Már az EU és az Egyesült Államok is nagy erőkkel küzd a dezinformáció ellen, nálunk állami hóbort az álhírterjesztés
Vegyünk pár egyszerű példát. Odaér-e az egyszeri polgár az úti céljához, ha a jóakarói a kereszteződésben elforgatták az útba igazító táblákat? Túléli-e a mai napot, ha összekeverték a gyógyszereinek a dobozát? Megússza-e gyomorbántalmak nélkül, ha a parizerének a szavatosságát meghamisították 2030-ig? Mennyivel csökken a túlélési esélye, ha a vaktöltényt igazira cserélték a heti rendes oroszrulett-parti előtt? Vagy meggyőzően állítják, hogy a pipettában a tavalyi ágyas szilva pihen, nem vizeletminta. Kisebb-nagyobb egészségkárosodásoktól a különféle kínhalálokig terjedhet a krónikus félreinformáltság következménye. Igyekeztünk is mokány analógiákkal szolgálni ahhoz, hogy a kedves olvasó (aki bizton tökéletesnek tartja élettapasztalatra épített hazugságvizsgálóját) vegye halálosan komolyan az álhíreket és az álhírterjesztőket. Egyetlen elhibázott döntés, egyetlen rossz választás, és 15 évre a nyakán marad egy pocsék kormány, amelynek ráadásul még a stílusa is borzalmas, mert nem az éjben, hanem dicsfényben urizálva lop. Hát kell ez önnek? Jómódban élhetne egy szelíden mosolygó országban, ehhez képest kirabolva nézi a kioktató acsargást. Első szabály: hinni a templomban érdemes, minden másra ott a tényellenőrzés. Az EU és az USA is ébredezik.
