottuk ki az Eurostat nemrég frissített adatsorából. Ez a hónap uniós statisztikai hivatalnál nyilvántartott 98 államközi gázvásárlási ügylete közül a 18. legmagasabb díj, bár az átlagot így sem éri el. (A köbméterenként 100 forintos rezsicsökkentett lakossági gáztarifán belül egyébként ugyane termékárnak megfelelő tétel 50-55 forint.)
Ugyanakkor Magyarország júliusi fűtőanyag-beszerzései cáfolni látszanak a kormányzati propaganda széles körben hangoztatott alaptételét, miszerint az orosz gáz lenne a legolcsóbb: Horvátországból 142, Romániából 139, Ausztriából 134, sőt, újfent Oroszországból, de hajón, cseppfolyósítva, 130 forint körüli áron kaphattunk a vezetékes töredékére rúgó mennyiségeket. Igaz, a – szintén jelképes szintű - szlovák, szerb és ukrán behozatalért többet fizettünk.
Drága az orosz LNG, az Orbán-kormány mégis vásárol belőleTágabb kitekintésben még sajátosabb a kép, a 12 júliusi uniós gázszállítmányából Vlagyimir Putyin pont a vele legszorosabb viszonyra törekvő Szlovákiának és Magyarországnak szabta a legmagasabb tarifákat. E szerint alig maradunk le északi szomszédunk csúcstartó 151 forintja mögött.
Mivel a szlovákok csak 91 millió köbmétert vettek, az orosz földgázt vásárló összes uniós állam közül megint csak mi utaltuk a legtöbbet, ezúttal mintegy 73 milliárd forint Oroszországnak.
A hozzánk képest alacsonyabb júliusi uniós orosz földgázdíjak a hollandok 136 forintjától a bolgárokon, a belgákon, az olaszokon, a görögökön, a spanyolokon és a litvánokon át az észtek 93 forintjáig terjednek. Kifizetett vételárban és mennyiségben is kicsivel utánunk jönnek a franciák, akik – rajtunk, a szlovákokon, a bolgárokon és a görögökön kívül – a többiekhez hasonlóan hajókról, cseppfolyósított földgázt, azaz LNG-t vettek az oroszoktól.
Lenne élet Vlagyimir Putyin után, a horvátok februárban kevesebbért vették az amerikai földgázt, mint az Orbán-kormány az oroszokétBár Oroszország 125 forintos uniós középértékével nem számított drágának, a nagyobb beszállítók közül náluk átlagosan kevesebbet kért például Mauritánia, Azerbajdzsán és Nigéria is. És azért a többi szállítónál is bőven ki lehetett alkudni alacsonyabb díjakat. A fentieken túl a mi orosz díjunk alatti áron kaptak gázt például az USÁ-tól a horvátok, a görögök, a litvánok, a hollandok, a finnek, az olaszok, a portugálok és a spanyolok, a norvégoktól a spanyolok, a belgák és a dánok, Trinidad és Tobagótól a horvátok, az olaszok, a hollandok és a belgák, Algériától a horvátok, az olaszok és a spanyolok, Katartól az olaszok és a belgák, a törököktől a bogárok és az azeriektől a görögök, illetve több afrikai államtól például az olaszok és a spanyolok. Eszerint a hozzánk igencsak közeli horvátok ma már a fél világgal a mi orosz gázárunk alatt üzletelnek. De a – kormánypropaganda kedvenc fordulatát idézve - „hozzánk hasonló helyzetű, tengerpart nélküli”, ellenben Oroszországról idén már végleg leváló csehek hat gázszállítójából négy szintén olcsóbb volt a Magyarországnak szánt orosznál. (A nagyon sok fűtőanyagot vásárló franciák és a lengyelek ügyleteit, hiányos adatközléseik miatt ehelyütt nem értékeltük.)
A kutatásunkról
Bár az Eurostat számos adathibáját átlagok segítségével igyekeztünk kiszűrni, köbméterenként 34 megajoule-os fűtőértéken és a havi jegybanki euró-középárfolyamon alapuló számításaink elsősorban az egymáshoz viszonyított arányokat bemutató becslések. Számos, magyar szempontból fontos tagállam, például a németek és az osztrákok, az Eurostat eme nyilvántartásához nem szolgáltatnak értékeket, így az összesített mennyiségek sem tekinthetők az EU egészére vonatkozó adatoknak.
Júliusban az Eurostat-nyilvántartásban szereplő uniós tagállamoknak a legtöbb, 6,6 milliárd köbméter földgázt az Egyesült Á szállította LNG-ként. A második 3,1 milliárd köbméterrel a Dél-Európába vezetéken és hajókon is szállító Algéria. Hárommilliárd köbméterrel szorosan a nyomában járnak a szintén mindkét termékfajtát szállító oroszok és a tőlük alig lemaradó norvégok. Kiemelt forrás még az Egyesült Királyság, a magyar kormány által is kedvelt Azerbajdzsán, Katar, Nigéria, Angola, valamint Trinidad és Tobago is. Kisebb mennyiségeket az uniós tagállamok egymástól is vásárolnak.
Az év hetedik havában vezetéken és hajókon egyaránt 12-12 milliárd köbméter gáz jutott az EU-ba, ami felpörgő tárolásra utal.
Tovább romlott az árarányunk
Júliusi orosz gáztarifánk 4 százalékkal ismét meghaladta a TTF nevű holland gáztőzsde két hónappal korábbi, vagyis májusi, irányadó átlagárát – számítottuk ki az Eurostat egy másik adatsorából. Ezzel folytatódik az április óta tartó, kedvezőtlen változás. Valójában ugyanakkor inkább az elmúlt hónapokban tapasztalt orosz „kedvezmény” számított formabontónak: az európai piaci szintekhez viszonyított drágulás voltaképp csak a „megszokott” állapothoz közelít. A mintegy félmilliárd köbméter tavaly júliushoz képest 7 százalékos bővülés. Az év eleje óta pedig körülbelül a tavalyinak megfelelő 4,3 milliárd köbméter orosz gáz érkezett. A két hónappal elcsúsztatott árérvényesítés miatt augusztusra már most borítékolható némi drágulás, amit viszont novemberig áresés követ. A júliusi mennyiséget a májusi tőzsdei árakon vásárolva számításunk szerint 3 milliárdot, míg egyazon hónap piaci árain 6 milliárdot takaríthattunk volna meg. Az új magyar-orosz gázszerződésen annak 2021 októberi életbe lépése óta a tőzsdei árakhoz képest az egyik számítás alapján 240 milliárdot, a másik szerint pedig 263 milliárdot veszíthettünk.
A többiek elfordulnak Vlagyimir Putyintól
A Gazprom vezetékes gáza évtizedeken át, egészen az orosz-ukrán háborúig, Európa olcsó, biztos és bőséges forrásául szolgált – fogalmaz a Másfél fok nevű környezetvédő oldalon megjelent elemzésében Deák András, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukács Intézet tudományos főmunkatársa. 2021 után Moszkva fegyverként kezdte használni a földgázt, ám hiába zárta el részlegesen a csapokat, Európa nem roppant meg - állapítja meg. Fizikai hiány nem alakult ki, de a gazdasági következmények súlyosak voltak. Magyarország például 2022-ben a gáz és az áram drágulása miatt GDP-je 6 százalékát bukta. Bár az orosz kivitel összeomlott, a helyzetet a világszintű LNG-piac és az amerikai beszállítók nagyobb megrázkódtatások nélkül vészelték át. Európa pedig végérvényesen más források és más piaci függések irányába mozdul el – szögezi le.
Valótlanságok, csúsztatások, trükkök, elhallgatások, hangulatkeltés
Az Orbán-kormány és holdudvara valótlanságokra, csúsztatásokra és ellenőrizhetetlen „tényekre” hivatkozva, illetve a szándékolt mondanivalóba nem illeszkedő, mind nyomasztóbb mennyiségű, fajsúlyos és valós tényeket, nem kevésbé pedig az erkölcsi szempontokat elkendőzve, továbbra is mereven ragaszkodik az orosz energiabeszerzéshez. Változatlanul hangsúlyos állításuk például, hogy az orosz energiaszállításoknál nincs biztonságosabb. Ez a látásmód a fél Unió gázcsapjának 2022-es moszkvai elzárása, az így megmaradó szállítások bizonytalan teljesítése, az orosz energiaellátóvezetékek folyamatos háborús fenyegetettsége, bombázása, illetve gyakori tényleges felrobbantása, valamint az ukrajnai agresszorral folytatott közvetlen vagy bújtatott üzletek beszüntetését célzó, egyre erősebb brüsszeli nyomás tükrében, felettébb sajátos.
Szép ez az IMF-tanulmány, amelyre hivatkozva az Orbán-kormány hűséget esküdne Vlagyimir Putyinnak, kár, hogy a rezsicsökkentés megszüntetése is szerepel benneOrbán Viktor két hete állítólag azzal a szintén fura érvvel győzte meg az őt az orosz energiabeszerzésről lebeszélni szándékozó Donald Trumpot, hogy Magyarországnak és Szlovákiának nincs tengerpartja. Pedig a hasonló uniós államok közül például az osztrákok és a csehek is leváltak az oroszokról, nemkülönben a tengerparttal rendelkező országokban is futnak csövek. A kormány és holdudvara egyre magasabb közműáremelésekkel riogat arra az esetre, ha az orosz helyett más energiahordozókat kellene beszerezni. Ezeket szakértők a költségvetési és piaci szabályok ismeretében lehetetlennek, valótlanságnak, csúsztatásnak, illetve a ténylegesen várhatóhoz képest szélsőségesen túlzónak ítélték. Orbán Viktor azt állítja, hogy egy beszerzési váltás ellehetetlenítené a rezsicsökkentés fenntartását, miközben az alacsony lakossági díjakat a kormány tartja fenn a költségvetésből és ez az állami támogatás az elmúlt évek során a mostani akár többszörösére is rúgott. Mindemellett az állami MVM kisebb mennyiségeket vásárol úgy Nyugatról – a brit-holland Shelltől és a francia Engie-től -, mint a törököktől vagy az azeriektől.
Nőtt a rezsitámogatás, újra kiemelkedő nyereséget ért el az MVMMíg Orbán Viktor és miniszterei előszeretettel idézik a Nemzetközi Valutaalap (IMF) szeptemberi tanulmányát, mely szerint az orosz energiabeszerzés megszűnése akár a GDP 4 százalékos csökkenésével is járhat, azt már elhallgatják, hogy az elemzés épp az eme fenyegetés miatt szükséges reformokra - így például a rezsicsökkentés eltörlésére - sarkallja a kabinetet. Kedden Hernádi Zsolt, a Mol elnök-vezérigazgatója a Portfolio Budapest Economic Forum 2025 nevű konferenciáján megerősítette változatlan ragaszkodásukat az orosz eredetű, Barátság nevű olajvezetékhez, Bacsa György csoportszintű stratégiai ügyvezető igazgató pedig megismételte a sokak szerint a Barátság kiváltására alkalmas Adria vezetékkel szembeni ellenérzéseiket. A vita már kormányszintre emelkedett: miután a külügyminiszterek az ügy kapcsán kölcsönösen „háborús nyerészkedéssel” vádolták meg egymás országát, Orbán Viktor szerint horvát kollégája az egy héttel ezelőtti koppenhágai uniós csúcson ezügyben „megtámadta”. Tegnap délután a Mol a két fél kereskedelmi kapcsolatainak új alapokra helyezését javasolta.
