Koppanások az asztalon: a világ elsötétülhet, de az élet nem áll meg
Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy amikor Vera szóhoz jutott, koppantott egyet az asztalon. Eleinte el sem tudtam képzelni, hogy miért, de sejtettem, hogy oka van. Egy idő után fúrta az oldalamat a kíváncsiság, így megkérdeztem. A koppanások jelzésértékű mozdulatok voltak Anikó felé, hogy arra figyelhessen, aki éppen megszólal. Ő ugyanis egy mobiltelefonos alkalmazást használ, ami az emberi beszédet írott szöveggé alakítja át. Így ezután én is igyekeztem alkalmazni ezt az egyszerű, ám Anikónak kicsit sem jelentéktelen mozdulatot, amiről aztán gyakran meg is feledkeztem. Az országos egyesületük tagjaként és hallássérültként nyertem betekintést a siketvakok életébe. Sokan nem is tudják, kik ők. Egy biztos, az élet számukra sem áll meg.
