„Színházba járnának, majd elolvasnák a darab zsebkönyvváltozatát, aminek a történetét a tanár vezetésével jól kiveséznék. Szóban, érveket ütköztetve, hogy megtanuljanak beszélni, szónokolni, kiállni a közönség elé, és meg tudják védeni a véleményüket. Megírhatnák, dramatizálhatnák és közönség előtt előadhatnák a saját értelmezésükben a látottakat. (...) Az én iskolámban tilos lenne a Mire gondolt a költő?-felvezetésű, elemzéses, versélvezéstől kedvet elvevő szörnyűség. A líra és a próza olvasása közben megismerhetnék a szerelem magasabb rendű érzésének kifejezését, annak hatását a lélekre, a szellemre, de a fizikai valójukra is” – írja szerzőnk, Sári Edina, aki a felvételikre készülés időszakában gondolkodott el az optimális iskola „netovábbján”.
Az én iskolám
Hallgatva a baráti köröm általános és középiskolás gyermekeinek – és persze a szüleiknek – a panaszát az oktatásra, a tantárgyak korszerűtlenségére, a gyermekeket a felesleges ismeretekkel traktáló tárgyak gondolkodásról, kreativitásról, és kezdeményezőkészségről való aktív leszoktatására, és az egyre inkább adminisztrátorokká degradált pedagógusok enerváltságára, elgondolkodtam, milyen lenne az én álomiskolám álomtanterve. Valljuk be, mindannyiunkban él egy tökéletes iskolavízió attól függetlenül, milyen eredménnyel végeztünk mi magunk, valamint, hogy jobbára egyáltalán nincs beleszólásunk a saját gyermekünk iskoláztatási programjába, kivéve, ha igen nagyon jómódúak vagyunk.
A szerencsésen átvészelt és azóta szinte elfeledett Covidra gondolva, legelőször is elrendelném, hogy minden gyermek (és tanár) az első tanítási napon kapjon egy olyan kütyüt, amin online-oktatás keretében tanulni tudna, ha a szükség év közben úgy hozná – hisz’ a világjárványok nem jelentik be magukat előre. Az államilag megpályáztatott (nem röhög, és nem stipi-stopizza a nyertes cég nevét!) és a legjobb ajánlattevő által elnyert kölcsönkütyütár az oktatási program keretében ingyenesen lenne elérhető. A kölcsönzött tárgyakat minden év utolsó tanítási napján vissza kellene szolgáltatni a nyári szünetre, hogy szeptemberben ismét kiadható állapotúra javítsa a nyertes gyártó/forgalmazó cég.
Az én nyolcosztályos, héttől tizennégy éves korig tartó iskolámban reggel héttől lenne ügyelet, de csak kilenctől tizenhat óráig tartana a tanítás, dél és egy között ebéddel és csendes pihenővel. Házi feladatot nem adnék, ellenben erősen biztatnám a gyerekeket, hogy otthon minél több időt töltsenek beszélgetéssel, játékkal a szüleik, testvéreik, barátaik körében. Az oktatás gyakorlatias lenne, mert az alapozó évek tanórái mindenre megtanítanának, amire a hétköznapi életben a mindennapi hasznosság és a tudomány mindenkori befogadható, adaptálható elérhetősége szempontjából szükség lehet. Az utolsó évben csapatban készülnének fel egy alapfokú vizsgára, ami egyben a középiskolai felvételit is jelentené.
Időjárásfüggő, de az alapvetően szabadtéri tornaórán Pilatest és úszást tanítanék, hogy a gyerekeknek jó tartása legyen, és néha kiegészíteném jógával is, hátha felnőtt korukban spirituálisabb mozgásra vágynak majd. Megtanítanám őket kerékpározni, síelni, korcsolyázni és pár csapatsportra, hogy a mozgásban is fejlődjék az együttműködési és kombinatorikai készségük. Vinném őket közösségi futóversenyre, hosszabb túrára, hogy legyen magasabb szintű közösségi élményük, és fejlődjék a kitartásuk és az izomzatuk. Megtanulnának tüzet rakni, megismernék, mi ehető és mi nem a természetben. Ezekhez a programokhoz idősebb, aktív túrázókat hívnék segítségül, hogy a gyerekek tanulják meg a más korosztállyal való kommunikációt, a tiszteletadás fontosságát, és az okosabb, jártasabb személyek felé a tekintély elfogadását, hogy például raktárosként, ügyvédként majd ne ők diktálják az orvosnak a diagnózist és a gyógyszerek felírását. A nyolc év alatt folyamatos tanulnának küzdősportot aktív önvédelem céljából.
Megtanítanám őket táncolni, és biztatnám mindet, hogy esőben is próbálják ki, mert sok örömöt szerezhet nekik.
Matekórán ételek hozzávalóinak arányítása, kiszámítása, átszámítása és súlymérés lenne, emellett kiemelten tanítanám a befektetési ismereteket, futamidők kockázatát, htm-eket számíttatnék olyan példákkal, hogy például: ha egy ember november végén egymillió forint személyi kölcsönből nélkülözhetetlen megagigatévét vesz/diákhitelt/építési kölcsönt vesz fel, mekkora megélhetési rizikóval tudja visszafizetni a(z ingyen) kamatos kölcsönfelvételét ennyi meg ennyi fizu és/vagy hirtelen fellépő, munkából való kiesés mellett. Nyugdíj előtakarékossági példákkal bombáznám őket, hogy mire munkába állnak, pontosan ki tudják számolni, hogy a bevételük hány százalékát kell már huszonévesen úgy a jövőjükbe fektetniük, hogy hetven évesen ne kelljen kéregetniük a Blahán. Több éven át diákvállalkozást játszatnék velük, más iskolák gyerekeivel összemérve és fejlesztve üzleti képességeiket. Ötödikben minden gyerek vállalkozóvá válna. Rendesen, különböző munkafázisokat végző munkatársakkal a kreatív és adminisztratív részeket is beleértve, vezetőkkel, beosztottakkal.
Már akkor eldőlne, mert megtanulnák, hogy számukra mi az előnyösebb: diktálni vagy követni. Sok kudarctól és lelki vihartól mentesülnének felnőtt korukra.
A választott céget nyolcadik végéig működtetnék, persze rugalmasan lehetnének benne az élet és a praktikum által diktált változások, például egyéni vállalkozóból csoportos formában működtetett cég: kft, rt. Megismernék az összes, gyakran változó adófajtákat, és szja-t is számíttatnék velük különböző szempontból. Lakás- és házalaprajz tervezését is beiktatnám, és megtanítanám őket deltoid szerkesztésére is, hogy remekül magasba szálló papírsárkányt tudjanak készíteni a gyermeküknek.
Nyelvtan- és irodalomórán megtanulnának olvasni. De rendesen. És szövegértelmezni. De tényleg. Blikkfangos hivatalos leveleket, fiskális szövegek megfejtését, értését is tanítanám, hogy ne kapjanak frászt, ha majdan a NAV-tól, a bíróságtól, az önkormányzattól kapnak levelet, amire válaszolniuk is kell. Megtanulnának átutalni, ütemezni a kiadásokat, hivatalos kérést-levelet fogalmazni akár 160 karakterben is. Színházba járnának, majd elolvasnák a darab zsebkönyvváltozatát, aminek a történetét a tanár vezetésével jól kiveséznék. Szóban, érveket ütköztetve, hogy megtanuljanak beszélni, szónokolni, kiállni közönség elé és meg tudják védeni a véleményüket. Megírhatnák, dramatizálhatnák, és közönség előtt előadhatnák a saját értelmezésükben a látottakat. Megtanulnák írásban is kifejezni magukat, a saját történeteiket megírni, emellett kortárs írók és költők versei alapján alapvető verstani és stilisztikai ismeretekre tennének szert.
Az én iskolámban tilos lenne a „Mire gondolt a költő?” felvezetésű, versélvezéstől kedvet elvevő elemzéses szörnyűség.
A líra és a próza olvasása közben megismerhetnék a szerelem magasabb rendű érzésének kifejezését, annak hatását a lélekre, a szellemre, de a fizikai valójukra is. Ének- és rajzórán az elméleti oktatást a sutba vágnám, helyette kottafejsimogató koncertekre és kreativitáshegyező kiállításokra járnának és a tanár felfedeztetné velük, mi a szép a művészetekben és mennyire tudják felhasználni azokat a napi stresszoldásra.
Fizika-kémiaórán testtömegindex számítást tanulnának, és azt, hogy tudják értelmezni a saját testképüket. Élelmiszer-ismeretet, sütést-főzést, vitaminok/gyógyszerek fogyasztásának előnyeit-hátrányait ismernék meg, de megtudhatnák azt is, hogyha meghíznak, ugyanannyi víz a kádban többnek tűnik, mintha… Biológiaórán megismernék a saját testüket, és az ellenkező nemű társaikét. Kívül-belül. Ekkor kezdeném prevencióképpen a saját testképük racionális megtanulását, feltérképezését, és elsajátítanák, hogy mivel tudnak javítani rajta észszerű keretek között. Megtanulnák a szexuális viselkedés életkori sajátosságnak megfelelő alapjait, a nem kívánt terhesség elleni védekezés módszereit.
Hallhatnának a heterótól eltérő, másfajta szexuális orientációról, így talán kevesebb lenne a nemi diszfória következtében a szorongás, és csökkenhetne az emiatt elkövetett gyermek- és kamaszkori öngyilkosság száma.
És persze a házi kedvencek felelős tartásáról, szükségleteiről is ismereteket szereznének. Megtanulhatnák például, hogy alutasakos macskát nem etetünk házikolbásszal, mert abból nagy baj lesz.
Az iskola környékén az önkormányzattól ajándékba kapott kisebb területen konyha- és fűszerkertet terveznének, ápolnának, háztartástan órán főznének, ami előtt felbontanák, és konyhakész állapotúra tisztítanák a felhasználandó állatokat, de lenne vegaétrend oktatás is, és ezek melléktermékeként, megtanulnának kulturáltan étkezni, és igen, a halkést is megismernék, ezen kívül kagylót, csigát is megtanulnának felnyitni. Megkóstolnák a szuperfúdoknak nevezett ételeket, de megbarátkoztatnám őket a jövő ételével, a fehérjében gazdag, sült-főtt ízeltlábúakkal is. Elsajátítanák a takarítás logisztikáját, a háztartási gépek kezelését. Mindkét nem megtanulná az otthonukban elvégzendő alapfokú szerelési, javítási alapfeladatokat, amikhez nem feltétlenül kell szakembert hívni – ha lesz még egyáltalán olyan, mire felnőnek. Alapszintű ruhavarrási ismereteket is szereznének, hiszen egyre kevesebb lesz a szakember, aki ezeket elvégezze, és egyre nagyobb divat a second hand – nemcsak anyagi megfontolásból, hanem a környezetünk védelme érdekében is. Megtanulnák az elemi csecsemő- és gyermekápolási-ellátási tevékenységeket, már kis korban megértenék, hogy szakemberhez – orvoshoz, pszichológushoz – fordulni nem a gyengeség jele. Alapvető egészségügyi és háztartási baleset prevenciós gyakorlatokon vennének részt, például újraélesztés, vágott seb leápolása. Tanítanék idősápolási ismerteket is, hogy segíteni tudjanak nagyszüleik, majd szüleik ellátásában, mert az állam ebből a szociális tevékenységből is kivonult, tehát jobb korán elsajátítani ezeket, mint százezreket költeni a későbbiekben házi gondozóra.
Földrajzórán – összevonva az idegennyelv-tanítással – megtanulnának utazni, világot látni. Az útitervezéstől kezdve a foglalásokon, pénzváltáson és jegyvásárláson keresztül a csomagolásig és utazásig. Praktikus tudnivalók fellelhetőségét, köztük az úti cél időjárását, térképét, gasztronómiáját, kultúráját, gazdaságát, és a többi. Történelemóra keretében a jelent tanítanám, hogy el tudjanak igazodni az őket körülvevő világban. Érdekességképpen múzeumokban, filmekről megismertetném velük a letűnt korok történelmét és kultúráját.
Az első osztálytól tantervben lenne a számítástechnika, és az órákon megtanulnák helyén kezelni az AI-t, és a kütyüket. Az összes tantárgynál nagy hangsúlyt fektetnék a számítástechnika vívmányainak folyamatos alkalmazására. Mindenben. Az artikulált beszéd, a szövegértés, a világban való jó tájékozódás/eligazodás és az együttműködés más emberekkel-csoportokkal, a mesterséges intelligencia használatához szükséges pontos promptolás elsajátítása fő célkitűzések a tíz év alatt elérése mellett megfosztanám a (fel)használókat a kütyükkel kapcsolatban kialakuló addiktív hozzáállástól. Programozni, praktikus programokat (pl. prezentáció) használni addiktológiai tanulmányokat végzett számítástechnikai szakember tanítana, és ha e-sportra adnák a fejüket, fakultációban biztosítanék jó e-sport edzőt melléjük.
Az én iskolámban minden oktató-vezető kiemelt feladata lenne a tehetségkutatás-, kiemelés- és a bármiben kiemelkedő tehetséget mutató gyermekek fakultációra küldése. A fakultációs program természetesen az iskolában lenne adott óra ideje alatt, külön tanárt biztosítva.
Repetitio est mater studiorum – ismétlés a tudás anyja: Az én iskolámban nem lenne házi feladat!
Az én iskolámban megadnám a lehetőséget a jövő generációnak, hogy boldogulni tudjon az életben.
Ez egy hét- és tizennégy éves kor közötti gyerekeknek szóló életre felkészülési terv, ami után tudnának specializálódni a közép-, majd a felsőfokú oktatási intézményekben, illetve ha szociális okokból kilépnének a nagybetűs életbe, már lennének ismereteik az őket körülvevő világról, és esélyt kapnának arra, hogy valóban nagybetűsként tudják megélni az életüket.
