Totálisan korlátozott és torzított ismeretek birtokában választották meg, ezért az Orbán-rezsim illegitim, 2014 óta bizonyosan. Ám ez most egyrészt mellékszál, másrészt olyan mellékszál, melyet tán még a demokratikus elkötelezettségű olvasóink közül sem mindenki oszt maradéktalanul. Ellenkező esetben egy emberként kellene gondolnunk, hogy a Parlament olyan biodíszlet, ahol az ellenzékiség mégoly tisztes alakítása is csak a választási autokrácia végét odázza. (Megoldás: deliberatív sátoros nemzetgyűlés egy/sok nagy zöld ligetben lelkes közadakozásból – ellenzéki hitelesség, szervusz! –, míg a nemzetközi média a Fidesz–KDNP maói díszelgését mutathatja széles vásznon, plusz kínosan vöröslő Mi hazánk.)
Amíg idáig eljutunk, van idő készséggé fejleszteni a rendszerszintű/rendszerképző félretájékoztatás észlelését. Az internet kora (bár az ismeretek társadalmasításával tágas demokráciát vártunk tőle) két rossz hírt hozott: 1. bármekkorát lehet hazudni kormányon (rendszert építve rá), és 2. a hamis hittételekre és összeesküvés-elméletekre tömegesen vevő a szorgalommal párosuló butaság. Amíg húsz éve csak a piacon mertek összesúgni a laposföld-hívők (vagy ott se, mert nem ismerték fel egymást), addig mára a legnagyobb ostobaságoknak is „világegyházuk” van. Az ismertség, gazdagság, szenilitás együttállásával pedig több is veszhet az értelemnél: Robert F. Kennedy így állt be Trump mögé. Örömhír ugyanakkor, hogy a dezinformációra az EU is ugrik már, és digitális kisokosok is vannak.
Orbán Viktor a szőnyegszélen
Közösségimédia-hirdetésekben népszerűsíti az Európai Bizottság a dezinformáció elleni hadba vonulását. Ez ahhoz képest kellemes fejlemény, hogy az unió intézményei „alszanak”. A június 9-i EP-választás utáni hosszú vakáció idején csak a színfalak mögött zajlottak tárgyalások (az új EB összetételéről például), de mindhárom intézmény (Bizottság, Parlament, Tanács) az őszi átadás-átvételre vár. A jelenlegi nyilvánosság minden valószínűség szerint annak a médiatörvény-csomagnak a következménye, amelyet még tavasszal fogadott el az EP. Szándéka szerint ezzel a médiavállalkozásokat fenntarthatóvá teszi, ugyanakkor előmozdítja a demokratikus részvételt, küzd a dezinformáció ellen, és előmozdítja a média szabadságát, függetlenségét és pluralizmusát. A nehezen tető alá hozott megegyezés az EU-tagok nemzeti jogszabályait fésülte össze. Közös nevezőt azért volt nehéz találni, mert a szilárd demokratikus alapokon álló fejlett tagállamok nem nézték jó szemmel, hogy bárki bármilyen szigorítás szándékával motozzon a médiaszabályozásuk körül.
Szakértők szerint a törvényt a médiadigitalizáció hatásai mellett a magyar médiafüggetlenség sorozatos megsértése tette szükségessé. Věra Jourová, az EU értékekért és átláthatóságért felelős alelnöke úgy fogalmazott: „egy közmédiát sem szabad propagandacsatornává alakítani”. Az Orbán-kormány több mint egy évtizede a szőnyeg szélén áll, részben emiatt (vagyis a hatások miatt). Az Uniónak ugyanakkor sosem volt eszköze a beavatkozáshoz.
Az alapító atyák nem feltételezték, hogy a hataloméhség éppen a volt szocialista blokk országait fordítja vissza autokratikus irányba, és hogy dedikáltan, büszkén és harcosan antikommunista rezsim is eltolódhat errefelé. Orbán baloldalibb Kádárnál, jobboldalibb Horthynál: a tartása szét is szakadt bele.
A Fidesz-kormány nagyrészt a hatalmát is annak köszönheti, hogy sok más mellett a Médiahatóságot (NMHH) és a Médiatanácsot is a szolgálatába állította, így a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA), vagyis a közmédia teljesen az irányítása alá került. Erre az elmúlt másfél évtized számos bizonyítékot hozott: a Cohn-Bendit-tudósítást hamisító Papp Dániel (jelenlegi) vezérigazgató riporteri működésétől a Lomnici-blőrözésen át (2011) Bende Balázs („őrülten hisz a Fideszben”, Szabad Európa) volt külpolitikai szerkesztő utasításáig: „Ebben az intézményben nem az ellenzéki összefogást támogatják” (2019).
Trump és a lódításméter
Ha valaki úgy hiszi, hogy Elvis él, megmosolyogjuk. Vannak hitek, amelyek ártalmatlanok, bájosak, dallamosak, egészen addig, amíg a hívők nem teszik kötelező államvallássá a hitüket vagy rögeszméjüket. Ez a rémálom érte el Magyarországot 2010 után megint. És bár a kormány választáson aligha leváltható (a Fidesz ciklusról ciklusra írja magára a szabályokat), választás attól még van, és vélhetően lesz is. Mivel 2024-ben a világ lakosságának több mint fele az urnák elé áll, itt a félretájékoztatás szezonja – és a figyelmeztetések szörnyűek, írják a bostoni, a Bristoli és a Cambridge-i Egyetem professzorai. Mivel az általuk vizsgált választásokat csaknem negyedében 3 százalék alatti különbség dönt, a félretájékoztatásnak, az álhíreknek jelentős befolyásuk lehet az eredményekre. Kiemelik: a félretájékoztatást a legfőbb társadalmi fenyegetésnek nyilvánította a Világgazdasági Fórum, és a nagy hírszervezetek is arra figyelmeztetnek, hogy a dezinformáció példátlan fenyegetést jelent a demokráciák számára világszerte. Szerintük a félretájékoztatás tünet és betegség is lehet egyszerre. Emlékeztetnek arra, hogy 2022-ben a republikánusok több mint kétharmada még mindig támogatta azt az összeesküvés-elméletet, miszerint a 2020-as amerikai elnökválasztást „ellopták” Donald Trumptól. Bár nyilvánvaló, hogy az emberek nem mindig veszélyes hiedelmek alapján cselekszenek, a január 6-i, hamis állítások által gerjesztett Capitolium-ostrom emlékeztetőül szolgál arra, hogy a félretájékozott tömegek alááshatják a demokráciát.
A félretájékoztatás, különösen a szándékos hazugság, csúsztatás egyre gyakoribb elem a politikában. A kiélezett versenyben, a nehezen viselhető csatazajban nincs igazán idő a tények ellenőrzésére. Nem is ez a cél, hanem a támogató közeg tüzelése, az ellenfél táborának az elbizonytalanítása. Trump kifejezetten „jó képességű” showman ebből a szempontból. A fejleményeknek, és nem csak a republikánus jelölt miatt, számos amerikai médiavállalat, így a CNN is előszeretettel méri az elnökválasztás beszédeinek valóságtartalmát. A júliusi republikánus jelöltállító konvención például több mint húsz hazugságot szedtek össze Trumptól.
A fact-checking szerint például hamis volt azon állítása, miszerint Joe Biden elnök ciklusában rekordinflációt mértek. (A 2024. júniusi ráta 3 százalékos volt, ami meg sem közelíti az 1920-ban felállított 23,7 százalékos rekordot: az infláció 2022 júniusában 40 éves csúcsot ért el 9,1 százalékkal – ez a mondat lett volna igaz.)
Járványos infodémia
Egy a világjárvány idején készült brit kutatás Tedrosz Adhanom Gebrejeszusz WHO-főigazgatót idézi. Azt mondta: nem csak egy járvány ellen küzdünk; infodémia ellen harcolunk. Nyilvános vitákat szított a félretájékoztatás viralitása. A pandémia első három hónapjában csaknem hatezer ember került kórházba a koronavírussal kapcsolatos félretájékoztatás miatt. Az infodémia következményeinek ellensúlyozására nem elegendő a mítoszok vagy az összeesküvés-elméletek megdöntése: az álhírek 59 százaléka nem tartalmaz sem kitalált, sem imposztortartalmat, hanem egyszerűen csak újraértelmezett, téves információ (félrevezető tartalom, hamis kontextus, manipulált tartalom).
Erre a manipulációra épülnek a populista hatalmak, amelyek (jobbára) tényszerű helyzetekből kiindulva rajzolnak félelmetes ellenségképeket. A migráció például létező és számszerűségében erősödő jelenség (az okai messze nem jelentéktelenek, hiszen beavatkozni is csak ismeretükben lehet), és komoly problémák is járhatnak vele, ha az Unió kormányai nem észszerűen állnak hozzá. De a migráció nem azonos azzal, amit az Orbán-kormány és minden leuralt (megélhetési és/vagy hithű) csatornája mond róla. Az MTVA Bende–Németh-féle utasításai már a 2010-es évek végén azt szorgalmazták, hogy a migráns sok, a migráns veszélyes. Szinte nem látni ma sem olyan közmédia-híradást, beszélő fejet, amely ne utazna a bevándorlók által elkövetett cselekményekre. Ehhez képest az idevágó tanulmányok szerint a bevándorlás a legtöbb országban nem vagy csak minimális hatással van a bűnözésre. Kevés bizonyíték van arra is, hogy a „feltétel nélküli” migráció fokozná a terroristatevékenységet, ezért a megelőzésére csak igen korlátozottan alkalmas a migráció megállítása.
Ugyanez a helyzet a szélsőjobboldali LMBTQ-fóbiával, amely veszélyes, nemzetvesztő ellenségnek állítja be a sok ezer éve létező, tudományos tények sorával igazolható nemi sokféleséget. Mintha emiatt nem születne elég magyar gyerek, és a nem a kivándorlás, az Európa-bajnok-esélyes drágulás, a költségvetési pazarlás, a lakhatási válság állna a háttérben. Nem beszélve a nepotizmusról, a folyamatos választási kampányról és brüsszeli háborúskodásról. A politikai okok miatt ellenzékiek (vagy sima pártfüggetlen polgárok) tömege int be a kormánynak: „fizesse a fideszesek gazdagodását, hatodik gyerekét és nyolcadik lakását az öreg ördög!” – amint ez olvasható nem egy platformon.
Naivitás lenne azt állítani, írja a fent idézett egyetemi tanulmány, hogy a félretájékoztatásnak, a politikai propagandának nincs befolyása a szavazásra, de ügyelni kell arra, hogy ne a dezinformációt okoljuk az előrejelzésekkel ellentétes választási eredményekért. Az emberek nagy része tisztában van a manipulatív módszerekkel, de úgy ítéli meg, hogy meg tudja őrizni a saját választási lehetőségét. Ennek tagadása károsabb lehet, mint néhány, a közösségi médiában lappangó álhírbejegyzés.
Állami álhírterjesztés
A 2022-es választási kampány meghatározó jelenségévé váltak a kormányoldal és a szélsőjobb által terjesztett dezinformációs narratívák – állapította meg korabeli elemzésében a Political Capital. Az orosz–ukrán háború kitörése után a kormányzati kommunikációban és médiában az orosz agresszió elítélése és a menekülők megsegítése dominált, az állami és kormányzati médiafelületeken a Kreml-párti, gyakran dezinformációs narratívák váltak uralkodóvá. A választási dezinformáció legfőbb terjesztői a magyar állami, valamint a hagyományos és szürke zónás kormánypárti médiaorgánumok voltak. Az állami média hagyományosan elfogult a kormány irányában, de Magyarországon ez sokkal magasabb szintre lépett: az állami tévé- és rádiócsatornák nyílt kormánypropagandát folytatnak legkésőbb 2015 óta, írják.
