„Akik úgy akarnak magukon segíteni, hogy másokon segítenek, legtöbbször elbuknak”
Katja Lange-Müller német írónő Berlin-Lichternbergben született, az egykori NDK-ban. 1985-ben hagyta el Kelet-Németországot és telepedett le Nyugat-Berlinben, máig itt él, hazájában őt tartják „Berlin hangjának”. Első prózakötete 1986-ban jelent meg, még abban az évben Ingeborg Bachmann-díjjal, a német nyelvterület egyik legfontosabb irodalmi díjával tüntették ki. A Goethe Intézet meghívására érkezett Budapestre, hogy a 28. Nemzetközi Könyvfesztiválon bemutassa Vad bárányok című kötetét, melyet Nádori Lídia fordításában az Európa Kiadó jelentetett meg. Belső-ferencvárosi hotelje udvarán ültünk le beszélgetni, itt legalább senki nem firtatta, hogy rágyújtott – a német médiának adott interjúiban ez visszatérő motívum. A modern belső udvar hátterében egy régi, romos tűzfal állt, szinte Berlinben érezhettük magunkat, ahol máig megvan ez a régi-új kettősség, noha azt meséli, még pár év, és az egykori Fal utolsó darabkái is eltűnnek. Az emberek azonban nem lettek boldogabbak, erről már a kapcsolódó videóban beszélt, mert a szabadság, amit elképzelünk, sokszor nem olyan, mint amit végül kapunk.