Visszamerengeni régi korok felé – Tatár Imre Ködalakok című emlékezése a múlt századra

Márton László: 56-os locsogás

Már megint az orbánisztikába ártom magam. Milyen alapon? Eddig sohasem írtam le, most megteszem. 1956. október 22-én a bölcsészkaron a másnapi tüntetés szervezői közé választottak. 

Djokovics, Fucsovics

Tizenkét hónap tizenkét, nem éppen tucat története az óesztendő eseményeinek választékából (második rész).

Legények a gáton

Tizenkét hónap tizenkét, nem éppen tucat története az óesztendő eseményeinek választékából (1. rész).

Ravensbrück poklában

A holokauszt, a koncentrációs táborok, amelyek Hannah Arendt szavaival „a totalitárius uralom legjellegzetesebb kifejezői voltak”, évtizedek óta jelen vannak az irodalomban. Az utóbbi időben a korábban túlnyomó részt férfiak által írt visszaemlékezések (Jorge Semprun, Kertész Imre, Primo Levi) mellett egyre több nő vallomását ismerjük meg az átélt borzalmakról.

A megnyerhetetlen játszma

Az egykori brit diplomata, Peter Unwin könyve, Nagyhatalmi játszmák, 1956 (A magyar forradalom a világpolitika erőterében) egyértelművé teszi, ami a józanul gondolkodó emberek számára eddig is nyilvánvaló volt: atomháború kirobbantása nélkül az Egyesült Államok nem avatkozhatott volna be a magyar forradalom leverésének megakadályozásába. A korral foglalkozó magyar történészekkel egyetértésben Unwin úgy véli: a szuezi válság alapvetően nem befolyásolta a Magyarországgal szembeni szovjet magatartást. Ez az elgondolkoztató és lebilincselő stílusban megírt könyv tíz évet várt a magyar kiadásra. De végre megérkezett.

Drámai vallomás a pokol mélyéről

Számos észak-koreai menekült osztotta meg élményeit már a világgal könyv formájában. Szung Li Ju visszaemlékezése azonban abból a szempontból más, mint a többi, hogy sorstársaival ellentétben sokáig luxusban élt, s apja a felsőbb katonai vezetés tagjaként vált kegyvesztetté egyik napról a másikra. Megtapasztalta, hogy az ország egy részében valójában tombol a nyomor, ő maga is éhezett.