Mindennek van már napja, talán még az újságíróknak is, a magyar dalt már hét éve ünnepeljük. Múltja van, méghozzá dicső a kezdeményezésnek, amely azt tűzte ki célul, hogy egyszer a hazai dalokra is odafigyeljünk.
A programsorozat igyekszik ráébreszteni a hallgatóságot, hogy a magyar dalkultúra élő és eleven, sőt eredeti, még ha forrásait néhány műfaj esetében a tengerentúlon is kell keresnünk. Hogy mitől magyar a dal? Na, ez már fogas kérdés. Némelyeknek az angol nyelvű daléneklés is belefér a meghatározásba, ha a zenész magyar. Legtöbben azonban megkövetelik a magyar éneklést.
Erre a kérdésre is megpróbál válaszolni a kezdeményezés. A legtöbb esetben ingyen és bérmentve számolhatunk le előítéleteinkkel és élvezhetjük a műfaj sokszínűségét.
Alkalmas a rendezvény arra is, hogy maguk a zenészek, előadók is megszabaduljanak előítéleteiktől, a szokástól, ahogy nap mint nap színpadra lépnek, muzsikálnak. Ritkán láttam olyan szabadon közönség elé állni zenészeket, mint éppen a Magyar Dal Napja pódiumain. Lukács Lászlóról a Tankcsapda énekeséről a Sziget Fesztivál egyik régi nulladik napján kiderült, hogy remek hangulatot varázsol akár egy szál akusztikus gitárral is. Fenyő Miklósról bebizonyosodott, hogy vérbeli rock and roll előadóként poros fesztiválszínpadokon is otthon érzi magát, ahol Deák Bill Gyulán is addig nevetgéltek az erősen bepálinkázott amerikai fiatalok, amíg nem tanította bluest énekelni őket úgy, ahogy műfaj őshazájában, Amerikában is ritkán hallják.
A dalünnep rendezvényei során a magyar dalról kiderült, hogy legtöbbnyire befogadó, sokszínű, nyitott, ezerféle, mint a Maszkura és a Tücsökraj óbudai koncertje volt néhány éve, ahol keveredett rock, blues, magyar népzene és rap. A szintézis pedig leginkább egyetlen emberben született meg, Maszkurában, aki Erdélyből jött, zenélt aluljáróban, színházban és tévéstúdióban, volt násznagy, harmonikás énekes és költő…
Az idei rendezvény részben őrzi a korábbi évek jó kezdeményezéseit és új ötletek is színesítik a programot, mint a Magyar Népdal Napja Martonvásáron a Csík zenekar részvételével. Az egész hétvégén át tartó fesztiválon színpadra lépnek a környék hagyományőrző együttesei, muzsikál a Csík zenekar, a Punnany Massif, a Szalonna és bandája, este pedig a népszerű televíziós vetélkedő, a Fölszállott a páva gálaműsorának tapsolhat a közönség.
Mi népzenészek azzal is dicsekedhetünk, hogy a műfaj ismét reneszánszát éli. A hetvenes években főként Sebő Ferenc táncházmozgalmának hatására a népzene ismét népszerű lett, a felívelés szinuszhulláma manapság is fent csúcsosodik.
Az idei rendezvénysorozat fővárosa Hévíz lesz, ahol az egész hétvégét a muzsikának szentelik. Mindenhonnan zene árad majd, még a menetrend szerint közlekedő Dottón is muzsikusok szórakoztatják a közönséget. Az est fénypontja a zenei tehetségkutató, a Hévízi Dalfesztivál döntője lesz. A muzsika szolgálatába áll a Hévíz nevű vízibusz a Balatonon - alighanem sok turista térhet majd haza gazdag ismeretekkel a magyar dalról.
Ismét fellépnek a "dalos csajok" a Budapest Jazz Clubban, a fővárosban három új helyszínt is avatnak. A MŰPA-ban műkedvelő kórusok fesztiválja lesz, a MOM színpadán, a jazz dal kapja a főszerepet, a Roham Bárban a hazai alternatív rock zenekarok teszik próbára a publikum dobhártyáját és/vagy idegeit. A Vígszínházban vasárnap este Ha majd egyszer mindenki visszajön címmel az első világháború idejéből hangzanak el dalok a társulat tolmácsolásában.
Felsorolhatnánk néhány előadót is a sorozat fellépőinek sokaságból, de kétezer zenészből igazságos bárkit is kiemelni?