Kis füzetek nagy meséi - Hercegi Kiskönyvek

Kis terjedelemben írnak nagy történetekről az Esterházy Kastély Kápolna Alapítvány kiadványai, a Hercegi Kiskönyvek. A legújabb kötetek a fertődi kastélyegyüttes két kevésbé ismert helyét mutatják be, a ma polgármesteri hivatalként szolgáló Muzsikaházat és a sírkertet.

Plakátok kalapács alatt

170 filmplakát kerül kalapács alá április 13-án, a BÁV Apszistermében.

Urak és polgárok a régi Szadán

Divatba jöttek a helytörténeti összefoglalások, mert lakóhelyünk értékeinek jelentőségét is egyre inkább felismerjük. Mondanánk, ha a "helytörténeti irodalom" kategóriájának bizonyos körökben és összefüggésben ne lenne kellemetlen mellékíze, olykor ne társulna hozzá a másodlagosság, az utánközlés, a műkedvelői szorgoskodás gyakran indokolatlan képzete. 

Berlin a nyüzsgő Paradicsom - Ki emlékszik már a falra?

Tavasszal Berlin igazán szeles város. Persze, nem is csoda, hiszen a német fővárosban bőségesen van hely. Mindez nem csak építészeti koncepció, hanem maga a történelem. A fiatalok számára viszont ez a nyüzsgő Paradicsom. Nem véletlen, hogy ennyien kerekednek fel turistaként, diákként, vagy csak szerencsét próbálni.

Elfelejtett értékeink

Ha egy hétszáz éves birtokos nemes család történetében a kutató pusztán azt vizsgálná, milyen kilincsek díszítették az ajtókat a nemesi kúriákban, az eredmény akkor is rengeteg tanulsággal szolgálna – bár jól tudjuk, hiába tanítómestere a történelem az éltnek, belőle aligha (az emberiség üdvére) tanulnak. Szirmay Gábor ennél jóval kiterjedtebb kutatást végzett, nemrégiben megjelent tanulmánykötetében egy tekintélyes família kulturális és egyházi kapcsolatait, munkálkodását vizsgálta (Vallás és kultúra a 14. századtól napjainkig egy magyar nemesi családban).

Hősök voltak: egyetlen napig?

Elég gyakran kell a ravatalhoz fáradniuk mostanában a rock and roll nagy öregjeinek, fiatalabb és idősebb pályatársaknak, hisz Lemmy Kilmister, a Motörhead alapítójának december 28-i halála után, David Bowie is eltávozott az élők sorából tegnap. Mindketten öt évtizedes pályafutást mondhattak magukénak, és meghatározó alakjai voltak a rockzenének.

Öröklét tükröződésben

Híres művészeket örökítenek meg alkotás közben a Sofitel hatalmas előcsarnokában kiállított fotográfiák, amelyeket a Revealed című tárlat keretében láthatunk. Valószínűleg véletlen, hogy a válogató kurátor, Olivier Widmaier Picasso, a világhírű festő unokája olyan műveket is illesztett a harminc kép közé, ahol sok művész a halállal viaskodik.

Meghalt a király

Királyok halálával, kik ráadásul a nevükben is hordozzák az uralkodói titulust, az egyszerű hírlapíró bajban van: hátha mégis Istentől ered a hatalmuk, akkor is élnek, ha a szó fiziológiai értelmében már nincsenek jelen. Reméljük, hogy ez a csütörtök éjjel eltávozott B.B. Kinggel is így lesz, noha az ő művészetének kulcsfontosságú eleme volt a jelenlét.

Hobo 70 - mindhalálig blues

"Rég elmúltam húsz, ez a Rolling Stones Blues…" - visszhangzik egy dal a múltból – mélyen magunkénak éreztük, érezzük ma is ezt a dalt, a hetven éves Hobo énekét. Hajdanán könnyű volt azonosulni a Hobo Blues Banddal egy siheder, a világból mit sem tudó gimnazistának. A mély rekedtes hangon éneklő langaléta – „igazi” nevét, a Földes Lászlót – nem is tudom mikor, tán hónapok évek múlva jegyeztük csak meg. Emlékszem, kissé önironikusan, önmagát is egy hatalmas idézőjelbe téve adta az autogrammokat a kémiakönyv hátlapjára.

A dal ugyanaz maradt?

Ha a koncertszínpadok választékát böngésszük, kissé az az érzésünk, hogy a farsang nem ér véget februárban. A stíluskavalkád egész évben tartani fog. José Cura februárban popkoncerten lép színpadra, André Rieu klasszikusokat népszerűsít, a Sziget "mínusz 1-dik" napjának vendége pedig egy igazi pop ikon: Robbie Williams.

Ha én ezt a klubban elmesélem...

A magyar emlékirat-irodalom jelentős fejezete a huszadik századi arisztokrata, nemesi memoárok sora. Fájdalmas, elégikus írások ezek, amelyek egy világ pusztulásával kénytelenek szembenézni. Szerzőik sokszor művelt, kiválóan író emberfők, akiknek gondolataiból, élményeiből megérthető és megérezhető, mi vezette a korabeli elitet, és hogyan sodródtak kényszerűen tagjai a teljes vagyonvesztés, az emigráció vagy a megsemmisülés felé. Az elmúlt hetek izgalmas olvasmányai voltak gróf Andrássy Ilona és Berzeviczy Albert naplói.

A jazz beszivárog minden résen

A jazz története, Magyarország történelme is: a négynegyedek históriáján keresztül rekonstruálható mindaz a sok baj – tragédia – és öröm, amely hazánk lakóit az elmúlt száz évben érte. Jávorszky Béla Szilárd zenei szakíró a jazzről írt új könyvet, de a kötetét ne csak zenebarátok forgassák, áttételesen rólunk, mindnyájunkról is szól.

A zenész visszanéz

A hivatalos könyvbemutató előtt néhány nappal már ízelítőt kaphatott a nagyközönség Mihály Tamás, Basszus! Omega! című könyvéből az Olvasás Éjszakáján az Örkény István Könyvesboltban. A könyvbarátok ezen az estén valósággal megrohanták a családias hangulatú intézményt, és a nagy könyvpalotákban is élénk volt a forgalom. Mihály Tamás könyve ironikus, helyenként fájdalmasan őszinte szembenézés a híres zenekar ötven évével, amely létrehozta a magyar rocktörténelem egyik legnagyobb sikerét; teremtett ugyanakkor fel is emésztett barátságokat, emberi kapcsolatokat. 

Le a vezércikkel, vissza a kezdetekhez!

Hangsúlyeltolódás érzékelhető az idei sajtófotó-kiállításon, hiszen a korábbi évek tárlataihoz képest sokkal hangsúlyosabban van jelen az egyedi, művészi megközelítés, az eredeti gondolat - szemben a harsány, szenzációszámba menő - ugyanakkor fontos - felvételekkel. A XIV. World Press Photo tárlata két kísérő-kiállítással egyetemben a Néprajzi Múzeumban nyitotta meg kapuit a hazai közönségnek. 

His-turizmus a hétvégén

Az egyik legmeghatározóbb hazai építészeti stílusnak, a historizmusnak szentelik a hétvégi Kulturális Örökség Napokat a rendezők. Szeptember 20-21-én a népszerű családi program keretében harmincöt olyan helyszínre is ellátogathatunk, amely egyébként sohasem nyitja meg kapuit a nagyközönség előtt.

Kétezer zenész áll csatasorba a hétvégén

Megmozdul hétvégén a magyar muzsikusok apraja nagyja, hogy még népszerűbbé és kedveltebbé tegye hazánkfiának a dalt, a miénket. Elképesztő mennyiségű előadó ragad hangszert és/vagy mikrofont, hogy világgá kürtölje dicsőségünket elsősorban szeptember 14-én. A hagyományos és évek óta kedvelt kezdeményezések mellett idén újdonságoknak is örülhetünk, Martonvásáron a Magyar Népdal Napját ünnepeljük.

A szabadság katonái

A jó kép figyel. Ha belépsz egy terembe, azonnal észrevesz, nem tudsz kitérni előle. A Magnum csoport Elsők című kiállításán (látható augusztus 24-ig), tekintetek vesznek körbe. Rengeteg a jó kép, pedig ötven éve készültek. Úgy látszik akkor is tudtak fotózni - akkor tudtak csak igazán. A kiállítást fél évszázada állították ki először Ausztriában, és azóta egy bőröndben porosodott elfeledve.  

Tokaj-Hegyalja másik története

Tokaj-Hegyalján bízvást cáfolja mindenki, hogy Magyarországnak nincsenek kimeríthetetlen természeti erőforrásai, kiapadhatatlan kincsei. Bár földgázvezetéket, olajkutat aligha érdemes errefelé építeni, a hegyek aranya világraszóló szenzáció: aligha véletlen, hogy még nemzeti himnuszunk is megemlékezik róla: "Tokaj szőlővesszein/Nektárt csepegtettél." 

Házhoz jönnek a sztárok

Amióta az élőzene a muzsikusok egyik legfőbb bevételi forrásává vált, a világsztárok idén is egymásnak adják a kilincset Budapesten. Ezúttal a Sportaréna tavaszi, kora nyári eseményei között válogattunk.

Elhunyt Paco de Lucía, a gitáros

A temetőkben az angyalsíroknál is szomorúbbak a hantok, ahol gyermek gyászolja a szüleit. A nemzeti sírkertben sok ilyet láthat az, aki nagyjaink nyughelyét keresi fel: A kő obeliszken zokogó kisfiú láttán nehéz továbblépni… A gyereknek, aki elveszíti az apját, kissé megszűnt a gyerekkora. Váratlanul kell felnőnie, legnagyobb és legbiztosabb barátja nélkül ugyanis egyedül maradt a komoly és hazug felnőttvilágban.

Filmgyári capriccio a Széchényi-könyvtárban

Sajnos kihaló szakma, művészeti ág a standfotó. A magyar játékfilm soványka büdzséjébe ma legritkább esetben fér bele a forgatások mindennapjainak megörökítése - és nem azért, mert jobb eltitkolni, hogyan készült az alkotás, mint közhírré tétetni.

Pad a világ végén

Egy padon, kihűlve találtak rá a Herpai Sándorra Leányfalun, ahol a hírek szerint valóságos kis mozgalom szerveződött a bajba került, eladósodott zenész megmentésére. A padot életének utolsó napjaiban – hatvan éves volt -, különösen szerette, gyakran ücsörgött rajta. Ez volt hát az a „szomorú, vizes sík”, amelyre megérkezett.

Mit ér a hippi, ha magyar?

Ha a nagyra becsült olvasó hiába kutat emlékezetében a magyar hippimozgalomról, nem feltétlenül kortünetre kell gyanakodnia, vagy a gyengeségét kárhoztatnia. Valljuk meg, a hatvanas-hetvenes évek, a személyi igazolványok minden betűjét betartani hivatott közegek, az állandó lakcím és a közveszélyes munkakerülés valóban nHem kedveztek a szabad szerelem hazai lovagjainak.

Isten veletek, régi jó bárzongoristák!

Modern kori barbárságunk, a sötét legújabbkor egyik legvisszataszítóbb vonása a zenével való személyes kapcsolat elvesztése. Boldogult "úrfikoromban" még voltak helyek, amelyek zongoristákért lelkesedtek, és a vendég beléptére a kedvenc futamokon koptatta az elefántcsont billentyűket a hangszer nagyon is halandó művelője.

Igazmondó hazugságok

Magyar retro 2 címmel látható Papp Gábor Zsigmond filmsorozatának újabb epizódja, amely a Kádár-kor sokak számára ismerős mindennapjaiba enged betekintést. Vajon lehet-e nosztalgiával tekinteni a magyar történelem felejtésre ítélt korszakára, a pártállami évekre? Mitől válnak önleleplezővé az egykori diadalittas áldokumentumfilmek?